Sziasztok!:) Domi szülinapja miatt úgy döntöttem, megint írok pár töriórás szösszenetet, mert összegyűlt pár.
Dolgozatot írunk, Dani:
- Ha történelemórán írok, akkor történelmet írok?
Brigi: Istenem, az agyam lesorjadt!
Brigi káromkodik, tanár: Brigi, a népies kifejezéseit tartsa meg magának.
Tanár diktál: Vetésforgó, vetésforgó, vetésforgó, vetésforgó.
Biztos beakadt a lemez...
Másik Dani köszön a tanárnak: Áldást, békességet!
Tanár: Orvos mikor látta magát?
Tanár: Ugorgyunk tovább... Felvilágosult abszolutizmus?
Dóri: Az én vagyok.
Dani tőlem: Te mióta vagy balkezes?
Én: Mióta tudok írni...
Tanár diktál: A *blablabla* B *blablabla* Hármas
Bella: De ez a C lesz, nem a hármas.
Tanár: Nem, ez a hármas. Római hármas. Nem, hármas. Azt tetszenek írni, hogy hármas, azt tetszenek írni, hogy hármas.
Megint beakadt a lemez.... De még jó, hogy én nem úgy írom a vázlatot, ahogy ő diktálja, mert akkor már rég megőrültem volna, hogy mit kell aláhúzni, mit kell számozni, vonalazni, krumplizni, akármi...
Tanár felszólít valakit: Dani!
Dani: Melyik?
Tanár: Maga.
Dani: Én?
Nem, én...
Tanár: Az egyik fogalmazás az volt....
Fogalom az a fogalmazás.
Tanár: A gőzmozdony nem attól indul el, hogy ránéznek.
Pedig már azt hittem:c
Napi bölcsesség a tanár részéről: Változások érhetik, de csapások sose történjenek magukkal. Bár ezek az élet velejárói.
Brigi felel, egész jól megy neki, azonban egyszer csak elakad. A tanár próbál segíteni neki:
- Melyik iparból indult?
- Hát... a gőzmozdony.
???
Tanár beszélne, de Brigi és Bella is ezt csinálja. Tanár megelégeli:
- Brigi, mondhatom?
- Igen.
- Kösz.
Dani: Tanár úr, lehet egy kérdésem?
Petra és én fennhangon: Nem.
Tanár: Valaki hallott már erről a fogalomról?
Mindenki: Nem.
Jó lesz így leérettségizni...
Tanár: A bevétel is izgalmas a kincstárnak.
Dani: Az egyik az abszolút királyi hatalom.
Tanár: Mind a kettő az.
Tanár magyaráz: Ki az a hülye nemes...
Tanár Brigire és Bellára: A két hölgy következő órától ne üljön már egymás mellett, mert ártalmasak egymásra.
Tanár: Jártak már Franciaországban, Versailles-ban?
Mi: Nem.
Tanár: Na, akkor jussanak el oda!
Fizeti is?
Dani: Lehet, hogy hülyeséget fogok mondani...
Petra és én: Biztos...
Gabox: Mert ebolás vagy, azért.
Oké, ez meggyőzött.
Tanár kérdezi, kinek az idejében lett Horvátország és Magyarország perszonáluniós kapcsolatban.
Ákos: Nagy László?
Tanár: Nagy László? Nagy László nem is volt, ő egy kézilabdázó...
(I. László... majdnem)
Tanár: Lehet rövidíteni: Em ó.
Osztály röhög: Emo!
Tanár bejön a terembe: Ezek ilyen magyar ablakok. Se kinyitni nem lehet őket, se bezárni. Magyar uniós ablakok.
Tanár újabb bölcsessége: Ez attól függ, ki hogy hordja a cipőit. Az én cipőm magukra nagy, a maguk cipője rám kicsi.
Brigi az alsóházáról: Ez egy helység?
Tanár diktál: "Kimondja a Habsburg-ház nőági örökösödését."
Brigi: Nőági... Nő Ági... Ági!
És röhög.
Tanár: Nádor.
Bence: Sz. Nándor.
Tanár: Igen, osztálytársuk volt Nándor.
Tanár utalásokat tesz arra, hogy következő órán ő lesz az igazgató helyett földrajzon.
Bella: De ugye szabad óra lesz?
Tanár: Igen, szabad lesz ott lenni.
Végül nem ő volt...
Tanár felszólítja Danit az egyik témával kapcsolatban, aki felolvassa a választ a könyvből.
Tanár: Rövidebben meg tudja fogalmazni azt, amit elmondott?
Dani: Nem.
Bence óra előtt: Én vagy építészmérnök leszek, vagy stylist.
Brigi: Én vagy kozmetikus, vagy körmös.
Gabox: Az építészmérnök és a stylist aztán rohadtul összefügg...
Bence: Hát, Brigi... Szép nem vagy, úgyhogy legyél körmös.
Kedvesség lvl Bence.
Előző nap nem volt tanár, reménykedtünk, hogy aznap sincs. De Bence bejön:
- Itt van Kalitka.
Brigi:
- Hogy kerül ide?
Tanár és az ablak: Gondolkozzanak róla, míg én kinyitom ezt a csodát...
Tanár: Lányok, hölgyek és urak.
Nem tudunk válaszolni a tanár kérdéseire, aki kifakad:
- Hát az isten áldja meg magát, akkor nyissák ki azt a nyomorult könyvet!
Tanár Bellának: Maga is mindenütt van, csak itt nem.
Bella: De itt vagyok.
Tanár: Itt nem van.... szép magyaros kifejezés.... itt nincs... bocs.
Magyartanár is...
Tanár Bencének, aki visszatért a tüdőgyulladásából: Maga, Bence, még pihenjen, napszúrást kap, mert hülyeséget mond.
Tanár Bellának: Tudom, hogy nem nagy élmény, de inkább minket nézzen.
Tanár: A szentesítés mit jelent?
Bence: A cél szentesíti az eszközt.
Tanár: Igen, Machiavelli, de én most nem erre gondoltam.
Tanár: Brigi, maga politikus lesz, úgy tud mellébeszélni.
(Vagy körmös... vagy kozmetikus...)
Tanár: Mély értékkel jöttek ma iskolába... olyan méllyel, hogy ki kell azt ásni.
Ákos: 5,8%
Tanár: Majdnem 6.
Tanár: Ma a Szovjetunió, illetve Oroszország, vagyis Ukrajna.
Azért nem mindegy...
Tanár: Római kettes...
Brigi kijavítja: Római négyes.
Tanár: Elnézést, félrebeszélünk.
Tanár: Nagyon fontos... közben hagy dumáljak.
Oké.
Ennyi voltam mára, sziasztok^^
2014. december 10., szerda
2014. november 14., péntek
Törióra szösszenetek
Sziasztok!:)
A töritanárunk egy eléggé érdekes ember, az osztályunk szintén érdekes, így az órák felettébb érdekesen szoktak eltelni. Ha valami érdekes dolog történik, előszeretettel felírom, hogy megoszthassam veletek, illetve unalmasabb napokon is fel tudom dobni magamat, ha olvasgatom őket. Íme, amiket szeptember óta serényen összegyűjtöttem... Jó olvasást:
"A reformáció hazánkban is gyorsan terjed. Ezt elősegítette a mohácsi..."
Brigi: Y?
Tanár: Jó lesz i is...
"A Habsburgok hazánkban mindvégig..."
Brigi: Ügyvédi?
Na, erre még a tanár se tudott mit válaszolni.
Tanár: Miről szól a Szigeti veszedelem?
Brigi: Egy szigetről...
Tanár: Bella?
Bella: Nincs több hozzáfűznivalóm.
40 körül Bella feláll:
- Kimehetek a mosdóba? - közben indul az ajtó felé.
- 5 perc van... - tanár nem tudja befejezni a mondatot, mert Bella félbeszakítja:
- 2 is elég lesz... - majd szépen kisétál a teremből, a tanár pedig döbbenten néz rá, majd ránk.
"Ahhoz, hogy terveit megvalósítsa, nádorrá..."
Brigi: Nátóvá?
Tanár: Nádorrá...
Brigi: Nádorá?
Majd a tanár felírta a táblára a "nádor" szót.
Tanár egy téli hadjárat időpontját szerette volna megtudni, és azt, hogy ki uralkodása alatt zajlott le.
Bence: Ez nem az, ami Rómánál volt? Amikor az egyik irányból kellett volna támadniuk, de a másikból mentek?
Mire leesett, hogy Bence a thermopülai csatáról beszél... A tanár Hunyadi János téli hadjáratára gondolt... majdnem Róma, és majdnem Hunyadi...
Tanár: Nem kell semmit leírni, csak tudják!
Köszönöm...
"Petneházy Dávid"
Brigi: János?
Igaz, hogy a tanár halkan és érthetetlenül beszél, de azért nem ennyire...
"Szalánkemeni csata"
Brigi: Szalontai?
Tanár diktál, Bella kérdezi:
- Új sorba?
- Igen, ebbe a sorba...
Jó...
"Karlócai béke"
Brigi: Karcócai?
(Kezdem úgy érezni, hogy Brigi süket)
Nincsen tanár, se helyettes. Osztály csendben elfoglalja magát a portával szembeni teremben:
Bella meg Csaba verekszik egy a Csaba telefonján lévő kép miatt. Bella könyörög, hogy Csaba ne küldje el a képet, rúg, karmol, harap, mindent csinál, hogy megszerezze a telefont. Csaba kénytelen tovább adni a telefont az egyik Daninak. Bella:
- Dani, ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?
Dani nem akart ebbe belemerülni, így inkább átadta a telefont a másik Daninak. Bella nyúlna a telefonért, de Dani nem akarja odaadni. Bella:
- Most őszintén: Ki volt kedvesebb veled egészen eddig? Csaba mindig csak köcsögösködik veled.
Csaba nem hagyja magát:
- Aha... nem tudom, hogy ki rakta bele ma a kapucnidba a zsepit...
Bella ártatlanul:
- Az véletlen volt.
Csaba:
- Aha, persze...
Ákos odament, elvette a telefont, hogy megnézze a képet, így Bella vele verekedett érte. Közben elvették Bella telefonját is... Majd végül valahogy visszakerült Csabához a telefonja, Bella nyúl érte, tör, zúz, Csaba ül békésen, eltartja a telefont, Bella megjegyzi:
- Hallod, már nem tudom, hova nyúlkálok...
(hát, mi, döbbent közönség, se tudtuk...)
Eközben Bence is elvette Brigi telefonját, Brigi engedte is meg nem is, aztán amikor Bence a képeket kezdte nézegetni, Brigi kiakadt:
- Ne, Bence, kérlek, magánképek vannak rajta!
Ezután Brigi megragadta Bence kezét, és levetődött a földre, Bence pedig döbbenten állt felette, és nézte, ahogy Brigi a földön vonaglik. Ebben a pillanatban a szomszédos teremből bejött egy tanár a portással az oldalán. Az ártatlan pislogás és mosolygás már nem segített rajtunk, így hát legalább a röhögést próbáltuk visszafojtani. A tanár kérdezi:
- Kivel van órátok?
Bence nyugodtan válaszol:
- K. András.
- És? - néz szét a tanár.
- És nincs itt - válaszol Bence.
- Kinek kéne bejönni órára?
- Tanár úrnak. De nincs itt.
Végül annyiban otthagytak minket, hogy maradjunk csendben (35 körül volt, helyettes tanárt felesleges lett volna keríteni).
Másik nap, továbbra sincs tanár, továbbra sincs helyettes. Valamivel csendesebben zajlik az élet. Gabox filozofálgat:
- Most fog kitörni a harmadik világháború. Az oroszok elfoglalják Ukrajnát, Magyarországot és Bosznia-Hercegovinát.
Csaba (nem a telefonért verekedős, hanem a másik Csabánk) közbeszól:
- Azt se tudják, hogy létezik Magyarország. Ahogy átmennek rajtunk, akkor fogják felfedezni, hogy "...sszameg, itt van egy ország".
Végül csak visszatért a tanár.
Bence: Jobban tetszik lenni?
A tanár szerint elménk teletömése fontosabb, mint az ő egészségi állapota, de Bence nem hagyta magát:
- Múlt héten rosszabbul tetszett lenni?
"Thököly Imrét fogja feleségül venni..."
A tanár is hibázhat.
Tanár: Nem kell írni, csak amit mondok!
Még mindig jobb, mint az, hogy nem kell írni, de tudni kell... Azonban nem sokkal ezután kijelenti:
- Nem kell írni amit mondtam!
Most akkor mi van?
Tanár: Bence, Bellácska, ne udvaroljanak egymásnak!
Bence: De ha tetszik?
Tanár: Akkor udvaroljon szünetben.
Bence: De nem tudom visszafogni az ösztöneimet.
Tanár: Akkor fogja be a száját.
A tanárunk dolgozatírás közben érdekes témákat feszeget:
- Ha vasárnap is iskolába kéne járnunk, az már a szadizmus felsőfoka lenne.
Hát, van benne valami...
- Amikor vettük az Odüsszeiát, kérdéseket tettek fel, hogy biztosan elolvastuk-e. De azok a kérdések... Olyanok voltak, hogy: "Hogy hívták Odüsszeusz kutyáját?" Hát ki figyel arra? Azt hittem, arcon marom magam...
Én is így voltam, csak én azért akartam arcon marni magam, mert én dolgozatot írtam, ő meg eközben magával beszélgetett... de azért Petra kérdése mindent vitt nálam:
- Volt kutyája?
Önállóan fel kellett dolgoznunk az egyik anyagot. Bella és Brigi nem zavartatták magukat, beszélgettek.
Tanár: Bellácska, gondolom, hogy a szarvasmarha exportról beszélnek Brigivel.
Röhögés.
Tanár: De tényleg arról szól... (mármint az anyag) Túl sok marha volt már akkor is az országban.
Vajon itt ránk gondolt?
Tanár: Mi volt a hajdúszabadság?
Ákos: A hajdúk szabadsága.
Tanár: Ez valami zseniális! Én ezért magának Nobel-díjat fogok adni!
Tanár diktál, Bence kérdez:
- Drégely milyen j?
- Helyesen ly, de írhatja j-vel is.
Tanár: Mi a felségsértési per?
Brigi: Hát, ööö.... tessék várni, gondolkodok...
Tanár: Az ritka dolog.
Összefoglaláskor a tanár:
- A következő dolog, amit tanultunk... vagyis tanulnunk kellett volna...
Tanár: Itt az idő, hogy kiverjük a törököket!
Ákos: Wesselényi elipszilonos vé?
Tanár: Igen, duplavé.
Brigi lecseszi Bencét:
- Nem tanultál nyelvtant?
- Te se...
Tanár: Magyarországon milyen rendek vannak?
Bella: Szerzetes...
Tanár diktál: Nem részeg, hanem részek!
Petra: Azt el tetszett már dönteni, hogy a dolgozatban a témát mi választjuk ki, vagy tanár úr?
Tanár: Pofonegyszerű. Az egyik csoport az egyik, a másik a másik témát dolgozza ki.
Bence óra előtt: Miért van az, hogy a tanári pályára csak idiótákat választanak?
Alcím: A Nagy Enciklopédia.
Bence: Ez is egy ilyen ember?
Tanár: Furcsa ember lenne...
Ákos cetlit ír, de úgy gondolja, nem tudott semmit. Beadja a lapot, tanár gyorsan átfut rajta:
- Látja Ákos, mennyit írt?
- Hááát....
- A végén még történész lesz magából.
Tanár próbál rávezetni minket arra a szóra, hogy "törvény":
- Mi írja elő, hogy maguk most nem a parkban sétálgatnak a kedvesükkel, pedig szívesebben tennék, hanem itt ülnek, és hallgatják, milyen hülyeségeket mondok?
Tanár: Angliában...
Bence: ... angolul beszélnek.
Óra előtt Kinga Daninak:
- Most melegem van, menj innen!
Gabox pedig Bencének:
- Te egy kamuféreg vagy.
Tanár néha nem tudja, hogy tegez minket vagy magáz:
- Figyelj csak... figyeljenek csak!
Tanár: Csaba mondja nekem, Ákos is besegít majd a mezőgazdaságba.
Na, most ennek fussunk neki még egyszer...
Ákos: Megszűnik az Urál.
Tanár: Urál? Az egy hegység.
Ákos: UGAR.
Tanár: Na, az nem ugyanaz! Földrajzból nem lehet valami penge...
Tanár: Ne dumáljunk már!
Én ezt dolgozat közben kérem...
Tanár: A fényes elszigeteltség hogy van angolul?
Bence: Shadow.
Gabox: Az az árnyék, te hülye.
Tanár diktál: "A másik uralkodó, aki az ország felemelkedésében fontos szerepet játszik, II. Katalin volt." Írhattunk volna azt is, hogy fejlődésében, de így fejedelmibben hangzik.
Ennyi voltam mára, sziasztok:)
A töritanárunk egy eléggé érdekes ember, az osztályunk szintén érdekes, így az órák felettébb érdekesen szoktak eltelni. Ha valami érdekes dolog történik, előszeretettel felírom, hogy megoszthassam veletek, illetve unalmasabb napokon is fel tudom dobni magamat, ha olvasgatom őket. Íme, amiket szeptember óta serényen összegyűjtöttem... Jó olvasást:
"A reformáció hazánkban is gyorsan terjed. Ezt elősegítette a mohácsi..."
Brigi: Y?
Tanár: Jó lesz i is...
"A Habsburgok hazánkban mindvégig..."
Brigi: Ügyvédi?
Na, erre még a tanár se tudott mit válaszolni.
Tanár: Miről szól a Szigeti veszedelem?
Brigi: Egy szigetről...
Tanár: Bella?
Bella: Nincs több hozzáfűznivalóm.
40 körül Bella feláll:
- Kimehetek a mosdóba? - közben indul az ajtó felé.
- 5 perc van... - tanár nem tudja befejezni a mondatot, mert Bella félbeszakítja:
- 2 is elég lesz... - majd szépen kisétál a teremből, a tanár pedig döbbenten néz rá, majd ránk.
"Ahhoz, hogy terveit megvalósítsa, nádorrá..."
Brigi: Nátóvá?
Tanár: Nádorrá...
Brigi: Nádorá?
Majd a tanár felírta a táblára a "nádor" szót.
Tanár egy téli hadjárat időpontját szerette volna megtudni, és azt, hogy ki uralkodása alatt zajlott le.
Bence: Ez nem az, ami Rómánál volt? Amikor az egyik irányból kellett volna támadniuk, de a másikból mentek?
Mire leesett, hogy Bence a thermopülai csatáról beszél... A tanár Hunyadi János téli hadjáratára gondolt... majdnem Róma, és majdnem Hunyadi...
Tanár: Nem kell semmit leírni, csak tudják!
Köszönöm...
"Petneházy Dávid"
Brigi: János?
Igaz, hogy a tanár halkan és érthetetlenül beszél, de azért nem ennyire...
"Szalánkemeni csata"
Brigi: Szalontai?
Tanár diktál, Bella kérdezi:
- Új sorba?
- Igen, ebbe a sorba...
Jó...
"Karlócai béke"
Brigi: Karcócai?
(Kezdem úgy érezni, hogy Brigi süket)
Nincsen tanár, se helyettes. Osztály csendben elfoglalja magát a portával szembeni teremben:
Bella meg Csaba verekszik egy a Csaba telefonján lévő kép miatt. Bella könyörög, hogy Csaba ne küldje el a képet, rúg, karmol, harap, mindent csinál, hogy megszerezze a telefont. Csaba kénytelen tovább adni a telefont az egyik Daninak. Bella:
- Dani, ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?
Dani nem akart ebbe belemerülni, így inkább átadta a telefont a másik Daninak. Bella nyúlna a telefonért, de Dani nem akarja odaadni. Bella:
- Most őszintén: Ki volt kedvesebb veled egészen eddig? Csaba mindig csak köcsögösködik veled.
Csaba nem hagyja magát:
- Aha... nem tudom, hogy ki rakta bele ma a kapucnidba a zsepit...
Bella ártatlanul:
- Az véletlen volt.
Csaba:
- Aha, persze...
Ákos odament, elvette a telefont, hogy megnézze a képet, így Bella vele verekedett érte. Közben elvették Bella telefonját is... Majd végül valahogy visszakerült Csabához a telefonja, Bella nyúl érte, tör, zúz, Csaba ül békésen, eltartja a telefont, Bella megjegyzi:
- Hallod, már nem tudom, hova nyúlkálok...
