Bemutatkozás és a blogról

Üdv mindenkinek, aki erre a blogra tévedt!:)
Már korábban írtam (vagy próbálkoztam írni) blogokat, de nemigen jött össze. A legelsők körülbelül 1-2 bejegyzést kaptak, aztán megfeledkeztem róluk, vagy nem akartam tovább foglalkozni velük. Ezután baráti segítséggel sikerült létrehoznom egy saját blogot, amely a horyronie.webnode.hu volt. Voltak pillanatok, amikor sokan látogatták, írtam jó pár bejegyzést, csak az utóbbi időkben közbejött pár bökkenő:
az első és legfontosabb problémám az iskola volt. Néha a rengeteg tanulás mellett arra sem volt időm, hogy a kutyámat megetessem (ilyenkor érkezett meg apa segítsége, aki nagylelkűen bár, de morogva gondoskodott szegény állatról), nemhogy még blogot írjak.
a második probléma pedig az volt, hogy a blogot ellepték a külföldiek. Több külföldi látogatta az oldalt, mint magyar, így nem láttam értelmét az oldal folytatásának. Ráadásul a ritka bejegyzések miatt kevesen nézték az oldalt (azok is többnyire kínaiak vagy amerikaiak voltak), így úgy döntöttem, befejezem azt a blogot, és egy újat kezdek. Egy kicsit komolyabb oldalra gondoltam, így döntöttem e mellett.
A blogon többnyire az életem megosztásra való pillanatait fogom kiírni, illetve a története(i)met.
Azt hiszem, bemutatkozásnak ez megteszi, a többit úgyis megtudjátok a bejegyzésekből:) Jó szórakozást!^^

2016. december 9., péntek

A feliratkészítés alapja: a magyar helyesírás ismerete

Sziasztok!:)

Ezer éve nem jelentkeztem, tudom. Nem mondom, hogy ezt most bepótolom, de megpróbálom.
Aki ismer, az tudja, hogy szívügyem a magyar helyesírás. Természetesen elfogadom, ha valaki nem tud helyesen írni, vagy néha elír/elüt valamit, velem is előfordul, hogy mondjuk dühközpont helyett dühküzpontot írok, vagy ilyesmi.
De van egy dolog, aminél nehezen tudom tolerálni a hibákat: a feliratkészítésben.
Oké, itt is elfogadom, ha néha elütnek egy-egy betűt, vagy esetleg egyszer-kétszer belezavarodik a mondatba a feliratozó, és már ő se tudja, mit akar... de erre való a lektor, hogy észrevegye és kijavítsa a hibákat. Na, a probléma akkor van, ha valaki úgy áll neki feliratot készíteni, ha nincs tisztában a magyar helyesírással, és még lektora sincs.
Animék esetében én magam is jól tudom, mely feliratkészítőket érdemes követni, és kiket nagy ívben elkerülni - azonban most megingott a bizalmam az egyik csapattal (?) kapcsolatban. Nem szeretnék neveket írni, kis utánajárással az ember úgyis rájön ezekre a dolgokra. Ami most számomra kicsit kicsapta a biztosítékot, az a Nanbaka legutóbbi része. Az első részekben emlékeim szerint egész jó volt a felirat, de az utóbbi pár részben már olyan borzalmas helyesírási és fogalmazási hibák voltak benne, hogy a szemem kettéállt. A 9. részből hoznám nektek ezeket a dolgokat. Ezért most kétszer kellett megnéznem a részt, tessék értékelni a fáradozást. Angol feliratot nem nézek, a felirat pontossága nem érdekel, csak a magyar megfogalmazás. (Ha lenne időm, esküszöm elmennék lektornak)


Az anime első mondata, bár lehet, kicsit kukacoskodás is az észrevételem. Szerintem kicsit furcsa a szórend. "Három nap után jó újra látni Önt, Felügyelő." - nem jobban hangzik?


Esetleg senki sem szökött meg? Vagy senki sem szökött ki? Mindjárt magyarosabbnak hangzik a mondat.