(hát, mi, döbbent közönség, se tudtuk...)
Eközben Bence is elvette Brigi telefonját, Brigi engedte is meg nem is, aztán amikor Bence a képeket kezdte nézegetni, Brigi kiakadt:
- Ne, Bence, kérlek, magánképek vannak rajta!
Ezután Brigi megragadta Bence kezét, és levetődött a földre, Bence pedig döbbenten állt felette, és nézte, ahogy Brigi a földön vonaglik. Ebben a pillanatban a szomszédos teremből bejött egy tanár a portással az oldalán. Az ártatlan pislogás és mosolygás már nem segített rajtunk, így hát legalább a röhögést próbáltuk visszafojtani. A tanár kérdezi:
- Kivel van órátok?
Bence nyugodtan válaszol:
- K. András.
- És? - néz szét a tanár.
- És nincs itt - válaszol Bence.
- Kinek kéne bejönni órára?
- Tanár úrnak. De nincs itt.
Végül annyiban otthagytak minket, hogy maradjunk csendben (35 körül volt, helyettes tanárt felesleges lett volna keríteni).
Másik nap, továbbra sincs tanár, továbbra sincs helyettes. Valamivel csendesebben zajlik az élet. Gabox filozofálgat:
- Most fog kitörni a harmadik világháború. Az oroszok elfoglalják Ukrajnát, Magyarországot és Bosznia-Hercegovinát.
Csaba (nem a telefonért verekedős, hanem a másik Csabánk) közbeszól:
- Azt se tudják, hogy létezik Magyarország. Ahogy átmennek rajtunk, akkor fogják felfedezni, hogy "...sszameg, itt van egy ország".
Végül csak visszatért a tanár.
Bence: Jobban tetszik lenni?
A tanár szerint elménk teletömése fontosabb, mint az ő egészségi állapota, de Bence nem hagyta magát:
- Múlt héten rosszabbul tetszett lenni?
"Thököly Imrét fogja feleségül venni..."
A tanár is hibázhat.
Tanár: Nem kell írni, csak amit mondok!
Még mindig jobb, mint az, hogy nem kell írni, de tudni kell... Azonban nem sokkal ezután kijelenti:
- Nem kell írni amit mondtam!
Most akkor mi van?
Tanár: Bence, Bellácska, ne udvaroljanak egymásnak!
Bence: De ha tetszik?
Tanár: Akkor udvaroljon szünetben.
Bence: De nem tudom visszafogni az ösztöneimet.
Tanár: Akkor fogja be a száját.
A tanárunk dolgozatírás közben érdekes témákat feszeget:
- Ha vasárnap is iskolába kéne járnunk, az már a szadizmus felsőfoka lenne.
Hát, van benne valami...
- Amikor vettük az Odüsszeiát, kérdéseket tettek fel, hogy biztosan elolvastuk-e. De azok a kérdések... Olyanok voltak, hogy: "Hogy hívták Odüsszeusz kutyáját?" Hát ki figyel arra? Azt hittem, arcon marom magam...
Én is így voltam, csak én azért akartam arcon marni magam, mert én dolgozatot írtam, ő meg eközben magával beszélgetett... de azért Petra kérdése mindent vitt nálam:
- Volt kutyája?
Önállóan fel kellett dolgoznunk az egyik anyagot. Bella és Brigi nem zavartatták magukat, beszélgettek.
Tanár: Bellácska, gondolom, hogy a szarvasmarha exportról beszélnek Brigivel.
Röhögés.
Tanár: De tényleg arról szól... (mármint az anyag) Túl sok marha volt már akkor is az országban.
Vajon itt ránk gondolt?
Tanár: Mi volt a hajdúszabadság?
Ákos: A hajdúk szabadsága.
Tanár: Ez valami zseniális! Én ezért magának Nobel-díjat fogok adni!
Tanár diktál, Bence kérdez:
- Drégely milyen j?
- Helyesen ly, de írhatja j-vel is.
Tanár: Mi a felségsértési per?
Brigi: Hát, ööö.... tessék várni, gondolkodok...
Tanár: Az ritka dolog.
Összefoglaláskor a tanár:
- A következő dolog, amit tanultunk... vagyis tanulnunk kellett volna...
Tanár: Itt az idő, hogy kiverjük a törököket!
Ákos: Wesselényi elipszilonos vé?
Tanár: Igen, duplavé.
Brigi lecseszi Bencét:
- Nem tanultál nyelvtant?
- Te se...
Tanár: Magyarországon milyen rendek vannak?
Bella: Szerzetes...
Tanár diktál: Nem részeg, hanem részek!
Petra: Azt el tetszett már dönteni, hogy a dolgozatban a témát mi választjuk ki, vagy tanár úr?
Tanár: Pofonegyszerű. Az egyik csoport az egyik, a másik a másik témát dolgozza ki.
Bence óra előtt: Miért van az, hogy a tanári pályára csak idiótákat választanak?
Alcím: A Nagy Enciklopédia.
Bence: Ez is egy ilyen ember?
Tanár: Furcsa ember lenne...
Ákos cetlit ír, de úgy gondolja, nem tudott semmit. Beadja a lapot, tanár gyorsan átfut rajta:
- Látja Ákos, mennyit írt?
- Hááát....
- A végén még történész lesz magából.
Tanár próbál rávezetni minket arra a szóra, hogy "törvény":
- Mi írja elő, hogy maguk most nem a parkban sétálgatnak a kedvesükkel, pedig szívesebben tennék, hanem itt ülnek, és hallgatják, milyen hülyeségeket mondok?
Tanár: Angliában...
Bence: ... angolul beszélnek.
Óra előtt Kinga Daninak:
- Most melegem van, menj innen!
Gabox pedig Bencének:
- Te egy kamuféreg vagy.
Tanár néha nem tudja, hogy tegez minket vagy magáz:
- Figyelj csak... figyeljenek csak!
Tanár: Csaba mondja nekem, Ákos is besegít majd a mezőgazdaságba.
Na, most ennek fussunk neki még egyszer...
Ákos: Megszűnik az Urál.
Tanár: Urál? Az egy hegység.
Ákos: UGAR.
Tanár: Na, az nem ugyanaz! Földrajzból nem lehet valami penge...
Tanár: Ne dumáljunk már!
Én ezt dolgozat közben kérem...
Tanár: A fényes elszigeteltség hogy van angolul?
Bence: Shadow.
Gabox: Az az árnyék, te hülye.
Tanár diktál: "A másik uralkodó, aki az ország felemelkedésében fontos szerepet játszik, II. Katalin volt." Írhattunk volna azt is, hogy fejlődésében, de így fejedelmibben hangzik.
Ennyi voltam mára, sziasztok:)
2014. október 13., hétfő
Matekóra szösszenetek
Sziasztok:)
Matekon szinte mindig történik valami érdekesség. Ebben az évben fel is írtam nem egy ilyen kis szösszenetet. Ezeket osztom most meg veletek is.
Mikor elkezdtük a négyzetgyökös egyenleteket, rájöttünk, hogy rohadt hosszú. A felénél megjegyezte Bella:
- De ez hosszú!
Erre Bence:
- Megmutatom én, mi a hosszú...
Nem sokkal utána a tanár szólalt meg:
- A kérdés: Mit kaptam most?
Én hitetlenkedve néztem a számok tengerét, majd fennhangon megjegyeztem Petrának:
- Jó kérdés.
A végeredmény az lett, hogy mínusz egy egyenlő nullával. A tanár:
- Mi ez?
Nézzük, Bence megszólal:
- Egy hiányos másodfokú egyenlet!
Tanár döbbenten:
- Hol itt a másodfokú egyenlet?
- Ezért hiányos...
Egyik órán Briginek feltűnt, hogy Bella és Csaba egymás mellett ülnek, közvetlenül az orra előtt. Felkiált óra közepén:
- Múlt órán is egymás mellett ültetek?
- Igen - válaszolta Bella nyugodtan.
- Akkor én hol voltam?
- Jó kérdés... - jegyezte meg a tanár.
Brigi ment volna a táblához megoldani egy egyenletet:
- Megyek én az elsőhöz! - ordítja, fel sem nézve.
- Nem, mert én már itt vagyok! - válaszolta Bence a tábla előtt állva.
Lehet, Brigivel jobban jártunk volna, mert Bence körülbelül az elején elrontotta az egészet. Mikor végzett, Ákos fel is hívta erre a figyelmet. Tanár szörnyülködve nézi, hogy mit csinált Bence, aki azonban próbálta menteni a menthetőt:
- Ez a Bence-tétel!
Dolgozat, Brigi feladja:
- Nem érdekel! Leszek műkörmös!
- Brigi, a műkörmösnek is le kell érettségiznie... - válaszolta a tanár.
- Nem baj, átmegyek egyessel!
- Azzal pont nem mész át...
Brigi az egyik egyenlet megoldását magyarázza, majd a végén megjegyzi:
- Ezt most logikáztam ki, miközben beszéltem!
A tanár teljes nyugalommal:
- Ehhez nagy logika kellett...
Ugyanezen az órán, oldunk egy rohadt hosszú egyenletet, Brigi megkérdezi:
- Ilyet kell tudni?
- Nem, azért csináljuk, mert nem lesz rá szükséged soha a büdös világon! - válaszolta Ákos indulatosan.
- De hol fogjuk használni?
- Az érettségin - válaszolta a tanár.
- Egy műkörmösnek miért kell ez?
- Hogyha valaki egy derékszögű háromszög alakú körmöt akar csináltatni, akkor ki tudd számolni, mennyi anyag kell - válaszolta Bence.
Továbbra is ez az óra, Bence többször is a teremben lévő törölközővel törölte le a táblát, a tanár figyelmeztetései ellenére. Magyarázata:
- Mindig a törölközőhöz nyúlik az ujjam!
Bence, miután végzett az egyenlettel, odament a tanárhoz, hogy kérjen színes krétát, amivel bekarikázhatja a megoldást:
- Tetszik adni egy színest?
- Aha... - válaszolta a tanár elgondolkodva, a következő pillanatban azonban felébred - Minek kell neked színes?
- Karikázni... - mondta Bence, miközben válogatta a krétákat - ez nem jó... ez se... piros nincs?
- Még válogat... - jegyezte meg a tanár felháborodva.
Bence továbbra is oldja az egyenletet, Brigi megjegyzi:
- Ebben a feladatban rendesen leizzadok...
Bella:
- Már abban is, ahogy nézed Bencét, ugye?
Az egyenlet olyan hosszú volt, hogy az egész táblán az szerepelt. Bence, abban a pillanatban, hogy végzett, behajtotta a táblát, mire a tanár:
- Bence, lapozd már ki a táblát...
Bence, miközben haladt a helye felé, megkérdezte a tanárt:
- Tetszik tudni, hogy kijött az iOS 8?
- Azt mondják, az szar - jegyezte meg Brigi.
- Samsungon nyilván nem fut - válaszolta Bence, utalva arra, hogy Briginek Samsung telefonja van.
- Mi a jó benne? - kérdezte Brigi.
- Az, hogy SKH! - válaszolta Bence.
- Sajtos kenyér hagymával? - röhögött Brigi.
Erre én összenéztem Petrával, és próbáltunk nem hangosan röhögni a szituáción.
Bence, matek előtt, teljesen elkeseredve:
- Ha nekem idén nem lesz jó a matek, akkor stylist leszek vagy modell. Ezt a két lehetőséget látom magam előtt...
Egyik órán Gábor leszakította a függönyt, mikor be akarta húzni. Következő óra:
- Tanárnő, hátraülhetek?
- Csak a függönyt hagyjuk békén!
Órán:
- Tanárnő, lehet enni?
- Persze, szünetben!
Bence egyik órán felállt, és elkezdte kinyitni az összes ablakot, kihúzta a fényáteresztő függönyöket, de a sötétítőket nem.
Tanár:
- Minek húzod ki a függönyt?
- Hogy jöjjön be a levegő.
- Akkor a sötétítőket miért nem húzod ki?
- Mert az árnyékol, nem süt be a nap, és így nem melegszik fel a tanterem.
- De akkor a lyukacsos függöny nem oszt, nem szoroz!
- De, akkor nem jön be a levegő.
- Gábor megoldotta, hogy legyen levegőnk... - jegyezte meg Gabox, utalva a függönyleszakításra.
- Na, Gábor figyel! - örült meg a tanár.
- Köszönöm... - mondta Gabox.
- Nem te Gábor.
Brigi csendben ült órán, látszott, hogy baja van.
- Brigi, te amúgy beteg vagy, hogy ilyen csendben vagy? - kérdezte tőle Bence.
- Majd elmondom mindenkinek, mi bajom van: kiírom facebookra... - nem írta ki.
Tanár:
- Egész nap csak szaladgálok, mint fing a fürdőben...
Tanár próbál bevezetni a kombinatorika rejtelmeibe:
- Például kiválasztom Pistit és Istvánt... ja, az ugyan az.
Bence:
- Akkor válasszuk ki Máriát és Marit!
Bence telefonozott és rágózott órán. Tanár rászólt:
- Bence! Telefon, rágó!
- Tessék választani.
- Mind a kettő.
Bence ki akarta dobni, de a kuka fedelén felfedezett egy másik rágót:
- Ki rakja ide a rágót? - tűnődött - Biztos az infótanár, hogy az óra után tudja tovább rágni. Én is iderakhatom?
- NEM!
Bence próbálja használni a digitáblát, de nem akar működni. Bence nyomja, üti, mindent csinál. Tanár aggódva:
- Mindjárt eltörik az ujja.
Bence magabiztosan:
- Vagy a tábla!
Szintén kombinatorika, Brigi nem érti. Tanár próbál magyarázni:
- Neked mindegy, hogy egy 20000 forintos vagy egy 200 forintos könyvet kapsz?
- Hát, nekem mindegy...
Bella az egyik dobókockás feladatnál:
- De ha nullát dobunk...
- Dobókockával nem dobunk nullát.
- Ja, tényleg...
Brigi oldja a táblánál a feladatot, ami így szól: "Nyikhajfalván kétezer-ötszáz ember él, akik 20 betűs abc-t használnak. Bizonyítsuk be, hogy biztosan van közöttük olyan, akiknek azonos a monogramjuk! (A monogramok kétbetűsek)"
Brigi emészti a feladatot, majd nekiáll megoldani.
Tanár ránk nézett:
- Kíváncsi vagyok, hogy ebből mit hoz ki...
Mire visszanézett:
- Brigi, ez micsoda? - kérdezte döbbenten.
- De tanárnő, ilyen hülyeséget minek írnak bele? Ez akkora buziság!
Nézzük, amit szenved, mindjárt sír, nem érti, miért van benne, hogy "kétezer-ötszáz".
- De ez ide minek? - bök rá.
- Mert szükségünk van rá a feladatban.
Végül csak sikerült kiszámítania...
Tanár megint próbálja elmagyarázni Briginek a feladatot, utal az alsós évekre, amikor először tanultunk kombinatorikát.
Brigi:
- Én már akkor is hülye voltam belőle!
Brigi oldja a feladatot a táblánál, a variációkat vesszük. Brigi olvassa, mi a feladat, majd kételkedve megkérdezi:
- De ez variáció?
Bence:
- Brigi, olvasd el a címet, és megtudod...
Brigi továbbra is feladatot old:
- Ez ismétlés nélküli... - kezdi.
- Ez tiszta sor, mert egy ember nem tud egyszerre három helyen állni - válaszolja a tanár.
Brigi:
- Na, számoljátok ki! Ja, nem, ezt én is ki tudom számolni... inkább mégis számoljátok ki,
Brigi oldja a feladatot, tanár kijavítja, mire Brigi felháborodottan:
- De én ezt mondtam!
Tanár kérdezi tőlünk:
- Mondott ilyet?
Rázzuk a fejünket, Bella védelmébe veszi Brigit:
- Én hallottam!
Tanár:
- Mit mondott?
- Mit mondtál? - kérdezte Bella Brigit, aki végül elkeseredett, hogy senki se figyelt rá...
Matekon szinte mindig történik valami érdekesség. Ebben az évben fel is írtam nem egy ilyen kis szösszenetet. Ezeket osztom most meg veletek is.
Mikor elkezdtük a négyzetgyökös egyenleteket, rájöttünk, hogy rohadt hosszú. A felénél megjegyezte Bella:
- De ez hosszú!
Erre Bence:
- Megmutatom én, mi a hosszú...
Nem sokkal utána a tanár szólalt meg:
- A kérdés: Mit kaptam most?
Én hitetlenkedve néztem a számok tengerét, majd fennhangon megjegyeztem Petrának:
- Jó kérdés.
A végeredmény az lett, hogy mínusz egy egyenlő nullával. A tanár:
- Mi ez?
Nézzük, Bence megszólal:
- Egy hiányos másodfokú egyenlet!
Tanár döbbenten:
- Hol itt a másodfokú egyenlet?
- Ezért hiányos...
Egyik órán Briginek feltűnt, hogy Bella és Csaba egymás mellett ülnek, közvetlenül az orra előtt. Felkiált óra közepén:
- Múlt órán is egymás mellett ültetek?
- Igen - válaszolta Bella nyugodtan.
- Akkor én hol voltam?
- Jó kérdés... - jegyezte meg a tanár.
Brigi ment volna a táblához megoldani egy egyenletet:
- Megyek én az elsőhöz! - ordítja, fel sem nézve.
- Nem, mert én már itt vagyok! - válaszolta Bence a tábla előtt állva.
Lehet, Brigivel jobban jártunk volna, mert Bence körülbelül az elején elrontotta az egészet. Mikor végzett, Ákos fel is hívta erre a figyelmet. Tanár szörnyülködve nézi, hogy mit csinált Bence, aki azonban próbálta menteni a menthetőt:
- Ez a Bence-tétel!
Dolgozat, Brigi feladja:
- Nem érdekel! Leszek műkörmös!
- Brigi, a műkörmösnek is le kell érettségiznie... - válaszolta a tanár.
- Nem baj, átmegyek egyessel!
- Azzal pont nem mész át...
Brigi az egyik egyenlet megoldását magyarázza, majd a végén megjegyzi:
- Ezt most logikáztam ki, miközben beszéltem!
A tanár teljes nyugalommal:
- Ehhez nagy logika kellett...
Ugyanezen az órán, oldunk egy rohadt hosszú egyenletet, Brigi megkérdezi:
- Ilyet kell tudni?
- Nem, azért csináljuk, mert nem lesz rá szükséged soha a büdös világon! - válaszolta Ákos indulatosan.
- De hol fogjuk használni?
- Az érettségin - válaszolta a tanár.
- Egy műkörmösnek miért kell ez?
- Hogyha valaki egy derékszögű háromszög alakú körmöt akar csináltatni, akkor ki tudd számolni, mennyi anyag kell - válaszolta Bence.
Továbbra is ez az óra, Bence többször is a teremben lévő törölközővel törölte le a táblát, a tanár figyelmeztetései ellenére. Magyarázata:
- Mindig a törölközőhöz nyúlik az ujjam!
Bence, miután végzett az egyenlettel, odament a tanárhoz, hogy kérjen színes krétát, amivel bekarikázhatja a megoldást:
- Tetszik adni egy színest?
- Aha... - válaszolta a tanár elgondolkodva, a következő pillanatban azonban felébred - Minek kell neked színes?
- Karikázni... - mondta Bence, miközben válogatta a krétákat - ez nem jó... ez se... piros nincs?
- Még válogat... - jegyezte meg a tanár felháborodva.
Bence továbbra is oldja az egyenletet, Brigi megjegyzi:
- Ebben a feladatban rendesen leizzadok...
Bella:
- Már abban is, ahogy nézed Bencét, ugye?
Az egyenlet olyan hosszú volt, hogy az egész táblán az szerepelt. Bence, abban a pillanatban, hogy végzett, behajtotta a táblát, mire a tanár:
- Bence, lapozd már ki a táblát...
Bence, miközben haladt a helye felé, megkérdezte a tanárt:
- Tetszik tudni, hogy kijött az iOS 8?
- Azt mondják, az szar - jegyezte meg Brigi.
- Samsungon nyilván nem fut - válaszolta Bence, utalva arra, hogy Briginek Samsung telefonja van.
- Mi a jó benne? - kérdezte Brigi.
- Az, hogy SKH! - válaszolta Bence.
- Sajtos kenyér hagymával? - röhögött Brigi.
Erre én összenéztem Petrával, és próbáltunk nem hangosan röhögni a szituáción.
Bence, matek előtt, teljesen elkeseredve:
- Ha nekem idén nem lesz jó a matek, akkor stylist leszek vagy modell. Ezt a két lehetőséget látom magam előtt...
Egyik órán Gábor leszakította a függönyt, mikor be akarta húzni. Következő óra:
- Tanárnő, hátraülhetek?
- Csak a függönyt hagyjuk békén!
Órán:
- Tanárnő, lehet enni?
- Persze, szünetben!
Bence egyik órán felállt, és elkezdte kinyitni az összes ablakot, kihúzta a fényáteresztő függönyöket, de a sötétítőket nem.
Tanár:
- Minek húzod ki a függönyt?
- Hogy jöjjön be a levegő.
- Akkor a sötétítőket miért nem húzod ki?
- Mert az árnyékol, nem süt be a nap, és így nem melegszik fel a tanterem.
- De akkor a lyukacsos függöny nem oszt, nem szoroz!
- De, akkor nem jön be a levegő.
- Gábor megoldotta, hogy legyen levegőnk... - jegyezte meg Gabox, utalva a függönyleszakításra.
- Na, Gábor figyel! - örült meg a tanár.
- Köszönöm... - mondta Gabox.
- Nem te Gábor.
Brigi csendben ült órán, látszott, hogy baja van.
- Brigi, te amúgy beteg vagy, hogy ilyen csendben vagy? - kérdezte tőle Bence.
- Majd elmondom mindenkinek, mi bajom van: kiírom facebookra... - nem írta ki.
Tanár:
- Egész nap csak szaladgálok, mint fing a fürdőben...
Tanár próbál bevezetni a kombinatorika rejtelmeibe:
- Például kiválasztom Pistit és Istvánt... ja, az ugyan az.
Bence:
- Akkor válasszuk ki Máriát és Marit!
Bence telefonozott és rágózott órán. Tanár rászólt:
- Bence! Telefon, rágó!
- Tessék választani.
- Mind a kettő.
Bence ki akarta dobni, de a kuka fedelén felfedezett egy másik rágót:
- Ki rakja ide a rágót? - tűnődött - Biztos az infótanár, hogy az óra után tudja tovább rágni. Én is iderakhatom?
- NEM!
Bence próbálja használni a digitáblát, de nem akar működni. Bence nyomja, üti, mindent csinál. Tanár aggódva:
- Mindjárt eltörik az ujja.
Bence magabiztosan:
- Vagy a tábla!
Szintén kombinatorika, Brigi nem érti. Tanár próbál magyarázni:
- Neked mindegy, hogy egy 20000 forintos vagy egy 200 forintos könyvet kapsz?
- Hát, nekem mindegy...
Bella az egyik dobókockás feladatnál:
- De ha nullát dobunk...
- Dobókockával nem dobunk nullát.
- Ja, tényleg...
Brigi oldja a táblánál a feladatot, ami így szól: "Nyikhajfalván kétezer-ötszáz ember él, akik 20 betűs abc-t használnak. Bizonyítsuk be, hogy biztosan van közöttük olyan, akiknek azonos a monogramjuk! (A monogramok kétbetűsek)"
Brigi emészti a feladatot, majd nekiáll megoldani.
Tanár ránk nézett:
- Kíváncsi vagyok, hogy ebből mit hoz ki...
Mire visszanézett:
- Brigi, ez micsoda? - kérdezte döbbenten.
- De tanárnő, ilyen hülyeséget minek írnak bele? Ez akkora buziság!
Nézzük, amit szenved, mindjárt sír, nem érti, miért van benne, hogy "kétezer-ötszáz".
- De ez ide minek? - bök rá.
- Mert szükségünk van rá a feladatban.
Végül csak sikerült kiszámítania...
Tanár megint próbálja elmagyarázni Briginek a feladatot, utal az alsós évekre, amikor először tanultunk kombinatorikát.
Brigi:
- Én már akkor is hülye voltam belőle!
Brigi oldja a feladatot a táblánál, a variációkat vesszük. Brigi olvassa, mi a feladat, majd kételkedve megkérdezi:
- De ez variáció?
Bence:
- Brigi, olvasd el a címet, és megtudod...
Brigi továbbra is feladatot old:
- Ez ismétlés nélküli... - kezdi.
- Ez tiszta sor, mert egy ember nem tud egyszerre három helyen állni - válaszolja a tanár.
Brigi:
- Na, számoljátok ki! Ja, nem, ezt én is ki tudom számolni... inkább mégis számoljátok ki,
Brigi oldja a feladatot, tanár kijavítja, mire Brigi felháborodottan:
- De én ezt mondtam!
Tanár kérdezi tőlünk:
- Mondott ilyet?
Rázzuk a fejünket, Bella védelmébe veszi Brigit:
- Én hallottam!
Tanár:
- Mit mondott?
- Mit mondtál? - kérdezte Bella Brigit, aki végül elkeseredett, hogy senki se figyelt rá...
2014. október 10., péntek
Benézted, mint a 10.c a hajdúszoboszlói vasútállomást...
Sziasztok!:)
Év elején Ildikónéni előadta, hogy a nyolcadikról megmaradt kb. 150 ezer forintot szeretné felhasználni egy csak az osztály nyolcosztályos felét érintő kirándulásra. Mondta, hogy egy hétvégét szeretne rááldozni, és kérdezte, hova menjünk. Én felajánlottam, hogy menjünk Hajdúszoboszlóra, úgyis régen voltam már ott (két éve:D), Ildikónéni mondta, hogy jáú, akkor menjünk. Ez a hétvége szeptember 27-28. volt. A 17 főből mentünk tízen, de nem is volt olyan nagy baj, hogy csak annyian voltunk, kellemes kis családias hangulat volt a kirándulás alatt.
Szombat délelőtt találkoztunk a vasútállomáson, majd felszálltunk a vonatra, és indultunk Hajdúszoboszlóra. Én a fél utat azzal töltöttem, hogy képeket küldözgettem a vonatról, meg beszélgettem, arra ocsúdtam fel, hogy Debrecennél járunk. Mögöttem ült Ildikónéni és Zsuzsanéni (kísérőtanár), rájuk néztem, hogy szedelőzködnek-e már. Semmi. Mondom, akkor nincs baj, még van idő Hajdúszoboszlóig, mert tudtam, hogy Debrecen után jön, csak arra nem emlékeztem, hogy rögtön, vagy van még köztük egy állomás. Osztálytársam megjegyezte, hogy még kb. 5 perc, és ott leszünk, mondom, akkor oké, még ráérünk. Nem mondtak be semmit, szóval mindenki abban a hitben volt, hogy van még időnk. Fél percen belül megállt a vonat. Hol a pokolban vagyunk? Kinézek az ablakon, hogy megnézzem, nem látom az állomás tábláját. Írok Petrának, hogy hol vagyunk, ő a helymeghatározó használatát javasolta. Hátranéztem, Ildikónéniék beszélgettek, és a felszállókat mustrálták. Mondom, akkor csak nem Hajdúszoboszlón vagyunk, szóltak volna, hogy le kell szállni, nem? Egy néni odament Ildikónénihez, és kijelentette, hogy ő ott ül. Ildikónéni a jegyeket vizsgálta, igen, minden egyezett, így kijelentette:
- Biztos kétszer adták el!
Végszóra elindult a vonat, én rosszat sejtve tapadtam a vonat ablakára... a következő pillanatban pedig azt láttam, hogy a "Hajdúszoboszló" felirat elsuhan a szemem előtt. Sokk, lefagyott a Windows, újraindítás.
- Ildikónéniiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.... - fordulok hátra.
- Igen, Dorka?
- Itt kellett volna leszállni....
Ofő döbbenten felnéz:
- Ne szívassál!
A következő pillanatban aztán ő is rádöbbent, hogy nagyon csúnyán benézték az utat.
Felállunk, mostmilesz, húzzukmegavészféket, megbüntetakalauz...
- Püspökladány következik ... - hallatszott a bemondóból.
Anyád, bezzeg Hajdúszoboszlót nem mondtad be...
Letelepedtünk a maradék ülésre, és röhögve elmeséltem Petrának az esetet, írtam egy e-mailt apának is. Az a húsz perc Püspökladányig eltelt, leszálltunk, szétnéztük.
- Járt már valaki Püspökladányban?
Nem, senki. Hát, most legalább a vasútállomást láthatjuk.
Hajdúszoboszló felé a vonat fél óra múlva fog jönni, jobb ötlet híján átsétáltunk a büfés részre, Ildikónéniék ittak egy kávét, mi pedig beszélgettünk, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk. A következő pillanatban aztán megjelent egy biciklis férfi, gyerekkel a háta mögött. Neki háttal állt Ákos, előtte két táska és Brigi bőröndje, vele szemben Ildikónéni, két oldalt pedig a többiek. A férfi megállt, fél lábbal leszállt a bicikliről, ofő szólt Ákosnak, hogy menjen arrébb. Ákos arrébb lépett, táskák továbbra is az út közepén. Ildikónéni elhúzta Brigi bőröndjét, Ákos pedig a két hátizsákot. A pasi lassan tovább indult, megtett három lépést, hátranézett, megállt, majd a következő pillanatban, fél lábbal a földön elkezdett ordítani. Szidta Ákost, kérdezte, hogy min röhög (meg se szólalt), Ákos mondta, hogy ő nem csinált semmit, erre a férfi már készült megfordulni. Ofő beugrott Ákos és a férfi közé, Zsuzsanéni is előrelépett, hatszázszor bocsánatot kért, majd a férfi végezetül, káromkodva továbbment.
Ákos csak állt, nézett, kérdezte:
- Most mi van?
- Majdnem megvertek - válaszoltuk enyhe sokkban.
- És?
Ja, jó, ha neked nem baj, nekem se:D
- Úgyse vert volna meg... - jegyezte még meg Ákos.
- Sose tudhatod - válaszolta Ildikónéni.
Végül megérkezett a vonat is, és egy órás késéssel elértük Hajdúszoboszlót. Én vezettem a társaságot a szállásra, ami rendezett és tiszta volt, egy problémám volt vele, hogy kicsi volt, illetve hogy nem volt jó kaja.
Délután várost néztünk, visszafele Dórival vettünk könyvet, majd pihentünk. Ötkor volt vacsora, mert hatkor mentünk az éjszakai fürdőzésre.
Lementünk az étkezőbe, pár percet vártunk, mikor meghozták a levest: kelkáposztaleves. Dorka ránéz, megállapítja, hogy fúj, lefotózza, elküldi a képet Petrának, Petra is megállapítja, hogy fúj, majd Dorka szépen nézi, ahogy a többiek több-kevesebb sikerrel esznek belőle. A tanárok megették, én még a kanalamat se tettem bele. Mikor Ildikónéni megjegyezte, hogy legalább kóstoljam meg, én teljes nyugalommal válaszoltam:
- Feleslegesen nem koszolom be a kanalat.
Csaba annyit evett belőle, mint én, csak ő belerakta a kanalát a levesbe. A pincérnő pedig nagyon csúnya, szúrós pillantásokat vetett rám...
A második elméletileg sertésoldalas volt spagettivel, gyakorlatilag: hús, azon valami szósz, azon gomba, mellette spagettitészta. Én megettem a tésztát, és ez volt a vacsorám...
A strand jó volt, szép volt, mindent kipróbáltunk, amit lehetett, szaunáztunk is, teljesen megérte a pénzt, sokat beszélgettem Dórival is. Mi voltunk az utolsók, akik elhagyták a terepet háromnegyed tíz körül. Mikor visszamentünk a szállásra, Dórival megbeszéltük, hogy megvárjuk az éjfélt, mert Dóri anyukájának másnap volt a születésnapja, és fel akarta köszönteni.
Éjfél, Dóri:
- Legyek olyan köcsög, hogy felébresszem anyámat?
- Ha én fent maradtam veled, akkor fel is ébreszted... - válaszoltam morcosan, álmosan.
Felköszöntötte, majd aludtunk. Kicsit hűvös volt az éjszaka, mert a szálláson nem volt fűtés, de túléltük.
Másnap, a vacsorához képest ehetőbb reggeli után aztán elindultunk a vasútállomásra, hogy engem felrakjanak egy vonatra, mert míg az osztály és a tanárok beugrottak Debrecenbe, addig én hazamentem, mert nem is volt kedvem plázázni, meg tanulni is kellett. Nem bántam meg, mivel a Páva nevű vonattal mentem, ami valami hihetetlenül szép, jó és kényelmes volt. Eldöntöttem, hogy az a kedvenc vonatom, nagyon tetszett. Hazaértem, aztán mentem tanulni, a többiek pedig 5 órával később érkeztek meg, addigra pedig már be is fejeztem a házimat is...
Év elején Ildikónéni előadta, hogy a nyolcadikról megmaradt kb. 150 ezer forintot szeretné felhasználni egy csak az osztály nyolcosztályos felét érintő kirándulásra. Mondta, hogy egy hétvégét szeretne rááldozni, és kérdezte, hova menjünk. Én felajánlottam, hogy menjünk Hajdúszoboszlóra, úgyis régen voltam már ott (két éve:D), Ildikónéni mondta, hogy jáú, akkor menjünk. Ez a hétvége szeptember 27-28. volt. A 17 főből mentünk tízen, de nem is volt olyan nagy baj, hogy csak annyian voltunk, kellemes kis családias hangulat volt a kirándulás alatt.
Szombat délelőtt találkoztunk a vasútállomáson, majd felszálltunk a vonatra, és indultunk Hajdúszoboszlóra. Én a fél utat azzal töltöttem, hogy képeket küldözgettem a vonatról, meg beszélgettem, arra ocsúdtam fel, hogy Debrecennél járunk. Mögöttem ült Ildikónéni és Zsuzsanéni (kísérőtanár), rájuk néztem, hogy szedelőzködnek-e már. Semmi. Mondom, akkor nincs baj, még van idő Hajdúszoboszlóig, mert tudtam, hogy Debrecen után jön, csak arra nem emlékeztem, hogy rögtön, vagy van még köztük egy állomás. Osztálytársam megjegyezte, hogy még kb. 5 perc, és ott leszünk, mondom, akkor oké, még ráérünk. Nem mondtak be semmit, szóval mindenki abban a hitben volt, hogy van még időnk. Fél percen belül megállt a vonat. Hol a pokolban vagyunk? Kinézek az ablakon, hogy megnézzem, nem látom az állomás tábláját. Írok Petrának, hogy hol vagyunk, ő a helymeghatározó használatát javasolta. Hátranéztem, Ildikónéniék beszélgettek, és a felszállókat mustrálták. Mondom, akkor csak nem Hajdúszoboszlón vagyunk, szóltak volna, hogy le kell szállni, nem? Egy néni odament Ildikónénihez, és kijelentette, hogy ő ott ül. Ildikónéni a jegyeket vizsgálta, igen, minden egyezett, így kijelentette:
- Biztos kétszer adták el!
Végszóra elindult a vonat, én rosszat sejtve tapadtam a vonat ablakára... a következő pillanatban pedig azt láttam, hogy a "Hajdúszoboszló" felirat elsuhan a szemem előtt. Sokk, lefagyott a Windows, újraindítás.
- Ildikónéniiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.... - fordulok hátra.
- Igen, Dorka?
- Itt kellett volna leszállni....
Ofő döbbenten felnéz:
- Ne szívassál!
A következő pillanatban aztán ő is rádöbbent, hogy nagyon csúnyán benézték az utat.
Felállunk, mostmilesz, húzzukmegavészféket, megbüntetakalauz...
- Püspökladány következik ... - hallatszott a bemondóból.
Anyád, bezzeg Hajdúszoboszlót nem mondtad be...
Letelepedtünk a maradék ülésre, és röhögve elmeséltem Petrának az esetet, írtam egy e-mailt apának is. Az a húsz perc Püspökladányig eltelt, leszálltunk, szétnéztük.
- Járt már valaki Püspökladányban?
Nem, senki. Hát, most legalább a vasútállomást láthatjuk.
Hajdúszoboszló felé a vonat fél óra múlva fog jönni, jobb ötlet híján átsétáltunk a büfés részre, Ildikónéniék ittak egy kávét, mi pedig beszélgettünk, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk. A következő pillanatban aztán megjelent egy biciklis férfi, gyerekkel a háta mögött. Neki háttal állt Ákos, előtte két táska és Brigi bőröndje, vele szemben Ildikónéni, két oldalt pedig a többiek. A férfi megállt, fél lábbal leszállt a bicikliről, ofő szólt Ákosnak, hogy menjen arrébb. Ákos arrébb lépett, táskák továbbra is az út közepén. Ildikónéni elhúzta Brigi bőröndjét, Ákos pedig a két hátizsákot. A pasi lassan tovább indult, megtett három lépést, hátranézett, megállt, majd a következő pillanatban, fél lábbal a földön elkezdett ordítani. Szidta Ákost, kérdezte, hogy min röhög (meg se szólalt), Ákos mondta, hogy ő nem csinált semmit, erre a férfi már készült megfordulni. Ofő beugrott Ákos és a férfi közé, Zsuzsanéni is előrelépett, hatszázszor bocsánatot kért, majd a férfi végezetül, káromkodva továbbment.
Ákos csak állt, nézett, kérdezte:
- Most mi van?
- Majdnem megvertek - válaszoltuk enyhe sokkban.
- És?
Ja, jó, ha neked nem baj, nekem se:D
- Úgyse vert volna meg... - jegyezte még meg Ákos.
- Sose tudhatod - válaszolta Ildikónéni.
Végül megérkezett a vonat is, és egy órás késéssel elértük Hajdúszoboszlót. Én vezettem a társaságot a szállásra, ami rendezett és tiszta volt, egy problémám volt vele, hogy kicsi volt, illetve hogy nem volt jó kaja.
Délután várost néztünk, visszafele Dórival vettünk könyvet, majd pihentünk. Ötkor volt vacsora, mert hatkor mentünk az éjszakai fürdőzésre.
Lementünk az étkezőbe, pár percet vártunk, mikor meghozták a levest: kelkáposztaleves. Dorka ránéz, megállapítja, hogy fúj, lefotózza, elküldi a képet Petrának, Petra is megállapítja, hogy fúj, majd Dorka szépen nézi, ahogy a többiek több-kevesebb sikerrel esznek belőle. A tanárok megették, én még a kanalamat se tettem bele. Mikor Ildikónéni megjegyezte, hogy legalább kóstoljam meg, én teljes nyugalommal válaszoltam:
- Feleslegesen nem koszolom be a kanalat.
Csaba annyit evett belőle, mint én, csak ő belerakta a kanalát a levesbe. A pincérnő pedig nagyon csúnya, szúrós pillantásokat vetett rám...
A második elméletileg sertésoldalas volt spagettivel, gyakorlatilag: hús, azon valami szósz, azon gomba, mellette spagettitészta. Én megettem a tésztát, és ez volt a vacsorám...
A strand jó volt, szép volt, mindent kipróbáltunk, amit lehetett, szaunáztunk is, teljesen megérte a pénzt, sokat beszélgettem Dórival is. Mi voltunk az utolsók, akik elhagyták a terepet háromnegyed tíz körül. Mikor visszamentünk a szállásra, Dórival megbeszéltük, hogy megvárjuk az éjfélt, mert Dóri anyukájának másnap volt a születésnapja, és fel akarta köszönteni.
Éjfél, Dóri:
- Legyek olyan köcsög, hogy felébresszem anyámat?
- Ha én fent maradtam veled, akkor fel is ébreszted... - válaszoltam morcosan, álmosan.
Felköszöntötte, majd aludtunk. Kicsit hűvös volt az éjszaka, mert a szálláson nem volt fűtés, de túléltük.
Másnap, a vacsorához képest ehetőbb reggeli után aztán elindultunk a vasútállomásra, hogy engem felrakjanak egy vonatra, mert míg az osztály és a tanárok beugrottak Debrecenbe, addig én hazamentem, mert nem is volt kedvem plázázni, meg tanulni is kellett. Nem bántam meg, mivel a Páva nevű vonattal mentem, ami valami hihetetlenül szép, jó és kényelmes volt. Eldöntöttem, hogy az a kedvenc vonatom, nagyon tetszett. Hazaértem, aztán mentem tanulni, a többiek pedig 5 órával később érkeztek meg, addigra pedig már be is fejeztem a házimat is...