A "Nos" után való vesszőhasználattal néha én is bajban vagyok, ebben az esetben is inkább egy kis segítséget hívtam: "a bevezető szók, mondatszók után semleges közlésben nem szokás vesszőt tenni: Ugye csak viccel? Nos hát, kedves barátom. Ha a közlés nyomatékosabb, a mondatszók önállóságát őrzi, akkor vesszőt tehetünk: Nos, hát, kedves barátom. (Helyesírás, Osiris Kiadó, 2004: 327.)" Szerintem ebben az esetben nem kell vessző, de meglehet, én értelmeztem félre a dolgot...


A hozzá tartottam nyelvtani ismereteim szerint két szó, de ezután a rész után már én se vagyok biztos a dolgomban. Meg eleve furcsán jön ki a mondat, oké, ki akarja emelni, hogy "jó alaposan" akarja kikérdezni, de szerintem így jobban nézne ki: "Pont hozzá tartottam, hogy jó alaposan kikérdezzem." - a jó alaposan pedig lehetne dőlt kiemelés gyanánt. Csak egy ötlet. 


Első és második nézésre is elgondolkodtam, milyen erekről van szó - vízér talán, vagy vérér? - mire rájöttem, hogy a keresett szó az erejükre. 


Ki? Oké, eredetileg a (hatszáz)harmincnégyesről volt szó, de utána elkanyarodtak a tizenötöshöz is, úgyhogy szerintem itt illene megemlíteni, kiről is beszél. Meg a mondatban se tetszik az addig is - viszont szavak egymás melletti használata: "Addig is úgy döntöttem, hogy a harmincnégyes az én felügyeletem alatt lesz." Vagy egyszerűbben: "Addig is úgy döntöttem, én felügyelem a harmincnégyest."


A közvetlenül szerintem helyesebb lenne, meg a szórend se tetszik: "Azonban közvetlenül nem beszélhetnek."


Ez így nem jó. A mondat kétféleképpen lehet helyes: "Nem akarunk újabb szükségtelen incidenseket, amiktől erőszakossá válhatnak." vagy "Nem akarunk újabb szükségtelen incidenst, amitől erőszakossá válhatnak.". Hogy melyik a helyes, az eredeti japán hangból vagy az angol feliratból kiderül...


Még csak 03:21-nél járunk a 23:40-ből, ez meg már a 9. kép. Jó, mondjuk ez megint az én szórenddel kapcsolatos kötözködésem: "Ismét felfüggesztést akarsz?" vagy "Azt akarod, hogy ismét felfüggesszenek?"

Mivel holnap reggelig se fogok végezni, ha így haladok, inkább ugrok.


Na végre itt van, amiért elkezdtem ezt csinálni! 
Mivel ez egy olyan nehéz és bonyolult szabály, hogy a feliratozó MINDEN egyes igekötős szót elírt, úgy döntöttem, segítségül hívom a Wikipédiát:
Ha az igekötő közvetlenül az ige előtt áll, egybeírjuk, pl. Megkínálta.
Ha az igekötő az ige után áll, különírjuk, pl. Kínáld meg!

Ha az igekötő és az ige közé egyéb szavak kerülnek, akkor különírjuk, pl. Meg szeretnéd kínálni?


Azt már találjátok ki, hogy itt melyik szabály érvényesül...


Na és itt?


Szerintem ez a mondat így lenne jó: "A bilincseid az élő példa arra, amit a modern tudomány nem tud megmagyarázni, nem?". De mivel így is fura ez a mondat, inkább hagyjuk.


Ennyi inverziót szerintem még Kölcsey meg Vörösmarty se használt...
"Többé nincs szükségem rád."

Közben volt még pár vesszőhiba, de nincs kedvem kiemelni őket.


Már kezdtem hiányolni az igekötő egybeírását a közbeékelt szóval...


Lassan félidő, rakjunk még be valami másfajta hibát is, de azért maradjon a megszokottból is...
"Többé nem tudok tüzet gyújtani." Rövid üvel. 
Nehéz ez a magyar nyelv, ennyi rohadt szabályt alkalmazni:/


Vannak bajok... Esetleg "Nincs meg többé a korábbi erőm"?