2014. október 6., hétfő
Visszaemlékezés egy régi, kínos beszélgetésre
Sziasztok:)
A napokban eszembe jutott az alábbi eset, ami még tavaly év vége felé történt meg:
Petra hiányzott, én meg unalmamban és jobb ötlet híján japánul írtam matek előtti szünetben. Brigi ül, nézi, szinte már hallottam, ahogy kattognak a fogaskerekek az agyában. Következő pillanatban megszólal:
- Ezek orosz betűk?
Próbáltam nem lefejelni az asztalt, miközben válaszoltam:
- Nem, ezek japán betűk - a kanji, hiragana és katakana rejtelmeibe nem akartam belemerülni, szóval letudtam ennyivel.
- TUDSZ JAPÁNUL?
- Nem, csak hobbi - majd, hogy megnyugtassam, írtam neki oroszul is, így legalább volt viszonyítási alapja.
Pár órával később, töri órán folytattam unaloműző tevékenységemet. Bence, ül, nézi. Érzem, hogy ebből egy újabb érdekes párbeszéd fog születni. Nem tévedtem.
- Ezek orosz betűk?
Kikerekedett szemekkel ránéztem, azért Bencétől több értelmet vártam. Még ha azt mondja, kínai, azt még megértem. De az orosz és a japán miben hasonlít? Semmiben.
- Nem, ez japán - válaszoltam enyhe iróniával és szarkazmussal a hangomban.
- TUDSZ JAPÁNUL? - ordítja, hogy az egész osztály jól hallja.
Nádasdi felnéz:
- Ki tud japánul?
- Ki tud németül? Vagy mi van? - jött be végszóra Brigi is.
Mindenki ránéz egy tipikus "Brigi, nem lehetsz ennyire szőke" tekintettel.
- Senki nem beszélt németről - válaszolta Bence.
- Én, japánul, egy nagyon keveset - mentegetőztem rögtön.
- Hogy van japánul az, hogy "Szia!"? - kérdezte Nádasdi.
- Konnichiwa - válaszoltam szememet forgatva.
- Ja, tényleg. Akkor hogy van az, hogy "Tegnap délután elvittem a kutyámat sétálni?"
- Mondtam, hogy csak egy kicsit tudok! - nevettem zavartan.
Végül leszálltak róla. Töri órán aztán Bence felém fordult:
- Dooooorkaaaaaaa - kezdte szempilláit rebegtetve.
- Mivan? - kérdeztem.
- Hooogy van kínaiuuul az, hogy szeretleeeeeeeeek? - kérdezte, romantikus pillantásokat vetve felém.
A kezemre támaszkodtam, és szempillát rebegtetve, hozzá hasonlóan kényeskedve válaszoltam:
- Benceeeeeee.... Nem tudok kínaiuuuul.
Fogaskerekek gőzerővel dolgozna, fatal error, agykisülés, beégés lvl 100.
- Akkor japánul - javította ki magát rögtön.
Azért remélem érezte a törődést és a szeretet a hangomban, amivel válaszoltam neki:3
A napokban eszembe jutott az alábbi eset, ami még tavaly év vége felé történt meg:
Petra hiányzott, én meg unalmamban és jobb ötlet híján japánul írtam matek előtti szünetben. Brigi ül, nézi, szinte már hallottam, ahogy kattognak a fogaskerekek az agyában. Következő pillanatban megszólal:
- Ezek orosz betűk?
Próbáltam nem lefejelni az asztalt, miközben válaszoltam:
- Nem, ezek japán betűk - a kanji, hiragana és katakana rejtelmeibe nem akartam belemerülni, szóval letudtam ennyivel.
- TUDSZ JAPÁNUL?
- Nem, csak hobbi - majd, hogy megnyugtassam, írtam neki oroszul is, így legalább volt viszonyítási alapja.
Pár órával később, töri órán folytattam unaloműző tevékenységemet. Bence, ül, nézi. Érzem, hogy ebből egy újabb érdekes párbeszéd fog születni. Nem tévedtem.
- Ezek orosz betűk?
Kikerekedett szemekkel ránéztem, azért Bencétől több értelmet vártam. Még ha azt mondja, kínai, azt még megértem. De az orosz és a japán miben hasonlít? Semmiben.
- Nem, ez japán - válaszoltam enyhe iróniával és szarkazmussal a hangomban.
- TUDSZ JAPÁNUL? - ordítja, hogy az egész osztály jól hallja.
Nádasdi felnéz:
- Ki tud japánul?
- Ki tud németül? Vagy mi van? - jött be végszóra Brigi is.
Mindenki ránéz egy tipikus "Brigi, nem lehetsz ennyire szőke" tekintettel.
- Senki nem beszélt németről - válaszolta Bence.
- Én, japánul, egy nagyon keveset - mentegetőztem rögtön.
- Hogy van japánul az, hogy "Szia!"? - kérdezte Nádasdi.
- Konnichiwa - válaszoltam szememet forgatva.
- Ja, tényleg. Akkor hogy van az, hogy "Tegnap délután elvittem a kutyámat sétálni?"
- Mondtam, hogy csak egy kicsit tudok! - nevettem zavartan.
Végül leszálltak róla. Töri órán aztán Bence felém fordult:
- Dooooorkaaaaaaa - kezdte szempilláit rebegtetve.
- Mivan? - kérdeztem.
- Hooogy van kínaiuuul az, hogy szeretleeeeeeeeek? - kérdezte, romantikus pillantásokat vetve felém.
A kezemre támaszkodtam, és szempillát rebegtetve, hozzá hasonlóan kényeskedve válaszoltam:
- Benceeeeeee.... Nem tudok kínaiuuuul.
Fogaskerekek gőzerővel dolgozna, fatal error, agykisülés, beégés lvl 100.
- Akkor japánul - javította ki magát rögtön.
Azért remélem érezte a törődést és a szeretet a hangomban, amivel válaszoltam neki:3
2014. október 4., szombat
Egy magyardolgozat, ami ellen minden összeesküdött
Sziasztok!:)
Imádom a magyartanárunk, mert rohadt jól leadja az anyagot, élvezetesek az órái, szórakoztató, és ha ő is úgy akarja, nagyon jól lehet vele beszélgetni. Egy valamit nem szeretek vele kapcsolatban: a dolgozatokat.
Általában olyan dolgozatokat állít össze, amiket vagy tudod, vagy nem, és vagy éppen be tudod fejezni, vagy bele se tudsz szagolni.
A mostani dolgozat úgy lett volna, hogy dupla órán megírjuk, másfél óra: egy kétoldalas dolgozat plusz másfél oldalas esszé. Pont be lehet fejezni, ha gondolkodás nélkül, rögtön megcsinálod. Azonban, előző héten szólt a tanár, hogy aznap, magyar órára tetűvizsgálatra vagyunk kiírva, de nem kell aggódni, megoldja. Eljött a dolgozat napja, kérdezzük, hogy mi van a tetűvizsgálat. A tanár megnyugtat minket:
- Nem kell aggódni, nyugodtan írhatjátok, elintéztem, hogy ne ma legyen.
Hát jó, írjuk a dolgozatot, eltelik fél óra, pont néztem is, hogy most érnénk vissza a vizsgálatról, mire annyit hallunk, hogy szól a csengő. Tűzjelző. Tűzriadó. Mindenki felnéz a tanárra:
- Tanárnő, most mit csináljunk?
Dúlva-fúlva felkel, mondja, hogy nincs mit csinálni, ha tűzriadó, akkor menni kell, és ha menni kell, akkor megyünk. Valószínűleg mi voltunk az utolsó osztály, aki elhagyta az iskolát.
Tíz perc mínusz a dolgozatból. Na, itt Dorka beindította az ujjait, és ezerrel körmölt mindent, ami eszébe jutott. Végeztem is, az esszét úgy összecsaptam, mint a jó ég, pedig rohadt jól kezdtem, egy oldalt írtam meg 5 perc alatt, kicsengő után. Remélem a legjobbakat, de rohadtul félek tőle. Ha nem lett volna tűzriadó, röhögve befejeztem volna... Remélhetőleg a tanár is így gondolja.
Imádom a magyartanárunk, mert rohadt jól leadja az anyagot, élvezetesek az órái, szórakoztató, és ha ő is úgy akarja, nagyon jól lehet vele beszélgetni. Egy valamit nem szeretek vele kapcsolatban: a dolgozatokat.
Általában olyan dolgozatokat állít össze, amiket vagy tudod, vagy nem, és vagy éppen be tudod fejezni, vagy bele se tudsz szagolni.
A mostani dolgozat úgy lett volna, hogy dupla órán megírjuk, másfél óra: egy kétoldalas dolgozat plusz másfél oldalas esszé. Pont be lehet fejezni, ha gondolkodás nélkül, rögtön megcsinálod. Azonban, előző héten szólt a tanár, hogy aznap, magyar órára tetűvizsgálatra vagyunk kiírva, de nem kell aggódni, megoldja. Eljött a dolgozat napja, kérdezzük, hogy mi van a tetűvizsgálat. A tanár megnyugtat minket:
- Nem kell aggódni, nyugodtan írhatjátok, elintéztem, hogy ne ma legyen.
Hát jó, írjuk a dolgozatot, eltelik fél óra, pont néztem is, hogy most érnénk vissza a vizsgálatról, mire annyit hallunk, hogy szól a csengő. Tűzjelző. Tűzriadó. Mindenki felnéz a tanárra:
- Tanárnő, most mit csináljunk?
Dúlva-fúlva felkel, mondja, hogy nincs mit csinálni, ha tűzriadó, akkor menni kell, és ha menni kell, akkor megyünk. Valószínűleg mi voltunk az utolsó osztály, aki elhagyta az iskolát.
Tíz perc mínusz a dolgozatból. Na, itt Dorka beindította az ujjait, és ezerrel körmölt mindent, ami eszébe jutott. Végeztem is, az esszét úgy összecsaptam, mint a jó ég, pedig rohadt jól kezdtem, egy oldalt írtam meg 5 perc alatt, kicsengő után. Remélem a legjobbakat, de rohadtul félek tőle. Ha nem lett volna tűzriadó, röhögve befejeztem volna... Remélhetőleg a tanár is így gondolja.
2014. augusztus 27., szerda
Éves templomlátogatás kipipálva
Sziasztok!
Barátnőm, Dominika révén egy hete eljutottam egy templonyba, mivel a drágának fellépése volt. Semmi bajom a templomokkal, amíg tisztes távolságban vannak tőlem, és nem kell bemennem. Nem vagyok ateista, de a vallásokkal és vallásgyakorlással nem vagyok jóban. (Én annak a híve vagyok, hogy döntse el mindenki, milyen vallást akar gyakorolni, ha akar, oszt' cső. Ne erőltessük már rá a másikra a vallásunkat, mert az szerintem undorító dolog.)
Szóval, Dominikának fellépése volt, templomban, én meg elmentem, mert karácsonykor is volt, akkor se volt semmi baj.
Minden rendben is ment addig, amíg egyszer csak meg nem jelent egy papné, és elkezdte, hogy na mi most akkor imádkozzunk egy jót. Én, aki még zsoltárkönyvet is csak messziről látott, Bibliát a kilencedikes tananyag miatt tartott először kézben, és még egy Miatyánkot se tud elmondani, csak pislogtam, mint szürke szamár a szakadékba.
Halkan odasúgtam Ivettnek, Domi egyik nővérének egy elkínzott "Muszáj?"-t, aki erre úgy elkezdett röhögni, hogy az előttünk ülő nénike nagyon csúnya tekintettel fordult hátra.
Szóval, miközben a nép énekelt, imádkozott és miegyebet csinált, én próbáltam feltűnés nélkül meghúzni magamat (második sorban elég nehéz volt), és nem felnézni, mert akkor elkezdek röhögni. Ezen kívül próbáltam még megkeresni az egyik zsoltárt, amit még a magyartanárunk mondott, hogy olvassuk el, ha szép szitkozódásokat akarunk olvasni, de sajnos nem találtam meg.
Húsz perc mise után aztán végre elkezdődött amiért mentem.
Aztán, mikor mentem ki a templomból, a papnétól kaptam egy "Áldást, békesség!"-et, mire próbáltam nem szúrós szemekkel nézni rá, és elmotyogni valami hasonlót az orrom alatt.
De legalább jártam itt is...
Barátnőm, Dominika révén egy hete eljutottam egy templonyba, mivel a drágának fellépése volt. Semmi bajom a templomokkal, amíg tisztes távolságban vannak tőlem, és nem kell bemennem. Nem vagyok ateista, de a vallásokkal és vallásgyakorlással nem vagyok jóban. (Én annak a híve vagyok, hogy döntse el mindenki, milyen vallást akar gyakorolni, ha akar, oszt' cső. Ne erőltessük már rá a másikra a vallásunkat, mert az szerintem undorító dolog.)
Szóval, Dominikának fellépése volt, templomban, én meg elmentem, mert karácsonykor is volt, akkor se volt semmi baj.
Minden rendben is ment addig, amíg egyszer csak meg nem jelent egy papné, és elkezdte, hogy na mi most akkor imádkozzunk egy jót. Én, aki még zsoltárkönyvet is csak messziről látott, Bibliát a kilencedikes tananyag miatt tartott először kézben, és még egy Miatyánkot se tud elmondani, csak pislogtam, mint szürke szamár a szakadékba.
Halkan odasúgtam Ivettnek, Domi egyik nővérének egy elkínzott "Muszáj?"-t, aki erre úgy elkezdett röhögni, hogy az előttünk ülő nénike nagyon csúnya tekintettel fordult hátra.
Szóval, miközben a nép énekelt, imádkozott és miegyebet csinált, én próbáltam feltűnés nélkül meghúzni magamat (második sorban elég nehéz volt), és nem felnézni, mert akkor elkezdek röhögni. Ezen kívül próbáltam még megkeresni az egyik zsoltárt, amit még a magyartanárunk mondott, hogy olvassuk el, ha szép szitkozódásokat akarunk olvasni, de sajnos nem találtam meg.
Húsz perc mise után aztán végre elkezdődött amiért mentem.
Aztán, mikor mentem ki a templomból, a papnétól kaptam egy "Áldást, békesség!"-et, mire próbáltam nem szúrós szemekkel nézni rá, és elmotyogni valami hasonlót az orrom alatt.
De legalább jártam itt is...
2014. augusztus 21., csütörtök
Újra nyeregben
Sziasztok!
Ha azt mondom, rohadt régen írtam, keveset mondok. Elnézést kérek mindenkitől, de egyszerűen nem volt energiám hozzá. A kilencedikes év teljesen lenyúzott, és a nyári szünetben se tudtam kiheverni a dolgokat. Most, augusztus végén érzem, hogy sikerült feltöltődnömszellemi energiával. A nyáron pedig még annyira se volt kedvem, illetve időm, hogy írjak, mint suliidőben. Ennek egyik oka az volt, hogy júniusban próbáltam tanulni, ami ment egy hétig, aztán meguntam, meg úgy minden hónapban próbálkoztam, egy hétig ment. Aztán ott volt még Domi is, meg az animék, meg a kötelezők, meg Petra szülinapi ajándéka, meg most Áronka, meg a Bleach, meg jóanyám, meg úgy minden.
De most eldöntöttem, hogy újra belelendülök a blogolásba. Nem tudom, hogy írjak-e arról, ami eddig történt velem (azért van jó pár dolog, mondjuk a háromnegyedére nem emlékszem, ezért nem tudnám rendesen visszaadni), vagy majd ahogy jönnek a dolgok, úgy írjak én is. Szerintem maradok az utóbbinál, és remélem, tizedikben már több időm és kedvem lesz.
Addig is élvezzétek ki a maradék nyári szünetet^^
Ha azt mondom, rohadt régen írtam, keveset mondok. Elnézést kérek mindenkitől, de egyszerűen nem volt energiám hozzá. A kilencedikes év teljesen lenyúzott, és a nyári szünetben se tudtam kiheverni a dolgokat. Most, augusztus végén érzem, hogy sikerült feltöltődnöm
De most eldöntöttem, hogy újra belelendülök a blogolásba. Nem tudom, hogy írjak-e arról, ami eddig történt velem (azért van jó pár dolog, mondjuk a háromnegyedére nem emlékszem, ezért nem tudnám rendesen visszaadni), vagy majd ahogy jönnek a dolgok, úgy írjak én is. Szerintem maradok az utóbbinál, és remélem, tizedikben már több időm és kedvem lesz.
Addig is élvezzétek ki a maradék nyári szünetet^^
2014. február 24., hétfő
Egy beteg osztály beteg napja
Sziasztok:D
A mai nap nagyon beteg volt. Az osztályunk hozta a formáját, sőt, felül is múlta magát hülyeség tekintetében. De nézzük is, pontosan mi történt.
Nulladik-első orosz a szokásos módon telt el: sokat beszélgettünk, tanultunk, gyakoroltunk, itt nincs semmi érdekes.
Második óra tesi... Szerintem első és utolsó tesióra, amin semmit sem csináltunk. Bemelegítettünk, Tibibá megmondta, hogy pakolás lesz, ezért a fiúkat befogja dolgozni. Körülbelül tíz perc bemelegítés és ugyanennyi játék után aztán a lányok leültek, és nézték, ahogy a fiúk elvégezték az éves takarítást (Bence sepregetett, a többiek pakoltak).
Ezután átöltöztünk, és mentünk matekra. Ültünk a teremben, Bella a füzetemből, Petra a lapomról tanulta a törit, én meg ültem, mint nyuszi a fűben, csak nem szundikáltam (maximum agyban). Bejött Brigi, leült, odafordult V.Csabához:
- Hogy van a számoló dal dallama?
Csaba nem akarta elmondani, ezért Brigi hozzánk fordult:
- Ti nem tudjátok, hogy van a számoló dal dallama?
Néztünk rá, mint borjú az új kapura (ma hasonlatos nap van *>*), Brigi rájött, hogy mi nem tudunk semmit, így reménykedve megkérte Csabát, hogy indítsa már el.
Csaba:
- Most erre menjen el a netem?
Brigi csalódottan elfordult, Csabának végül megesett rajta a szíve, így elindította a számoló dalt:
Brigi kívülről fújta, én pedig már sírtam a röhögéstől. Ezután Bence kérésére elindította a Snip Snap Snappyt is:
Petrával egymást nézve sírtunk a röhögéstől.
A matektanár ekkor érkezett meg, ügyet sem vetve ránk. Aztán megint a számolós dal következett, Lili Baba Küldök neked egy cuppanós című dalával egyetemben:
Brigi nem tudta eldönteni, hogy melyik dalt énekelje, ezért felváltva dalolt. Dorka a padra borulva sírt.
Matektanár pislogott, valószínűleg azon gondolkozott, hogy véletlenül nem-e egy diliházba ment be. Nem. Ez a mi osztályunk:')
Lement Lili Baba, jött megint a számolós dal, a becsengővel egyetemben.
Tanár szólt, hogy már elég, mert becsengettek.
N.Ákos:
- De ez matek!
Tanár:
- Matek... már akinek - közben egyenesen Brigire néz, utalva azzal, hogy Brigi körülbelül ezen a szinten állhat matekszinten.
*Pár beszólással és 45 perccel később*
Kémiára indulva megígértem Petrának, hogy ezt a történetet megírom, akkor még nem tudtam, hogy bővülni fog még a történet.
Kémia előtt leghátul Ákos, Csaba, Bence és Brigi énekelték a számolós dalt, közben Bence befonta Brigi haját. Cserébe Brigi is befonta a Bence haját. Majd lófarokba fogta.
Utána következett a töri, témazáró. Mindenki a puskázási lehetőségeket latolgatta, én pedig próbáltam tanulni, sikertelenül. Majd bejött a töritanár, és elkezdődött a 45 perces folyamatos írás: tíz évszám, tíz személy, tíz helyszín és tíz fogalom. Plusz minimum fél oldal az egyik királyunkról, az én esetemben Nagy Lajosról. Körülbelül két percnyi gondolkodási időt hagytam magamnak, hogy be tudjam fejezni. Közben a tanár kérdezgetett, körülöttem mindenki próbált puskázni, én pedig Nagy Lajosra már (amire volt 5 percem, hogy leírjam) idegroncs voltam. A tanár persze még kiosztott valami lapot, amit meg lehet csinálni, feladta a következő anyagot, hogy négy ember csinálja meg (ez Brigi, Bella, Petra és én lettünk), a gondolataim pedig cafatokban hullottak alá. Amit sikerült összekaparnom, mielőtt még valakit kihajítottam volna az ablakon (mondjuk a töritanárt, aki a fél dogát átbeszélte), papírra vetettem, majd idegesen kivittem (ez már kicsengő után körülbelül 2-3 perccel volt). Majd következett egy angolóra, amin semmi említésre méltó nem történt azon kívül, hogy újból rájöttem, mennyire sötét vagyok angolból.
A mai nap nagyon beteg volt. Az osztályunk hozta a formáját, sőt, felül is múlta magát hülyeség tekintetében. De nézzük is, pontosan mi történt.
Nulladik-első orosz a szokásos módon telt el: sokat beszélgettünk, tanultunk, gyakoroltunk, itt nincs semmi érdekes.
Második óra tesi... Szerintem első és utolsó tesióra, amin semmit sem csináltunk. Bemelegítettünk, Tibibá megmondta, hogy pakolás lesz, ezért a fiúkat befogja dolgozni. Körülbelül tíz perc bemelegítés és ugyanennyi játék után aztán a lányok leültek, és nézték, ahogy a fiúk elvégezték az éves takarítást (Bence sepregetett, a többiek pakoltak).
Ezután átöltöztünk, és mentünk matekra. Ültünk a teremben, Bella a füzetemből, Petra a lapomról tanulta a törit, én meg ültem, mint nyuszi a fűben, csak nem szundikáltam (maximum agyban). Bejött Brigi, leült, odafordult V.Csabához:
- Hogy van a számoló dal dallama?
Csaba nem akarta elmondani, ezért Brigi hozzánk fordult:
- Ti nem tudjátok, hogy van a számoló dal dallama?
Néztünk rá, mint borjú az új kapura (ma hasonlatos nap van *>*), Brigi rájött, hogy mi nem tudunk semmit, így reménykedve megkérte Csabát, hogy indítsa már el.
Csaba:
- Most erre menjen el a netem?
Brigi csalódottan elfordult, Csabának végül megesett rajta a szíve, így elindította a számoló dalt:
A matektanár ekkor érkezett meg, ügyet sem vetve ránk. Aztán megint a számolós dal következett, Lili Baba Küldök neked egy cuppanós című dalával egyetemben:
Matektanár pislogott, valószínűleg azon gondolkozott, hogy véletlenül nem-e egy diliházba ment be. Nem. Ez a mi osztályunk:')
Lement Lili Baba, jött megint a számolós dal, a becsengővel egyetemben.
Tanár szólt, hogy már elég, mert becsengettek.
N.Ákos:
- De ez matek!
Tanár:
- Matek... már akinek - közben egyenesen Brigire néz, utalva azzal, hogy Brigi körülbelül ezen a szinten állhat matekszinten.
*Pár beszólással és 45 perccel később*
Kémiára indulva megígértem Petrának, hogy ezt a történetet megírom, akkor még nem tudtam, hogy bővülni fog még a történet.
Kémia előtt leghátul Ákos, Csaba, Bence és Brigi énekelték a számolós dalt, közben Bence befonta Brigi haját. Cserébe Brigi is befonta a Bence haját. Majd lófarokba fogta.
Utána következett a töri, témazáró. Mindenki a puskázási lehetőségeket latolgatta, én pedig próbáltam tanulni, sikertelenül. Majd bejött a töritanár, és elkezdődött a 45 perces folyamatos írás: tíz évszám, tíz személy, tíz helyszín és tíz fogalom. Plusz minimum fél oldal az egyik királyunkról, az én esetemben Nagy Lajosról. Körülbelül két percnyi gondolkodási időt hagytam magamnak, hogy be tudjam fejezni. Közben a tanár kérdezgetett, körülöttem mindenki próbált puskázni, én pedig Nagy Lajosra már (amire volt 5 percem, hogy leírjam) idegroncs voltam. A tanár persze még kiosztott valami lapot, amit meg lehet csinálni, feladta a következő anyagot, hogy négy ember csinálja meg (ez Brigi, Bella, Petra és én lettünk), a gondolataim pedig cafatokban hullottak alá. Amit sikerült összekaparnom, mielőtt még valakit kihajítottam volna az ablakon (mondjuk a töritanárt, aki a fél dogát átbeszélte), papírra vetettem, majd idegesen kivittem (ez már kicsengő után körülbelül 2-3 perccel volt). Majd következett egy angolóra, amin semmi említésre méltó nem történt azon kívül, hogy újból rájöttem, mennyire sötét vagyok angolból.
2014. február 21., péntek
Az elsős bizonyítványom
Sziasztok:D
Gondolom, ti is szöveges értékelés formájában kaptátok meg a bizonyítványotokat alsóban. Én megtaláltam az alsós bizonyítványomat, és rendesen mosolyogtam, hogy manapság mennyire nem illene rám ez a leírás, illetve komolyan elgondolkoztam, hogyha most is ilyen értékelés lenne, akkor vajon mi állna benne...
A tanuló teljesítményének, magatartásának, szorgalmának szöveges minősítése:
Magatartás
Asztala és táskája rendje kifogástalan. Nevelőivel és társaival udvarias, figyelmes.
Tudatos fegyelemre képes.
Ma: Az asztalán általában rend van, a táskájában nem szoktunk kutakodni, de nem áraszt magából orrfacsaró bűzt, így bizonyára tiszta. Rendezett már kevésbé, mert a könyvei, füzetei eléggé megviseltek. Nevelőihez nem sokszor szokott hozzászólni, de általában illedelmesen köszön, társai közül néhányat viszont legszívesebben feldarabolna. Tudatos fegyelemre képes, csak nem ritkán alkalmazza.
Szorgalom
Felszerelése többnyire hiánytalan, naprakész (heee, mi az, hogy többnyire? elsőben még anya pakolt be helyettem, szóval neki róják fel, ha valamim hiányzik >.>). Önfegyelme, munkafegyelme példamutató. Önellenőrzése megbízható, pontos.
Ma: Felszerelése többnyire hiánytalan, naprakész (ez mára inkább igaz). Biztos van önfegyelme meg munkafegyelme is. Nem szokott puskázni, kitűnő tanuló. Van valami esze, csak fene tudja, hol.
Magyar nyelv és irodalom
Beszéd és szóbeli kifejezőkészség
A beszéd tisztasága
Beszéde tiszta, érthető.
Ma: Általában meg se szólal órán, de ha igen, azt is csak halkan teszi meg. A szomszédja biztos érti.
A szókincse
Szókincse gazdag, választékosan beszél.
Ma: Szókincse gazdag, választékosan beszél. Káromkodás esetén gyakori szóismétléseket használ, de általában választékosan teszi azt is.
Írás
Íráshasználat
Írásos tevékenységet szívesen végez. Füzete tiszta, rendezett.
Ma: Szeret írni, füzetbe, füzetre, könyvre, karra egyaránt. Füzetében valami macskakaparás van, amit írásnak szánt, és gyakran található cirill betűs beszélgetések is benne, vagy rajzok.
Íráskép
Betűalakítása, betűkapcsolása szabályos.
Ma: Az osztálytársai lecseszték, hogy olvashatatlanul ír. Addig, amíg ő és tanárai ki tudják olvasni az írását, nincs baj.
Írástempó
Az írástempója lassú.
Ma: Az írástempója gyors, elsők között szokott végezni szövegek leírásánál.
Másolás
A tanult betűket, szavakat pontosan másolja írott és nyomtatott mintáról.
Ma: Ha ki tudja olvasni, mi van felírva a táblára, vagy mi van kivetítve, azt pontosan lemásolja.
Tollbamondás
Tollbamondás után hibátlanul leírja a betűket és a szavakat.
Ma: Ha odafigyel, képes hibátlan tollbamondást írni, de amúgy egy-két hibát szokott csak ejteni.
Írás emlékezetből
Emlékezetből is pontosan írja le a betűket, szavakat.
Ma: Ez nem tudom, mit takar, de gondolom, igaz rám >.>
Olvasás
Viszonyulás az olvasáshoz
Szereti a könyveket, szívesen olvas, betűzget (már akkor "Könyvtár" voltam*>*).
Ma: Imád olvasni, és állandóan azt is csinálja.
Hangos olvasás (technika)
Rövid szövegek esetében már mondatokat olvas és megérti azokat.
Ma: Több-kevesebb nyelvbotlás és hiba megesik az olvasásában, de általában tisztán olvas. Csak halkan.
Néma olvasás (szövegértés)
Képes elmélyülten, magában olvasni, és az olvasottak tartalmáról beszámolni, a szöveggel kapcsolatos feladatokat megoldani (mondom, hogy már akkor "Könyvtár" voltam).
Ma: Elmélyülten, magában olvas, a szövegértés feladatokat megoldja, általában helyesen. Felfogja, amit olvas.
Matematika
Számfogalom
A számolással és egyéb matematikai problémákkal összefüggő feladatokat szívesen végez (beteg voltam akkor?:o). Órákon aktív, figyelmes.
Ma: Ismeri a számokat, és örül is ennek. Órákon aktívan próbál figyelni, de nem igazán sikerül neki.
Összefüggések felismerése
Az egyszerűbb nyitott mondatot megérti, és hibátlanul megoldja. Algoritmus szerint képes szöveges feladat megoldása.
Ma: Mi az a matek?
Környezetismeret
Tájékozódás
Jól használja a térbeli és időbeli tájékozódáshoz szükséges fogalmakat.
Ma: A térkép és ő jó barátok, csak nem képes használni. Tájékozódásra képes, eddig még mindig hazatalált.
Megismerési módszerek
Megfigyelései pontosak, képes megadott szempontú rendezésre is.
Ma: Felismeri az állatokat, a növényeket már kevésbé.
Érdeklődés
Rendkívül nyitott a természet jelenségei iránt.
Ma: Szereti a természetet és a természetismereti tantárgyakat is.
Ének-zene
A zenét szereti, élvezi, a feladatokat szívesen végzi. A tanult dalokat el tudja énekelni csoportban és önállóan is. Szívesen részt vesz a tanult gyermekjátékok eljátszásában. A tanult ritmusokat, azok jeleit felismeri és használja.
Ma: Az éneket utálja, nem érti, miért van az a tárgy, és mi haszna van belőle. A dalokat megtanulja és elénekli, bár nem szívesen teszi. Szeret zenét hallgatni, csak nem olyanokat, amiket énekórán tanult.
Vizuális nevelés, rajz és technika
Szeret rajzolni, színezni, festeni, mintázni. Szívesen végez technikai jellegű tevékenységet. Munkái szépek és igényesek. Ügyesen bánik az eszközökkel.
Ma: A rajzot szintén utálja, és nem érti, miért kell tanulnia. Amúgy rajzolni szeret, havonta egyszer-kétszer sort kerít rá, ilyenkor rájön, milyen béna belőle, és hagyja a francba. Jó elképzelései vannak, csak nem képes őket megvalósítani.
Testnevelés
A mozgásos feladatokat szívesen végzi, szeret mozogni. A feladatok kivitelezésében mozgása összerendezett. A sportjátékok, versengések szabályait érti és betartja. Minden helyzetben sportszerűen viselkedik.
Ma: A harmadik tantárgy, amit nem tart semmire. A feladatokat utálja, ha van kedve, a játékokat még eltűri. Sportszerűen viselkedik, magában küld el mindenkit melegebb éghajlatra.
Angol
Az angol tantárgyhoz való viszonya igen pozitív. Órákon aktív. Munkatempója gyors, pontos.
Ma: Mivel két nyelvből kell nyelvvizsgát végeznie, ezért elviseli az angolt, de nem szereti. Órákon szépen meghúzódik a sarokban, ha felszólítják, halkan mondd valamit, amit senki sem ért, és az óra hátralévő részében csendben marad. A többiek előtt nem beszél angolul, mivel borzalmas a nyelvérzéke. Örül, ha két értelmes mondatot képes alkotni. Amúgy az angol nyelvet megérti, csak használni nem tudja.
Informatika
A számítógépet pontosan és ügyesen kezeli. Teljesen önálló, precíz a munkájában.
Ma: A negyedik tárgy, amit szívesen eltüntetne. Nem érti, miért kell tanulnia, hisz amire használja a gépet, azt képes elvégezni. A számítógép története pedig teljesen hidegen hagyja.
Gondolom, ti is szöveges értékelés formájában kaptátok meg a bizonyítványotokat alsóban. Én megtaláltam az alsós bizonyítványomat, és rendesen mosolyogtam, hogy manapság mennyire nem illene rám ez a leírás, illetve komolyan elgondolkoztam, hogyha most is ilyen értékelés lenne, akkor vajon mi állna benne...
A tanuló teljesítményének, magatartásának, szorgalmának szöveges minősítése:
Magatartás
Asztala és táskája rendje kifogástalan. Nevelőivel és társaival udvarias, figyelmes.
Tudatos fegyelemre képes.
Ma: Az asztalán általában rend van, a táskájában nem szoktunk kutakodni, de nem áraszt magából orrfacsaró bűzt, így bizonyára tiszta. Rendezett már kevésbé, mert a könyvei, füzetei eléggé megviseltek. Nevelőihez nem sokszor szokott hozzászólni, de általában illedelmesen köszön, társai közül néhányat viszont legszívesebben feldarabolna. Tudatos fegyelemre képes, csak nem ritkán alkalmazza.
Szorgalom
Felszerelése többnyire hiánytalan, naprakész (heee, mi az, hogy többnyire? elsőben még anya pakolt be helyettem, szóval neki róják fel, ha valamim hiányzik >.>). Önfegyelme, munkafegyelme példamutató. Önellenőrzése megbízható, pontos.
Ma: Felszerelése többnyire hiánytalan, naprakész (ez mára inkább igaz). Biztos van önfegyelme meg munkafegyelme is. Nem szokott puskázni, kitűnő tanuló. Van valami esze, csak fene tudja, hol.
Magyar nyelv és irodalom
Beszéd és szóbeli kifejezőkészség
A beszéd tisztasága
Beszéde tiszta, érthető.
Ma: Általában meg se szólal órán, de ha igen, azt is csak halkan teszi meg. A szomszédja biztos érti.
A szókincse
Szókincse gazdag, választékosan beszél.
Ma: Szókincse gazdag, választékosan beszél. Káromkodás esetén gyakori szóismétléseket használ, de általában választékosan teszi azt is.
Írás
Íráshasználat
Írásos tevékenységet szívesen végez. Füzete tiszta, rendezett.
Ma: Szeret írni, füzetbe, füzetre, könyvre, karra egyaránt. Füzetében valami macskakaparás van, amit írásnak szánt, és gyakran található cirill betűs beszélgetések is benne, vagy rajzok.
Íráskép
Betűalakítása, betűkapcsolása szabályos.
Ma: Az osztálytársai lecseszték, hogy olvashatatlanul ír. Addig, amíg ő és tanárai ki tudják olvasni az írását, nincs baj.
Írástempó
Az írástempója lassú.
Ma: Az írástempója gyors, elsők között szokott végezni szövegek leírásánál.
Másolás
A tanult betűket, szavakat pontosan másolja írott és nyomtatott mintáról.
Ma: Ha ki tudja olvasni, mi van felírva a táblára, vagy mi van kivetítve, azt pontosan lemásolja.
Tollbamondás
Tollbamondás után hibátlanul leírja a betűket és a szavakat.
Ma: Ha odafigyel, képes hibátlan tollbamondást írni, de amúgy egy-két hibát szokott csak ejteni.
Írás emlékezetből
Emlékezetből is pontosan írja le a betűket, szavakat.
Ma: Ez nem tudom, mit takar, de gondolom, igaz rám >.>
Olvasás
Viszonyulás az olvasáshoz
Szereti a könyveket, szívesen olvas, betűzget (már akkor "Könyvtár" voltam*>*).
Ma: Imád olvasni, és állandóan azt is csinálja.
Hangos olvasás (technika)
Rövid szövegek esetében már mondatokat olvas és megérti azokat.
Ma: Több-kevesebb nyelvbotlás és hiba megesik az olvasásában, de általában tisztán olvas. Csak halkan.
Néma olvasás (szövegértés)
Képes elmélyülten, magában olvasni, és az olvasottak tartalmáról beszámolni, a szöveggel kapcsolatos feladatokat megoldani (mondom, hogy már akkor "Könyvtár" voltam).
Ma: Elmélyülten, magában olvas, a szövegértés feladatokat megoldja, általában helyesen. Felfogja, amit olvas.
Matematika
Számfogalom
A számolással és egyéb matematikai problémákkal összefüggő feladatokat szívesen végez (beteg voltam akkor?:o). Órákon aktív, figyelmes.
Ma: Ismeri a számokat, és örül is ennek. Órákon aktívan próbál figyelni, de nem igazán sikerül neki.
Összefüggések felismerése
Az egyszerűbb nyitott mondatot megérti, és hibátlanul megoldja. Algoritmus szerint képes szöveges feladat megoldása.
Ma: Mi az a matek?
Környezetismeret
Tájékozódás
Jól használja a térbeli és időbeli tájékozódáshoz szükséges fogalmakat.
Ma: A térkép és ő jó barátok, csak nem képes használni. Tájékozódásra képes, eddig még mindig hazatalált.
Megismerési módszerek
Megfigyelései pontosak, képes megadott szempontú rendezésre is.
Ma: Felismeri az állatokat, a növényeket már kevésbé.
Érdeklődés
Rendkívül nyitott a természet jelenségei iránt.
Ma: Szereti a természetet és a természetismereti tantárgyakat is.
Ének-zene
A zenét szereti, élvezi, a feladatokat szívesen végzi. A tanult dalokat el tudja énekelni csoportban és önállóan is. Szívesen részt vesz a tanult gyermekjátékok eljátszásában. A tanult ritmusokat, azok jeleit felismeri és használja.
Ma: Az éneket utálja, nem érti, miért van az a tárgy, és mi haszna van belőle. A dalokat megtanulja és elénekli, bár nem szívesen teszi. Szeret zenét hallgatni, csak nem olyanokat, amiket énekórán tanult.
Vizuális nevelés, rajz és technika
Szeret rajzolni, színezni, festeni, mintázni. Szívesen végez technikai jellegű tevékenységet. Munkái szépek és igényesek. Ügyesen bánik az eszközökkel.
Ma: A rajzot szintén utálja, és nem érti, miért kell tanulnia. Amúgy rajzolni szeret, havonta egyszer-kétszer sort kerít rá, ilyenkor rájön, milyen béna belőle, és hagyja a francba. Jó elképzelései vannak, csak nem képes őket megvalósítani.
Testnevelés
A mozgásos feladatokat szívesen végzi, szeret mozogni. A feladatok kivitelezésében mozgása összerendezett. A sportjátékok, versengések szabályait érti és betartja. Minden helyzetben sportszerűen viselkedik.
Ma: A harmadik tantárgy, amit nem tart semmire. A feladatokat utálja, ha van kedve, a játékokat még eltűri. Sportszerűen viselkedik, magában küld el mindenkit melegebb éghajlatra.
Angol
Az angol tantárgyhoz való viszonya igen pozitív. Órákon aktív. Munkatempója gyors, pontos.
Ma: Mivel két nyelvből kell nyelvvizsgát végeznie, ezért elviseli az angolt, de nem szereti. Órákon szépen meghúzódik a sarokban, ha felszólítják, halkan mondd valamit, amit senki sem ért, és az óra hátralévő részében csendben marad. A többiek előtt nem beszél angolul, mivel borzalmas a nyelvérzéke. Örül, ha két értelmes mondatot képes alkotni. Amúgy az angol nyelvet megérti, csak használni nem tudja.
Informatika
A számítógépet pontosan és ügyesen kezeli. Teljesen önálló, precíz a munkájában.
Ma: A negyedik tárgy, amit szívesen eltüntetne. Nem érti, miért kell tanulnia, hisz amire használja a gépet, azt képes elvégezni. A számítógép története pedig teljesen hidegen hagyja.
2014. január 26., vasárnap
Krumpli és Jonatánalmahúsgombóc csodálatos kalandjai képekben
Domi megcsinálta a hajamat, mert elegem volt, hogy folyton az arcomba lógott. Ezt muszáj volt lefotózni, a mérgesmadaram társaságában (rohadt ijesztő vagyok, mikor mosolygok o.o) De Domi szerint tök cuki lett.
Le kellett fotóznom a DVD-lejátszónak azt a cuccát, ami nem tudtam, mi, és hogy hogy dugjam be, de apa megoldotta. Bár, én attól féltem, hogy agyonvágja az áram, nem történt semmi baj.
Amit az előző bejegyzésből véletlenül kihagytam, így most kell leírnom. Szóval, Domival elkezdtük beszélni, hogy akár testvérek is lehetnénk. Mire én azt mondtam, hogy szerintem nincs annyi különbség közöttünk. Elkezdtem számolni a karomon (!!), hogy hány hónap különbség van közöttünk. 4 hónap jött ki. Mondom, ez így nem jó. Nos, igen, mivel nem '99 volt előbb, hanem '98, így nem csoda, hogy elszámoltam xdDDDDD Végül csak sikerült kiszámolni: '98 áprilisától felírtam minden hónapot '99 decemberéig...
A végeredmény 19 hónap és 26 nap lett. Tehát lehetnénk testvérek. Jobb eredmény a 4 hónap és 4 naphoz képest xdDDDDD
Tesco gazdaságos Jonathán alma (és húsgombóc) vagyok. Fak je.
Domi meg egy krumpli. Neki nem tetszik ez a kép, de ha már az én arcomat láttátok, ő se maradjon ki :') (nem, Krumpli, nem szedem le. Azért se)
Végül lehajtotta a fejét, így nem vághat hülye arcot. 
Matekoztunk. Megállapítottuk, hogy a fordított gondolkodás jó dolog.
Itt már nem matekoztunk. A "Szeretünk, Rev!" táblánk első szakasza (ez tényleg olyan, mintha valami Rev-fanatikus hülyék lennénk). 
Asszem, ez a "Szeretünk, Rev!" táblánk végleges formája. Ez tényleg beteges.
Domi szeret séta közben fotózni. 
Szerintem tök szép képeket csinál amúgy.
Jó, nem pofázok többet, csak csodáljátok a képeket:3
Tök jó lett ez a kép szerintem, akkor is, ha belecsúszott Domi kesztyűje ><
Ez pedig a szókeresőnk:D Krumpli és Jonatánalmahúsgombóc csodálatos kalandjai
Sziasztok:D
Tegnap 12:25 perckor megérkezett hozzánk Domi, mert ő szánkózni akar, magasról téve az időjárásra és minden egyébre. Szánkózás nem lett belőle, de ittalvás és egy kis séta annál inkább.
Először megjegyezném, hogy anyáék hoztak a teszkáúból fekete mérgesmadarat:3333 és cuki és puha és gömbölyű és aww:333
Megjött Domi, bementünk a szobámba, hülyültünk, én a fekete madarammal játszottam, mikor is sikeresen bedobom az ágy mögé, a pókos övezetbe. Sikítva utána ugrok, keresem, nem látom. Begurult az ágy alá. Hozom a porszívót. Domi eközben kihordott mindent az ágyam alól, és szól, hogy adjak neki valami hosszút, amivel kikaparhatja a madaramat. Odaadom a porszívócsövet. Kikaparja szegény mérgesmadarat. Madárka nagyon mérges, tiszta kosz, pókháló, döglöttpók. Sűrű bocsánatkérés közepette leporszívózom. (ki.kéne.takarítani.az.ágy.alattQ_Q)
Aztán beszélgettünk a felvételiről, az iskolákról, verébavatóról, és erről beugrott, hogy meg kell neki mutatnom az ötödikes verébavatónkat. Elvettem a DVD-t, megkérdeztem anyáéktól, működik-e a DVD-lejátszó. Működik. Jó, megnézem, be van-e dugva a lejátszó. Nincs. A vége pedig nagyon nem úgy néz ki, ahogy kéne.
Átmegyek a nappaliba anyáékhoz, mondom apának, hogy ezzel én nem tudok mit kezdeni. Átjön, megcsinálja, de még percekig szenved ő is azzal, hogy bedugja a lejátszót a konnektorba. Végül sikerül. Nagy nehezen elindul.
Domival megbeszéljük, hogy a mi osztályunk volt a legjobb, mindent kommentelek, mindenkihez mondok valamit, Domi szerint rohadt cukik voltunk. Aztán jött a "fellépésünk". Én bebújtam a szekrénybe, amikor vége volt, Krumpli szólt, hogy kijöhetek (nem, Petra, nem estem ki a szekrényből).
Énekeltünk, vége a verébavatónak, fogalmamsincsmitcsináltunk.
Elkezdtem oroszházit csinálni, Domi meg Allent rajzolt. Verekedtünk, én szétvertem Domit.
Felmentünk Durarara!! chatre, jött Petra is, sikerült kb. 10 percet beszélni, mikor is a laptop ledobta a netet, és már lemerülés közeli állapotban volt.
Dominak lassan indulnia kéne haza, mikor is anya megjegyzi: nem alszik itt?
Meg lett beszélve, hogyha gyakorlok 17ponttal matekot, akkor maradhat. Ennek örömére Rómeó és Júliát hallgattunk (Domi úgy döntött, megtanulja használni a lejátszómat. Sikerült bekapcsolnia, de a lemezt berakni már nehezebb volt xdDDDDDD végül sikerült neki).
Apával verekedtem, Domival verekedtem, apa ráragasztott a hátamra egy "Tesco Jonathán" feliratot (Domi átrakja a homlokomra --> Jonatánalmahúsgombóc, majd lefotózza).
Tanítottam egy kicsit oroszra is, majd úgy döntöttünk, ha holnap jó idő lesz, el kéne menni sétálni, így elkezdtünk matekozni még aznap este, úgy fél hét körül.
Domi kiválaszt egy feladatot, előkeresem a megoldást, hogy tudjunk ellenőrizni, csinálja... nem jön ki. Én is megcsinálom, tényleg nem jön ki. Megnézzük a megoldást. Hát, az teljesen máshogy van, ahogy a szöveg mondja. Jó, mindegy, Domi megcsinálja a megoldás szerint, úgy kijön. Megyünk enni. Anya behoz takarót, párnát, törölközőt, ami szükséges. Domi kiválaszt még egy feladatot. Az se jön ki. Megcsináljuk másképp. Úgy se. Megcsináljuk a megoldókulcs szerint. Úgyse. Domi idegbajt kap, zenét hallgatunk, hogy megnyugodjon, rajzolgatunk, írunk Revnek egy üzenetet, Domi ír nekem, végül megbeszéljük, hogy kilencig csinálunk feladatokat. Ugrunk a könnyű feladatokhoz, Domi megcsinál ötöt, jó, mára elég volt. Lefekvéshez készülődünk, kb. 10 óra volt, mire végre sikerült. Megjegyzem, egy személyes ágyam van, és ketten aludtunk benne. Elég vicces volt xdDDDDDD Szókeresőztünk, megcsináltunk egy harminc szavasat (utolsó szó, amit tök véletlenül húztam be: les. értitek. de a lesz, fejleszt, azt megoldottuk). Én már aludnék, fél tizenegy. Domi nem álmos. Domiról leesik a takaró. Domi nem találja a patkányt (kapott két plüsst, egy patkányt és egy macit, nekem a mérgesmadár és Bundás volt). Domi álmos. Domi nem tud aludni. Dorka idegbajt kap. Feküdjünk így, aludjunk úgy, dagadtvagy, nemférekel, forduljel, forduljfelém, menjarrébb. Sikerül elhelyezkedni, megszólalok:
- HOL A CSIRKÉM?
Leesik, hogy az nem csirke, hanem Angry Bird(s). A két hülye röhög. "Csirke" megvan.
Elkérem a telefont, ami Domi mellett van az éjjeliszekrényen, mert nekem ezt le kell írnom, különben elfelejtem.
Két perc múlva következő beszélgetés zajlik le:
Domi megszólal:
- Te, a macidnak ilyen gubics van a seggén.
Én:
- Az a farka.
- Tényleg?
- Ja.
- Ha te mondod...
- Vagy aranyere van.
Újabb röhögés, megint elkérem a telefont, hogy felírjam, közben megint röhögünk. Én már nagyonálmos vagyok, Domi nem. Domi, énekelj Rómeó és Júliát (addig is békén hagy, én meg talán el tudok aludni). Na, tévedtem. Ha Domi valamit elront, kijavítom, ha elfelejtette a szöveget, megmondom (megjegyzem, félálomban voltam - de ha egy verset kell megtanulni, az nem megy). Domi énekelget, néha megszólal:
- fent vagy?
- ahaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
Végül mondom, hogy jólvagymár, aludni akarok xdDDDDD
Reggel fél nyolckor felkelünk, két kómás pulya.
Reggelizünk, matekozunk, végül úgy döntünk, megyünk szánkózni.
Apa: hol akartok szánkózni?
Nem tudjuk. Akkor elvisszük Ronie-t sétálni. Két nadrág, hótaposó, ing, pulóver, télikabát, síkesztyű. Apa segítségével rárakom Ronie-ra a pórázt, valahogy kimegyünk az útra. Cipőm nem hótaposó, hanem korcsolya, az út pedig korcsolyapálya. Domiba kapaszkodok, hogy a kutya ne szánkóként húzzon végig az úton.
(nem tudom, hol mentem át jelenbe, bocsánat xdDDDDDDD mániám, hogy múltban elkezdtem, és jelenben folytatom.... ááá, a mateknál. jó, folytassuk múltban)
Elmentünk a tóhoz, láttunk egy nyuszit (Ronie nem látta meg), egy percig kiabáltam, hogy elijesszem a közeli vadakat, aztán elengedtem Ronie-t. Domi fotókat csinált, megindultunk a fák közé, mert át akartunk sétálni a dombokhoz. Hirtelen előugrott a fák közül három őz. Ronie szabadon. Dorka ráeszmélt, hogy a kutya szabadon van. Ronie rohant az őzek felé. Dorka Ronie nevét sikítva a kutya elé ugrott, megragadta a nyakörvét, leguggolt elé, remegett.
Domi szívinfarktust kapott a sikításomtól, én pedig attól, hogy mi lett volna, ha Ronie az őzek után szalad. Ráakasztottam a pórázt, próbáltuk folytatni utunkat, de Ronie az őzek után akart menni. Jó, visszafordultunk, levágtuk az utat, az egyik dombra felmentünk, a túloldalon volt az út, mentünk ott tovább.
Már majdnem az utcánknál voltunk, mikor a semmiből feltűnt egy kocsi (mi az úton mentünk, mert a járda nem volt letakarítva). Én felsikkantok, Domira a frászt hozom, autó megáll, átmegyünk a hóba, hogy el tudjon menni.
Domi megjegyezte, hogy ő még kocsitól így nem ijedt még meg, és rohadjak meg:33
Hazaértünk, anyával egyszerre, elmondtuk a történetünket, ledőltünk pihenni, aztán olvasgattunk. Jöttek Domiért, hazament.
Ja, és itt hagyta a csizmáját xdDDDDDD
Ennyi volt ez a csodálatos nap, nemsokára töltök fel képeket is *>*
Tegnap 12:25 perckor megérkezett hozzánk Domi, mert ő szánkózni akar, magasról téve az időjárásra és minden egyébre. Szánkózás nem lett belőle, de ittalvás és egy kis séta annál inkább.
Először megjegyezném, hogy anyáék hoztak a teszkáúból fekete mérgesmadarat:3333 és cuki és puha és gömbölyű és aww:333
Megjött Domi, bementünk a szobámba, hülyültünk, én a fekete madarammal játszottam, mikor is sikeresen bedobom az ágy mögé, a pókos övezetbe. Sikítva utána ugrok, keresem, nem látom. Begurult az ágy alá. Hozom a porszívót. Domi eközben kihordott mindent az ágyam alól, és szól, hogy adjak neki valami hosszút, amivel kikaparhatja a madaramat. Odaadom a porszívócsövet. Kikaparja szegény mérgesmadarat. Madárka nagyon mérges, tiszta kosz, pókháló, döglöttpók. Sűrű bocsánatkérés közepette leporszívózom. (ki.kéne.takarítani.az.ágy.alattQ_Q)
Aztán beszélgettünk a felvételiről, az iskolákról, verébavatóról, és erről beugrott, hogy meg kell neki mutatnom az ötödikes verébavatónkat. Elvettem a DVD-t, megkérdeztem anyáéktól, működik-e a DVD-lejátszó. Működik. Jó, megnézem, be van-e dugva a lejátszó. Nincs. A vége pedig nagyon nem úgy néz ki, ahogy kéne.
Átmegyek a nappaliba anyáékhoz, mondom apának, hogy ezzel én nem tudok mit kezdeni. Átjön, megcsinálja, de még percekig szenved ő is azzal, hogy bedugja a lejátszót a konnektorba. Végül sikerül. Nagy nehezen elindul.
Domival megbeszéljük, hogy a mi osztályunk volt a legjobb, mindent kommentelek, mindenkihez mondok valamit, Domi szerint rohadt cukik voltunk. Aztán jött a "fellépésünk". Én bebújtam a szekrénybe, amikor vége volt, Krumpli szólt, hogy kijöhetek (nem, Petra, nem estem ki a szekrényből).
Énekeltünk, vége a verébavatónak, fogalmamsincsmitcsináltunk.
Elkezdtem oroszházit csinálni, Domi meg Allent rajzolt. Verekedtünk, én szétvertem Domit.
Felmentünk Durarara!! chatre, jött Petra is, sikerült kb. 10 percet beszélni, mikor is a laptop ledobta a netet, és már lemerülés közeli állapotban volt.
Dominak lassan indulnia kéne haza, mikor is anya megjegyzi: nem alszik itt?
Meg lett beszélve, hogyha gyakorlok 17ponttal matekot, akkor maradhat. Ennek örömére Rómeó és Júliát hallgattunk (Domi úgy döntött, megtanulja használni a lejátszómat. Sikerült bekapcsolnia, de a lemezt berakni már nehezebb volt xdDDDDDD végül sikerült neki).
Apával verekedtem, Domival verekedtem, apa ráragasztott a hátamra egy "Tesco Jonathán" feliratot (Domi átrakja a homlokomra --> Jonatánalmahúsgombóc, majd lefotózza).
Tanítottam egy kicsit oroszra is, majd úgy döntöttünk, ha holnap jó idő lesz, el kéne menni sétálni, így elkezdtünk matekozni még aznap este, úgy fél hét körül.
Domi kiválaszt egy feladatot, előkeresem a megoldást, hogy tudjunk ellenőrizni, csinálja... nem jön ki. Én is megcsinálom, tényleg nem jön ki. Megnézzük a megoldást. Hát, az teljesen máshogy van, ahogy a szöveg mondja. Jó, mindegy, Domi megcsinálja a megoldás szerint, úgy kijön. Megyünk enni. Anya behoz takarót, párnát, törölközőt, ami szükséges. Domi kiválaszt még egy feladatot. Az se jön ki. Megcsináljuk másképp. Úgy se. Megcsináljuk a megoldókulcs szerint. Úgyse. Domi idegbajt kap, zenét hallgatunk, hogy megnyugodjon, rajzolgatunk, írunk Revnek egy üzenetet, Domi ír nekem, végül megbeszéljük, hogy kilencig csinálunk feladatokat. Ugrunk a könnyű feladatokhoz, Domi megcsinál ötöt, jó, mára elég volt. Lefekvéshez készülődünk, kb. 10 óra volt, mire végre sikerült. Megjegyzem, egy személyes ágyam van, és ketten aludtunk benne. Elég vicces volt xdDDDDDD Szókeresőztünk, megcsináltunk egy harminc szavasat (utolsó szó, amit tök véletlenül húztam be: les. értitek. de a lesz, fejleszt, azt megoldottuk). Én már aludnék, fél tizenegy. Domi nem álmos. Domiról leesik a takaró. Domi nem találja a patkányt (kapott két plüsst, egy patkányt és egy macit, nekem a mérgesmadár és Bundás volt). Domi álmos. Domi nem tud aludni. Dorka idegbajt kap. Feküdjünk így, aludjunk úgy, dagadtvagy, nemférekel, forduljel, forduljfelém, menjarrébb. Sikerül elhelyezkedni, megszólalok:
- HOL A CSIRKÉM?
Leesik, hogy az nem csirke, hanem Angry Bird(s). A két hülye röhög. "Csirke" megvan.
Elkérem a telefont, ami Domi mellett van az éjjeliszekrényen, mert nekem ezt le kell írnom, különben elfelejtem.
Két perc múlva következő beszélgetés zajlik le:
Domi megszólal:
- Te, a macidnak ilyen gubics van a seggén.
Én:
- Az a farka.
- Tényleg?
- Ja.
- Ha te mondod...
- Vagy aranyere van.
Újabb röhögés, megint elkérem a telefont, hogy felírjam, közben megint röhögünk. Én már nagyonálmos vagyok, Domi nem. Domi, énekelj Rómeó és Júliát (addig is békén hagy, én meg talán el tudok aludni). Na, tévedtem. Ha Domi valamit elront, kijavítom, ha elfelejtette a szöveget, megmondom (megjegyzem, félálomban voltam - de ha egy verset kell megtanulni, az nem megy). Domi énekelget, néha megszólal:
- fent vagy?
- ahaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
Végül mondom, hogy jólvagymár, aludni akarok xdDDDDD
Reggel fél nyolckor felkelünk, két kómás pulya.
Reggelizünk, matekozunk, végül úgy döntünk, megyünk szánkózni.
Apa: hol akartok szánkózni?
Nem tudjuk. Akkor elvisszük Ronie-t sétálni. Két nadrág, hótaposó, ing, pulóver, télikabát, síkesztyű. Apa segítségével rárakom Ronie-ra a pórázt, valahogy kimegyünk az útra. Cipőm nem hótaposó, hanem korcsolya, az út pedig korcsolyapálya. Domiba kapaszkodok, hogy a kutya ne szánkóként húzzon végig az úton.
(nem tudom, hol mentem át jelenbe, bocsánat xdDDDDDDD mániám, hogy múltban elkezdtem, és jelenben folytatom.... ááá, a mateknál. jó, folytassuk múltban)
Elmentünk a tóhoz, láttunk egy nyuszit (Ronie nem látta meg), egy percig kiabáltam, hogy elijesszem a közeli vadakat, aztán elengedtem Ronie-t. Domi fotókat csinált, megindultunk a fák közé, mert át akartunk sétálni a dombokhoz. Hirtelen előugrott a fák közül három őz. Ronie szabadon. Dorka ráeszmélt, hogy a kutya szabadon van. Ronie rohant az őzek felé. Dorka Ronie nevét sikítva a kutya elé ugrott, megragadta a nyakörvét, leguggolt elé, remegett.
Domi szívinfarktust kapott a sikításomtól, én pedig attól, hogy mi lett volna, ha Ronie az őzek után szalad. Ráakasztottam a pórázt, próbáltuk folytatni utunkat, de Ronie az őzek után akart menni. Jó, visszafordultunk, levágtuk az utat, az egyik dombra felmentünk, a túloldalon volt az út, mentünk ott tovább.
Már majdnem az utcánknál voltunk, mikor a semmiből feltűnt egy kocsi (mi az úton mentünk, mert a járda nem volt letakarítva). Én felsikkantok, Domira a frászt hozom, autó megáll, átmegyünk a hóba, hogy el tudjon menni.
Domi megjegyezte, hogy ő még kocsitól így nem ijedt még meg, és rohadjak meg:33
Hazaértünk, anyával egyszerre, elmondtuk a történetünket, ledőltünk pihenni, aztán olvasgattunk. Jöttek Domiért, hazament.
Ja, és itt hagyta a csizmáját xdDDDDDD
Ennyi volt ez a csodálatos nap, nemsokára töltök fel képeket is *>*
2014. január 19., vasárnap
Iskolai szösszenetek
Sziasztok:D
Az osztályunk cseppet sem unalmas, szinte minden nap történik valami, legyen az beszólás, félreértés, kifogás vagy bármi. Nemcsak a diákok szoktak beszólni egymásnak, hanem a tanárok is nekünk. Ezek a kis "szösszenetek" általában nem olyan hosszúak, hogy külön bejegyzésben említsem meg őket, ezért most leírnék párat.
Ezeket a szösszeneteket általában leírom a füzeteimbe, így a legtöbb szóról szóra így történt, ahogy le van írva.
Kezdjük a magyarral:
Fogalmazást kellett írnunk a Bibliával kapcsolatban. Vagy összehasonlítjuk a pusztításmítoszokat, vagy pedig Jónás története alapján írunk egy történetet. Én az utóbbit választottam. A fogalmazásom főszereplője egy lány volt, aki beleszeretett Jónásba, Jónás otthagyta, a lány apja meghalt, ebbe belebetegedett az anyja, majd ő is meghalt, főszereplőnk két bátyja közül az egyik elköltözött, a másik meg alkoholista lett. A végén pedig a leánykánk is meghalt. Tök cuki történet, nem?:3
Nos, magyartanár írt megjegyzést is hozzá:
Ezen kívül, a gyerekei nevelését is megismerhetjük. Tanárunk úgy gondolja, hogy senki sem lehet jó mindenben, és nem kényszerítette rá soha gyerekeit, hogy végig kitűnőek legyenek:
Az egyik osztálytársunk rengeteget hiányzik. Ennek a magyartanárunk örül a legjobban. Nem elég, hogy diszes a gyerek,és alig lehet nyelvtanból osztályozni, úgy néz ki, hamarosan ki fog gyűlni a 30%-os hiányzása. A tanárnő rengetegszer megjegyezte már, hogy ő lelkiismeret-furdalás nélkül megbuktatja, most azonban, az irodalom dolgozatot kiosztva egy dicséret hagyta el a száját:
"Bellácska, jártál hittanra? Tagadd le!"
"Brigike, ha tudnád, mekkora hülyeséget mondtál!"
"Bence, ezt te se gondolhattad komolyan."
Ezen kívül, úgy gondolja, hogy aki hiányzik, az csak azért nincs iskolában, mert magyar óra van aznap. Vagy "kivette az éves szabadságát".
Sőt, egyszer állítólag eljött saját felelősségére a kórházból, hogy megírasson a tizenkettedikes osztályával egy témazáró dolgozatot.
Föcin a föcitanárunk is szeret szívatni minket.
Téli szünet előtti utolsó óránkon például bejött, hogy ő most íratni fog, tegyünk el mindent, könyörgés, utolsóóra, tanárnőne, satöbbi, mikor is a tanár mondja, hogy pakoljunk már el, mert filmet fogunk nézni. Még percekkel utána is remegett a kezem.
Gyakran szól be még I.Eszternek is. A múltkori azonban a legjobb volt:
Eszter minden szünetben kijár a suliból (cigizni). Múlt órán késett pár percet (úgy, hogy kb. már csak 5 perce van, és kigyűlik a 30 igazolatlan óra, amivel kicsaphatják a suliból), föcitanár:
Töriórán mindig történik valami. Ez általában azért van, mert a töritanár elvárja, hogy mindenre emlékezzünk és mindent tudjunk.
Ezen kívül tanárunk kedvenc szava a "ritkaegyszerű". Ez a szó elég vicces helyzeteket szokott létrehozni:
- Ki vett részt a Visegrádi-királytalálkozón?
- Nagy Lajos!
- Melyik királyunk uralkodott 1077-től 1095-ig. Nem Nagy Lajos.
- Miért nem?
- Úriszék. Melyik királyunk vezette be?
- Na, ez biztos nem Nagy Lajos volt...
- De.
- ... afrancba
Ezen kívül, rohadt hülyék is vagyunk töriből, főleg az olyan dolgokkal kapcsolatban, amit még nem is tanultunk. Vagy esetleg több lehetőség is van hozzá.
- Mi volt Budán? (ömm... sokminden?)
- Kutyavásár...
- Ki volt II. Szilveszter?
- Sylvester Stallone.
- Nem Stallone.
Igen, ezek a párbeszédek valóban megtörténtek:D A tanár annyira nem értékelte. Ja, igen, és még töriversenyre akar közülünk valakit küldeni. Legyen Bence az. Minden válasza Nagy Lajos lesz. Valahova biztos beillik:D
Bence szeret még rohadt fárasztó dolgokat kitalálni. Ilyen például a "csirkehámos" --> csirkefogó és szélhámos.
Matektanár mondta, hogy a közelgő geometria dolgozatban lesznek igaz-hamis állítások, ezért gyakoroltunk párat.
Bence megjegyezte a végén: Miért nem lehetne valami rohadt egyszerű állítás? Mondjuk... minden négyszögnek öt szöge van.
Nándi: A kör egy speciális négyszög.
Bence: A háromszögnek három oldala van.
Amúgy egyetértek ><
Ennyi voltam mára, sziasztoook:D
Az osztályunk cseppet sem unalmas, szinte minden nap történik valami, legyen az beszólás, félreértés, kifogás vagy bármi. Nemcsak a diákok szoktak beszólni egymásnak, hanem a tanárok is nekünk. Ezek a kis "szösszenetek" általában nem olyan hosszúak, hogy külön bejegyzésben említsem meg őket, ezért most leírnék párat.
Ezeket a szösszeneteket általában leírom a füzeteimbe, így a legtöbb szóról szóra így történt, ahogy le van írva.
Kezdjük a magyarral:
Fogalmazást kellett írnunk a Bibliával kapcsolatban. Vagy összehasonlítjuk a pusztításmítoszokat, vagy pedig Jónás története alapján írunk egy történetet. Én az utóbbit választottam. A fogalmazásom főszereplője egy lány volt, aki beleszeretett Jónásba, Jónás otthagyta, a lány apja meghalt, ebbe belebetegedett az anyja, majd ő is meghalt, főszereplőnk két bátyja közül az egyik elköltözött, a másik meg alkoholista lett. A végén pedig a leánykánk is meghalt. Tök cuki történet, nem?:3
Nos, magyartanár írt megjegyzést is hozzá:
"Csak pozitívan! A szívemig hatolt ez az optimista befejezés!"Ez tőle hatalmas dicséretnek számít. Tényleg.
Ezen kívül, a gyerekei nevelését is megismerhetjük. Tanárunk úgy gondolja, hogy senki sem lehet jó mindenben, és nem kényszerítette rá soha gyerekeit, hogy végig kitűnőek legyenek:
"Ha én kettes voltam matekból, hogy várhatnám el, hogy lehozzák a csillagos eget?"Van benne valami:D
Az egyik osztálytársunk rengeteget hiányzik. Ennek a magyartanárunk örül a legjobban. Nem elég, hogy diszes a gyerek,és alig lehet nyelvtanból osztályozni, úgy néz ki, hamarosan ki fog gyűlni a 30%-os hiányzása. A tanárnő rengetegszer megjegyezte már, hogy ő lelkiismeret-furdalás nélkül megbuktatja, most azonban, az irodalom dolgozatot kiosztva egy dicséret hagyta el a száját:
"Ez a Csabi amúgy nem lenne komplett idióta gyerek, csak lusta és ellógja az órákat."Felelések közben is előszeretettel szól be bárkinek. Kedvencek:
"Bellácska, jártál hittanra? Tagadd le!"
"Brigike, ha tudnád, mekkora hülyeséget mondtál!"
"Bence, ezt te se gondolhattad komolyan."
Ezen kívül, úgy gondolja, hogy aki hiányzik, az csak azért nincs iskolában, mert magyar óra van aznap. Vagy "kivette az éves szabadságát".
Sőt, egyszer állítólag eljött saját felelősségére a kórházból, hogy megírasson a tizenkettedikes osztályával egy témazáró dolgozatot.
Föcin a föcitanárunk is szeret szívatni minket.
Téli szünet előtti utolsó óránkon például bejött, hogy ő most íratni fog, tegyünk el mindent, könyörgés, utolsóóra, tanárnőne, satöbbi, mikor is a tanár mondja, hogy pakoljunk már el, mert filmet fogunk nézni. Még percekkel utána is remegett a kezem.
Gyakran szól be még I.Eszternek is. A múltkori azonban a legjobb volt:
Eszter minden szünetben kijár a suliból (cigizni). Múlt órán késett pár percet (úgy, hogy kb. már csak 5 perce van, és kigyűlik a 30 igazolatlan óra, amivel kicsaphatják a suliból), föcitanár:
"Na, mi az, most már hosszú szárú cigit szívsz?"Eszter hiába tagadta, hogy nem cigizett, senki se hitte el (1. rohadt büdös füstszagú az egész lány, 2. ismerjük már annyira, hogy tudjuk: tényleg bagózik).
Töriórán mindig történik valami. Ez általában azért van, mert a töritanár elvárja, hogy mindenre emlékezzünk és mindent tudjunk.
Ezen kívül tanárunk kedvenc szava a "ritkaegyszerű". Ez a szó elég vicces helyzeteket szokott létrehozni:
"Károly Róbert pedig azt mondta: Ritkaegyszerű! ..."TB mániája, hogy mostanában mindenre Nagy Lajos a válasza. Pl.:
- Ki vett részt a Visegrádi-királytalálkozón?
- Nagy Lajos!
- Melyik királyunk uralkodott 1077-től 1095-ig. Nem Nagy Lajos.
- Miért nem?
- Úriszék. Melyik királyunk vezette be?
- Na, ez biztos nem Nagy Lajos volt...
- De.
- ... afrancba
Ezen kívül, rohadt hülyék is vagyunk töriből, főleg az olyan dolgokkal kapcsolatban, amit még nem is tanultunk. Vagy esetleg több lehetőség is van hozzá.
- Mi volt Budán? (ömm... sokminden?)
- Kutyavásár...
- Ki volt II. Szilveszter?
- Sylvester Stallone.
- Nem Stallone.
Igen, ezek a párbeszédek valóban megtörténtek:D A tanár annyira nem értékelte. Ja, igen, és még töriversenyre akar közülünk valakit küldeni. Legyen Bence az. Minden válasza Nagy Lajos lesz. Valahova biztos beillik:D
Bence szeret még rohadt fárasztó dolgokat kitalálni. Ilyen például a "csirkehámos" --> csirkefogó és szélhámos.
Matektanár mondta, hogy a közelgő geometria dolgozatban lesznek igaz-hamis állítások, ezért gyakoroltunk párat.
Bence megjegyezte a végén: Miért nem lehetne valami rohadt egyszerű állítás? Mondjuk... minden négyszögnek öt szöge van.
Nándi: A kör egy speciális négyszög.
Bence: A háromszögnek három oldala van.
Amúgy egyetértek ><
Ennyi voltam mára, sziasztoook:D
2014. január 6., hétfő
Egy romantikus történet kezdete
Sziasztok:D
2014 első iskolanapja... imádtam (irónia). Nulladik-első orosz, aztán tesi, matek (legalább matektanár nem volt), kémia, töri, angol.
Ezek közül a törit szeretném kiemelni, egy nagyon egyszerűen megfogalmazott történettel (kis szösszenet):
Óra előtt Petra tanult, én és Kinga pedig próbáltuk lebeszélni erről (sikertelenül).
Aztán egyszer csak hozzám szól Bence:
- Szia, Dorka!
- ... szia.
- Mizu?
- ... semmi.
- Hol voltál szilveszterkor?
- Sehol. Otthon.
- Miért?
- Mert nem szeretek szilveszterezni *szemforgatás*
- Miért?
- Mert nem szeretem a szilvesztert *ez.kezd.egyre.kínosabb.lenni*
- Miért?
- .... mert pesszimista vagyok (tudod, mikor mondok neked bármit is)
- Miért?
*kínosan felnevet*
Benike pár percre békén hagy. Elveszi a bezárt (!!!) füzetemet, és kérdezi:
- Mit olvasol?
(én vagyok a szemüveges, de ő a vak? vagy honnan vette, hogy a füzetemet olvastam? esetleg átlátok a bezárt füzetemen?)
Kitépem a kezéből a füzetet, majd mondom, hogy semmit.
Kingához fordul:
- Szia, Kinga!
- ... szia.
- Mizu?
- ... semmi.
- Hol szilvesztereztél?
- Egy ismerősömnél *kopj-le-rólam-hangsúly*
Én, mivel úgy gondoltam, biztos erre megy ki a játék, megkérdeztem:
- És te hol szilvesztereztél?
- Otthon.
*szemforgatás*
- Amúgy nem. Kibéreltünk egy házat, ahol **** és **** és egész este **** és mi **** aztán ****. (nem akarjátok tudni. higgyétek el)
Kinga, rám nézve:
- Miért kérdezted meg tőle?
Vállat vonok, mert igazából én se nagyon tudom. Arra gondoltam, hogy azért kérdezget minket, hogy aztán eldicsekedhessen azzal, hogy ő hol volt. De úgy látszik, csak szimplán nem normális.
Bejön töritanár, majd elkezdi:
- Két dolgot terveztem mára.
Petra mellettem: ajjaj
Én: basszus
Töritanár: vegyék elő a térképet, amit kaptak.
Petra: mondtam...
Én: basszus
Töritanár: hány helyszín van bejelölve a térképen?
Bella: 10
Töritanár: jövő órán kapnak egy ilyen térképet, és be kell jelölni ezeket a helyeket.
Brigi: jééé! kellett ilyet rajzolni?
Bence: Istenem, Brigi ><
Töritanár: Brigi, mondja az első két helyszínt...
[...]
Töritanár: a másik, amit terveztem, az egy beszélgetés.
Petra: aha, beszélgetés...
Én: basszus (jóvanna, TB /Bence/ leszívott)
Tanár: Zsigmondig vettük, igaz?
Bella: Zsigmondot még nem vettük.
Tanár: jó, jó. Kaptak kétszer tíz évszámot már korábban, igaz?
[...] <-- veszekedés az évszámokról, nemis, de, mivan, egyszertíz, négyszertíz, hülyevagy, stb.
Végül a tanár elkezd kiosztani egy lapot (évszámok-fogalmak-személyek-helyek), minden padra egyet.
Petra: ajjaj
Én: egy szót se tudok O.O (amúgy de, egy szót biztos tudtam volna xdDDDD)
Töritanár: Míg én beszélgetek, a többiek önállóan dolgozzák fel Zsigmondot.
... -.-
Petra, nekem súgva: tudod mikor... inkább tanulok.
Én is átnézem, de aztán inkább Zsigmondot kezdem kiemelni.
Lement pár feleltetés, fél körül lehet, mikor is megszólal Gabox, TB legjobb haverja:
- Dorkuci.
*wtf*
Bence: Dorki
*????*
Bence:
- Dorka, mit szoktál csinálni szabadidődben?
- Semmit (olvasni.mangázni.animézni - szerintem mindegyik rossz válasz lenne)
- De tényleg, mit?
- Semmit (semmi közöd hozzá)
- Nem akarsz velünk kondizni?
- Nem (ez a beszélgetés nagyon beteg)
Pár perc szünet.
Bence:
- Dorka. Nem akarsz járni velem?
*fel se nézve, emeli ki a szöveget a könyvből* Nem
- Miért?
*továbbra is mereven a könyvbe bámul, és emeli ki a szöveget* Mert nem
- De én szeretnék járni veled.
*még mindig nem néz fel* én meg nem
Majd ránézek Petrára, aki a szemeit forgatja, és újra a könyvbe temetkezek.
Vége az órának.
... most mondjátok, hogy nem ez a világ legromantikusabb története:')
2014 első iskolanapja... imádtam (irónia). Nulladik-első orosz, aztán tesi, matek (legalább matektanár nem volt), kémia, töri, angol.
Ezek közül a törit szeretném kiemelni, egy nagyon egyszerűen megfogalmazott történettel (kis szösszenet):
Óra előtt Petra tanult, én és Kinga pedig próbáltuk lebeszélni erről (sikertelenül).
Aztán egyszer csak hozzám szól Bence:
- Szia, Dorka!
- ... szia.
- Mizu?
- ... semmi.
- Hol voltál szilveszterkor?
- Sehol. Otthon.
- Miért?
- Mert nem szeretek szilveszterezni *szemforgatás*
- Miért?
- Mert nem szeretem a szilvesztert *ez.kezd.egyre.kínosabb.lenni*
- Miért?
- .... mert pesszimista vagyok (tudod, mikor mondok neked bármit is)
- Miért?
*kínosan felnevet*
Benike pár percre békén hagy. Elveszi a bezárt (!!!) füzetemet, és kérdezi:
- Mit olvasol?
(én vagyok a szemüveges, de ő a vak? vagy honnan vette, hogy a füzetemet olvastam? esetleg átlátok a bezárt füzetemen?)
Kitépem a kezéből a füzetet, majd mondom, hogy semmit.
Kingához fordul:
- Szia, Kinga!
- ... szia.
- Mizu?
- ... semmi.
- Hol szilvesztereztél?
- Egy ismerősömnél *kopj-le-rólam-hangsúly*
Én, mivel úgy gondoltam, biztos erre megy ki a játék, megkérdeztem:
- És te hol szilvesztereztél?
- Otthon.
*szemforgatás*
- Amúgy nem. Kibéreltünk egy házat, ahol **** és **** és egész este **** és mi **** aztán ****. (nem akarjátok tudni. higgyétek el)
Kinga, rám nézve:
- Miért kérdezted meg tőle?
Vállat vonok, mert igazából én se nagyon tudom. Arra gondoltam, hogy azért kérdezget minket, hogy aztán eldicsekedhessen azzal, hogy ő hol volt. De úgy látszik, csak szimplán nem normális.
Bejön töritanár, majd elkezdi:
- Két dolgot terveztem mára.
Petra mellettem: ajjaj
Én: basszus
Töritanár: vegyék elő a térképet, amit kaptak.
Petra: mondtam...
Én: basszus
Töritanár: hány helyszín van bejelölve a térképen?
Bella: 10
Töritanár: jövő órán kapnak egy ilyen térképet, és be kell jelölni ezeket a helyeket.
Brigi: jééé! kellett ilyet rajzolni?
Bence: Istenem, Brigi ><
Töritanár: Brigi, mondja az első két helyszínt...
[...]
Töritanár: a másik, amit terveztem, az egy beszélgetés.
Petra: aha, beszélgetés...
Én: basszus (jóvanna, TB /Bence/ leszívott)
Tanár: Zsigmondig vettük, igaz?
Bella: Zsigmondot még nem vettük.
Tanár: jó, jó. Kaptak kétszer tíz évszámot már korábban, igaz?
[...] <-- veszekedés az évszámokról, nemis, de, mivan, egyszertíz, négyszertíz, hülyevagy, stb.
Végül a tanár elkezd kiosztani egy lapot (évszámok-fogalmak-személyek-helyek), minden padra egyet.
Petra: ajjaj
Én: egy szót se tudok O.O (amúgy de, egy szót biztos tudtam volna xdDDDD)
Töritanár: Míg én beszélgetek, a többiek önállóan dolgozzák fel Zsigmondot.
... -.-
Petra, nekem súgva: tudod mikor... inkább tanulok.
Én is átnézem, de aztán inkább Zsigmondot kezdem kiemelni.
Lement pár feleltetés, fél körül lehet, mikor is megszólal Gabox, TB legjobb haverja:
- Dorkuci.
*wtf*
Bence: Dorki
*????*
Bence:
- Dorka, mit szoktál csinálni szabadidődben?
- Semmit (olvasni.mangázni.animézni - szerintem mindegyik rossz válasz lenne)
- De tényleg, mit?
- Semmit (semmi közöd hozzá)
- Nem akarsz velünk kondizni?
- Nem (ez a beszélgetés nagyon beteg)
Pár perc szünet.
Bence:
- Dorka. Nem akarsz járni velem?
*fel se nézve, emeli ki a szöveget a könyvből* Nem
- Miért?
*továbbra is mereven a könyvbe bámul, és emeli ki a szöveget* Mert nem
- De én szeretnék járni veled.
*még mindig nem néz fel* én meg nem
Majd ránézek Petrára, aki a szemeit forgatja, és újra a könyvbe temetkezek.
Vége az órának.
... most mondjátok, hogy nem ez a világ legromantikusabb története:')
2014. január 5., vasárnap
Egy random Domi-Petra-Dorka nap
Sziasztok:D
Domi kérésére ><
Szóval, tegnapra megszerveztünk egy találkozót nálunk. Nem tudom máshogy összefoglalni: ijesztő volt o.o
Úgy beszéltük meg, hogy miután végeztünk a vásárlással, felvesszük Petrát, aztán a körforgalomnál Domit, hazajövünk, és lesz ami lesz.
Na, végeztünk a vásárlással, hívnám Petrát. Kedves telefonom híváslistája merő feketeség. Jó, már volt ilyen máskor is, ki-be kapcsolás (mert az mindent megold), hívtam Petrát, megyünk érte, blabla, ha előttük vagyunk, hívjam fel. Arrébb tudtunk csak megállni, megcsörgettem Petrát, kiugrottam a kocsiból, elmentem a házuk elé, kijött, és egymás nyakába ugrottunk... és sikeresen ráléptem Petra lábára xdDDDDDDDDDDDDDDDDDDD Én bepánikolva: BOCSIBOCSIBOCSIBOCSI Petra: Neeem baj, majd letörlöm... nem baj.
Beszálltunk, hívom Domit, kómás hang:
- Igeen?
- Felébredtél?
- Igeeen. Figyu, nem kell felvenni, levisznek. Még nem is reggeliztem.
Oké, szia-szia.
Hazaértünk, Petrával bejöttünk, elvoltunk, már fogalmam sincs, mit csináltunk (elég érdekes memóriám van, meg kell hagyni). Asszem az iskolával kapcsolatban beszélgettünk.
Megjött Domi is, elvoltunk, aztán azt beszéltük, hogy sétálni kéne menni.
Oké, menjünk sétálni.
Csak annyi a baj, hogy Petra a platformos cipőjébe jött. Ő váltig állította, hogy simán sétálna benne, én meg anya viszont nem tartottuk jó ötletnek (lásd: homokos út, bozótos, nagykör). Végül Petrára adtunk egy régi bakancsot.
Indulás előtt anya adott egy szatyornyi száraz kenyeret és egy tejfölös vödröcskét, és az alábbi utasítást adta:
- Ezeket vidd le nagyanyádékhoz, és mondd meg, hogy én nem ilyen tejfölt szoktam venni, szóval ez a vödör nem a miénk.
Magamban ezt ismételgetve indultunk útnak, az utca elejére (aztán visszafordultunk, mert arra akartunk menni valójában, de az instrukció az instrukció, főleg, ha anyám adja).
Félúton aztán problémába ütköztünk, de az csak nekem volt probléma: egy kicseszett kiskutya kezdett el minket követni az otthonától. Petra és Domi olvadozott, én viszont magamban (mintha mantrát mondanék) folyamatosan anya szavait ismételtem, és csak mentem előre az utcán. Leadtam a kenyeret, elismételtem a betanult szöveget, majd mentem vissza, ahova megérkezett a két kutyás is.
Én nem tartottam jó ötletnek a kiskutyát, mert: 1.) Ronie szétszedi a kerítést, ha elmegyünk előtte egy idegen kutyával; 2.) a kiskutya nem bírná az utat.
Domi javaslata: sétáljunk fel-alá az úton, hogy elfáradjon. (csak ugye abban mi is elfáradnánk kicsit, ráadásul utána még sétáljunk és, az én lábamat két napja feltörte a cipő, amiben akkor is voltam)
Én mondtam, hogy úgyis vissza fog fordulni, ha ismeretlen területre ér. A házuk után pár méterrel aztán meg is torpant a kis dög, én fellélegeztem, Domi&Petra (el kéne őket nevezni, mint ahogy Jasdero és Devitto/Debitto - kinek hogy tetszik jobban a neve, nekem Devitto - Jasdevi/Jasdebi... Dopet... Dotra... Pedo xdDDDDD jó, gondolkozzunk ezen máskor) *lusta-leírni-a-nevüket-ha-egyszerre-említi-őket)*
szóval, ők ketten meg:
ISTENEMSZEGÉNYDECUKINEHAGYJUKITTVIGYÜKHAZA stb.
erre.elkezdett.továbbra.is.követni.minket
jó, már előttünk voltak, Ronie egyelőre kussban, átszalad az úton egy macska, én meg megpillantom a szomszéd kutyát, Dömét (Döme egy staffordshire terrier, a szomszéd pedig autószerelő, ezért nyolctól négyig, hétfőtől szombatig, ünnepnapokat kivéve nyitva van a kapujuk), és szombat dél körül lévén a kapu is nyitva volt.
Én: O-ó.
Domi: ???
Petra: hagyjad, már elment (a macskára gondolt)
Én: nem az o-ó *mutatott a kapu felé*
Domi: ajjaj
*Petrának is leesett*
*kiskutyának még nem*
*Dömének rég leesett, és vergődött már egy ideje*
*Ronie csatlakozott*
*Dorka nem tudja, miért így ír*
Én békésen átsétáltam a kapu előtt, úgysem velem törődik a kutya. Petráék meg elkezdtek rohanni, kiskutya egy ideig még szaladt utánuk, aztán Dömétől megijedt. Megállt. D&P szíve megszakadt. Én megkönnyebbülten felsóhajtottam. Kiskutya visszafordult. (sírásszünet)
Szóval, folytattuk utunkat, megmutattam a kis bernipásztort az egyik háznál, majd mentünk a tóhoz. A tó ... talán 3 évvel ezelőtti vonalát akartam körbesétálni, P&D pedig követett engem, be a dzsumbujba (muhahahahahahaaha). Aztán megunták, és a tó régi helyén mentek tovább, én meg végül követtem őket. Aztán átsétáltunk a másik volt-tóhoz, ami jelenleg egy hatalmas, áthatolhatatlannak tűnő bozótos, mellette semmi (2 éve műanyagüzemet terveztek oda, ezért kivágták a fél erdőt... és azóta is semmi. szóval, most van egy üres placc a semmi közepén).
Na, mentünk, dumáltunk, röhögtünk, próbáltunk nem fennakadni az ágakon, mikor is megtorpantam... hangok. Tőlünk nem messze. Emberek. Egy kék autó. Dorka bepánikolt.
Kussban visszamentünk a tóhoz, aztán folytattuk utunkat egy másik (járhatóbb) ösvényen. Az ösvény egy telken fut át, és mögötte bevezet az erdőbe. Már majdnem elértük az erdőt, mikor is Petrát felhívta az anyukája, hogy megkérdezze, melyik utcán lakunk, és megpillantottunk egy D&P szerint rókát, szerintem vizslát. Az akkor is kutya volt. Én mentem legelöl, és tuti nem róka volt. Vagy max. valami mutáns róka.
Mentünk tovább, ösvény közepén kifeszítve egy fogalmam sincs, mi a neve (nem kötél >< olyasmi, amit az építési területeknél, meg a gyilkossági helyszíneknél szoktak használni, hogy elkerítsék a területet. szalagnak hívják talán? mittomén. szóva, az).
Letérünk az útról, az egyik telekhez beáll egy olyan kocsi, amilyen a szomszédnak van. Azt hittem, hogy a szomszéd lesz >< nem ő volt.
Mentünk tovább, felsétáltunk a műanyagüzem miatt kivágott erdő területén, majd mentünk tovább a homokbánya felé. (már rohadtul fájt a lábam)
Az úton dumáltunk mindenféle hülyeségről, majd felmentünk a homokbánya tetejére, szétnéztünk, megállapítottuk, hogy rohadt szép a kilátás, és indultunk hazafele.
Útközben találkoztunk egy motorossal, aki mellettünk adott gázt, mi: borulj fel, hülye gyökér xdDDDDD
Domi meg én vittük egy kicsit a hátunkon Petrát, mert elfáradt.
Elsétáltunk még a szépkerítésesházhoz is, ahol ott volt a tulajdonos... kicsit hülyén nézett volna ki, hogy három kiscsaj elsétál a ház előtt, majd visszafordul, ezért továbbmentünk, lementünk egy útra, ahonnan aztán sikeresen visszataláltunk arra az útra, ahol menni akartunk.
Útközben találkoztunk még egy kutyával, aki szerencsére nem követett minket.
Majd végül, végre-valahára hazaértünk.
Leültünk enni, csináltam forrócsokit (Domi pedig drámai képeket), sikeresen melléöntöttem a port a Domiénál xdDDDDD
Aztán fetrengtünk egy kicsit, megállapítottuk, hogy fáj a lábunk, majd Domi lefotózott minket (Petra meg én), ahogy a fenyőfa alatt oroszt tanulunk (ez volt az oroszházi, na).
Majd visszamentünk a szobámba.
És szarrávertem Domit.
Vívtunk (nyertem), majd elkezdett csikolni, én pedig visszatámadtam, beleeresztettem a körmöm, kicsavartam a kezét, lerúgtam az ágyról, Petra meg halálra röhögte magát.
Aztán... én a földön voltam, Petra előtt (ő a fotelban ült), Domi az ágyamon, majd lelökte a takarómat, hogy ő arra rá fog esni. Én kirántottam alóla a takarót, ő meg próbált nem úgy esni, hogy beverje a fejét xdDDDDD
Verekedtünk a takaróért is. Nyertem.
Bemenekültem a szekrényembe, majd kiestem onnan.
Csattogtattam a csattot, ami Domit az őrületbe kergette.
Aztán pihenő volt, lassú készülődés, mert lassan öt óra volt.
Valamiért kimentem, visszamentem, Petráék meg egy dalt akartam mutatni nekem, hogy "észreveszem-e azt?"
Szóval, elkezdődik a dal (Avril Lavigne: Hello Kitty)
én: MINA-SAN (?) ARIGATOU KAWAII
D&P: ők csak azt hallották, hogy arigatou
én: a -sanban nem vagyok biztos, de a Mina tuti, ahogy az arigatou és a kawaii is.
Végül sikerült kikövetkeztetni a szöveget: Mina saikou, arigatou, kawaii.
Fogalmunk sincs, mit jelent a saikou, a gugli azt hozza, hogy "lelkibeteg".
Aztán kikísértem Petrát is Domit. Könnyes búcsút vettünk. Bejöttem. és megnéztem egy DGM részt, meg kiolvastam az Another mangát.
Rövid összefoglalónkat olvashatták, köszönjük a figyelmet:')
Ja, igen: holnap iskola
Domi kérésére ><
Szóval, tegnapra megszerveztünk egy találkozót nálunk. Nem tudom máshogy összefoglalni: ijesztő volt o.o
Úgy beszéltük meg, hogy miután végeztünk a vásárlással, felvesszük Petrát, aztán a körforgalomnál Domit, hazajövünk, és lesz ami lesz.
Na, végeztünk a vásárlással, hívnám Petrát. Kedves telefonom híváslistája merő feketeség. Jó, már volt ilyen máskor is, ki-be kapcsolás (mert az mindent megold), hívtam Petrát, megyünk érte, blabla, ha előttük vagyunk, hívjam fel. Arrébb tudtunk csak megállni, megcsörgettem Petrát, kiugrottam a kocsiból, elmentem a házuk elé, kijött, és egymás nyakába ugrottunk... és sikeresen ráléptem Petra lábára xdDDDDDDDDDDDDDDDDDDD Én bepánikolva: BOCSIBOCSIBOCSIBOCSI Petra: Neeem baj, majd letörlöm... nem baj.
Beszálltunk, hívom Domit, kómás hang:
- Igeen?
- Felébredtél?
- Igeeen. Figyu, nem kell felvenni, levisznek. Még nem is reggeliztem.
Oké, szia-szia.
Hazaértünk, Petrával bejöttünk, elvoltunk, már fogalmam sincs, mit csináltunk (elég érdekes memóriám van, meg kell hagyni). Asszem az iskolával kapcsolatban beszélgettünk.
Megjött Domi is, elvoltunk, aztán azt beszéltük, hogy sétálni kéne menni.
Oké, menjünk sétálni.
Csak annyi a baj, hogy Petra a platformos cipőjébe jött. Ő váltig állította, hogy simán sétálna benne, én meg anya viszont nem tartottuk jó ötletnek (lásd: homokos út, bozótos, nagykör). Végül Petrára adtunk egy régi bakancsot.
Indulás előtt anya adott egy szatyornyi száraz kenyeret és egy tejfölös vödröcskét, és az alábbi utasítást adta:
- Ezeket vidd le nagyanyádékhoz, és mondd meg, hogy én nem ilyen tejfölt szoktam venni, szóval ez a vödör nem a miénk.
Magamban ezt ismételgetve indultunk útnak, az utca elejére (aztán visszafordultunk, mert arra akartunk menni valójában, de az instrukció az instrukció, főleg, ha anyám adja).
Félúton aztán problémába ütköztünk, de az csak nekem volt probléma: egy kicseszett kiskutya kezdett el minket követni az otthonától. Petra és Domi olvadozott, én viszont magamban (mintha mantrát mondanék) folyamatosan anya szavait ismételtem, és csak mentem előre az utcán. Leadtam a kenyeret, elismételtem a betanult szöveget, majd mentem vissza, ahova megérkezett a két kutyás is.
Én nem tartottam jó ötletnek a kiskutyát, mert: 1.) Ronie szétszedi a kerítést, ha elmegyünk előtte egy idegen kutyával; 2.) a kiskutya nem bírná az utat.
Domi javaslata: sétáljunk fel-alá az úton, hogy elfáradjon. (csak ugye abban mi is elfáradnánk kicsit, ráadásul utána még sétáljunk és, az én lábamat két napja feltörte a cipő, amiben akkor is voltam)
Én mondtam, hogy úgyis vissza fog fordulni, ha ismeretlen területre ér. A házuk után pár méterrel aztán meg is torpant a kis dög, én fellélegeztem, Domi&Petra (el kéne őket nevezni, mint ahogy Jasdero és Devitto/Debitto - kinek hogy tetszik jobban a neve, nekem Devitto - Jasdevi/Jasdebi... Dopet... Dotra... Pedo xdDDDDD jó, gondolkozzunk ezen máskor) *lusta-leírni-a-nevüket-ha-egyszerre-említi-őket)*
szóval, ők ketten meg:
ISTENEMSZEGÉNYDECUKINEHAGYJUKITTVIGYÜKHAZA stb.
erre.elkezdett.továbbra.is.követni.minket
jó, már előttünk voltak, Ronie egyelőre kussban, átszalad az úton egy macska, én meg megpillantom a szomszéd kutyát, Dömét (Döme egy staffordshire terrier, a szomszéd pedig autószerelő, ezért nyolctól négyig, hétfőtől szombatig, ünnepnapokat kivéve nyitva van a kapujuk), és szombat dél körül lévén a kapu is nyitva volt.
Én: O-ó.
Domi: ???
Petra: hagyjad, már elment (a macskára gondolt)
Én: nem az o-ó *mutatott a kapu felé*
Domi: ajjaj
*Petrának is leesett*
*kiskutyának még nem*
*Dömének rég leesett, és vergődött már egy ideje*
*Ronie csatlakozott*
*Dorka nem tudja, miért így ír*
Én békésen átsétáltam a kapu előtt, úgysem velem törődik a kutya. Petráék meg elkezdtek rohanni, kiskutya egy ideig még szaladt utánuk, aztán Dömétől megijedt. Megállt. D&P szíve megszakadt. Én megkönnyebbülten felsóhajtottam. Kiskutya visszafordult. (sírásszünet)
Szóval, folytattuk utunkat, megmutattam a kis bernipásztort az egyik háznál, majd mentünk a tóhoz. A tó ... talán 3 évvel ezelőtti vonalát akartam körbesétálni, P&D pedig követett engem, be a dzsumbujba (muhahahahahahaaha). Aztán megunták, és a tó régi helyén mentek tovább, én meg végül követtem őket. Aztán átsétáltunk a másik volt-tóhoz, ami jelenleg egy hatalmas, áthatolhatatlannak tűnő bozótos, mellette semmi (2 éve műanyagüzemet terveztek oda, ezért kivágták a fél erdőt... és azóta is semmi. szóval, most van egy üres placc a semmi közepén).
Na, mentünk, dumáltunk, röhögtünk, próbáltunk nem fennakadni az ágakon, mikor is megtorpantam... hangok. Tőlünk nem messze. Emberek. Egy kék autó. Dorka bepánikolt.
Kussban visszamentünk a tóhoz, aztán folytattuk utunkat egy másik (járhatóbb) ösvényen. Az ösvény egy telken fut át, és mögötte bevezet az erdőbe. Már majdnem elértük az erdőt, mikor is Petrát felhívta az anyukája, hogy megkérdezze, melyik utcán lakunk, és megpillantottunk egy D&P szerint rókát, szerintem vizslát. Az akkor is kutya volt. Én mentem legelöl, és tuti nem róka volt. Vagy max. valami mutáns róka.
Mentünk tovább, ösvény közepén kifeszítve egy fogalmam sincs, mi a neve (nem kötél >< olyasmi, amit az építési területeknél, meg a gyilkossági helyszíneknél szoktak használni, hogy elkerítsék a területet. szalagnak hívják talán? mittomén. szóva, az).
Letérünk az útról, az egyik telekhez beáll egy olyan kocsi, amilyen a szomszédnak van. Azt hittem, hogy a szomszéd lesz >< nem ő volt.
Mentünk tovább, felsétáltunk a műanyagüzem miatt kivágott erdő területén, majd mentünk tovább a homokbánya felé. (már rohadtul fájt a lábam)
Az úton dumáltunk mindenféle hülyeségről, majd felmentünk a homokbánya tetejére, szétnéztünk, megállapítottuk, hogy rohadt szép a kilátás, és indultunk hazafele.
Útközben találkoztunk egy motorossal, aki mellettünk adott gázt, mi: borulj fel, hülye gyökér xdDDDDD
Domi meg én vittük egy kicsit a hátunkon Petrát, mert elfáradt.
Elsétáltunk még a szépkerítésesházhoz is, ahol ott volt a tulajdonos... kicsit hülyén nézett volna ki, hogy három kiscsaj elsétál a ház előtt, majd visszafordul, ezért továbbmentünk, lementünk egy útra, ahonnan aztán sikeresen visszataláltunk arra az útra, ahol menni akartunk.
Útközben találkoztunk még egy kutyával, aki szerencsére nem követett minket.
Majd végül, végre-valahára hazaértünk.
Leültünk enni, csináltam forrócsokit (Domi pedig drámai képeket), sikeresen melléöntöttem a port a Domiénál xdDDDDD
Aztán fetrengtünk egy kicsit, megállapítottuk, hogy fáj a lábunk, majd Domi lefotózott minket (Petra meg én), ahogy a fenyőfa alatt oroszt tanulunk (ez volt az oroszházi, na).
Majd visszamentünk a szobámba.
És szarrávertem Domit.
Vívtunk (nyertem), majd elkezdett csikolni, én pedig visszatámadtam, beleeresztettem a körmöm, kicsavartam a kezét, lerúgtam az ágyról, Petra meg halálra röhögte magát.
Aztán... én a földön voltam, Petra előtt (ő a fotelban ült), Domi az ágyamon, majd lelökte a takarómat, hogy ő arra rá fog esni. Én kirántottam alóla a takarót, ő meg próbált nem úgy esni, hogy beverje a fejét xdDDDDD
Verekedtünk a takaróért is. Nyertem.
Bemenekültem a szekrényembe, majd kiestem onnan.
Csattogtattam a csattot, ami Domit az őrületbe kergette.
Aztán pihenő volt, lassú készülődés, mert lassan öt óra volt.
Valamiért kimentem, visszamentem, Petráék meg egy dalt akartam mutatni nekem, hogy "észreveszem-e azt?"
Szóval, elkezdődik a dal (Avril Lavigne: Hello Kitty)
én: MINA-SAN (?) ARIGATOU KAWAII
D&P: ők csak azt hallották, hogy arigatou
én: a -sanban nem vagyok biztos, de a Mina tuti, ahogy az arigatou és a kawaii is.
Végül sikerült kikövetkeztetni a szöveget: Mina saikou, arigatou, kawaii.
Fogalmunk sincs, mit jelent a saikou, a gugli azt hozza, hogy "lelkibeteg".
Aztán kikísértem Petrát is Domit. Könnyes búcsút vettünk. Bejöttem. és megnéztem egy DGM részt, meg kiolvastam az Another mangát.
Rövid összefoglalónkat olvashatták, köszönjük a figyelmet:')
Ja, igen: holnap iskola
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)