He?
"Viszont nem adom fel a megölését," vagy "Viszont nem adom fel a megölésének tervét"
A mondat második fele is fura, de azt inkább hagyom.


 Ki tudja, hogy kell helyesen leírni azt, hogy ki tudja? Az asszem szlengként rendben van.


Csak egy elírás. Ebbe már belefér.

Még van benne pár igekötős hiba, meg emlékszem, az anno helyett annó lett írva, ami ugye megint csak hiba. 13 percig bírtam a javítást, és 3 perc után (amiben benne volt a másfél perces opening is) már csak a durvábbakra koncentráltam.

Összefoglalva:
Mielőtt valaki úgy dönt, fordítónak áll, tanuljon meg magyarul. Vagy legalább szerezzen be egy jó lektort. Vagy valakit, aki jobb magyarból, mint ő, és van ideje átnézni a fordításait. De ez csak egy jó tanács. 
Bár lassan már senkit se érdekel az igényes, jó felirat, így igazából tök mindegy, mit írok:'D Csak na, valami igényesség legyen már az emberekben, könyörgöm...

Még egy rossz feliratra szeretnék majd még ebben az évben példát hozni, amin nagyon kiakadtam, aztán ígérem, többé ezzel se fogok foglalkozni::D

Jó hétvégét mindenkinek~

2016. július 6., szerda

Sose egyél csokis négerfagyit, ha fúj a szél, és ki van bontva a hajad

Sziasztok!:)

Régen volt már bejegyzés, és a mostani újból egy Gintama-hosszúságú címmel rendelkezik~
Történet a következő: megbeszéltem Dorottyával, hogy találkozom vele, és füzetet cserélünk - ő ideadja az év elején odaadott magyar füzetemet, én pedig az ő töri füzetét. Ötkor a szökőkútnál Háromkor a Kossuth-térnél. Szuper, pontosan megérkeztem, szétnéztem, Dorottya sehol. Volt egy sanda gyanúm, hogy a napi rohanásában megfeledkezett rólam, úgyhogy a biztonság kedvéért ráírtam, hogy én már itt vagyok, várom szeretettel. Öt perc, és jön. Mondom szuper, tényleg elfelejtett:'( Bánatomat pedig egy közepes adag csokis négerfagyiba fojtottam. Ott jöttem rá arra, mekkorát hibáztam, amikor leültem, hogy elfogyasszam a desszertemet, és feltűnt, hogy nem a fagyit eszem, hanem a saját hajamat. Fújt a szél, én meg még csak véletlenül se fogtam össze a hajamat ("úgyis szétfújja a szél" alapon). Na, itt kezdődött meg közel tíz perces harcom a fagylalt, az olvadás és a hajam ellen. Jelentem, csúfos kudarcot vallottam. Próbáltam maradék méltóságomat az aprócska szalvétával összekapargatni, de tekintve, hogy az is tiszta csoki volt, nem igazán sikerült. Amikor pedig már a hajamat is a fagyiba fújta a szél, majd kiszabadítva onnan a melltartópántomat csokizta össze, azon gondolkodtam, hogy kérek az egyik embertől egy zsebkendőt, aki éppen küzdelmemet követte figyelemmel. Tíz perc után sikerült ránéznem a telefonomra, megállapítottam, hogy Dorottya hamarosan megment, szóval addig is próbáltam észrevétlenül nyalogatni a karomról a fagyit. Bizonyára nem jártam sok sikerrel, ugyanis már egy baráti társaság is szórakozottan figyelt... a kút mellől. Az egészből csak azt szűrtem le, hogy SZUPER, TUDOK VALAHOL KEZET MOSNI! Na, itt elkezdtem nézelődni, hogy látok-e egy kedves embert, akinek oda tudom adni a fagyimat arra a két percre, amíg én rendbe szedem magam, mikor látom, hogy jön Dorottya. A barátjával karöltve.
Na, akkor itt az ideje bemutatkozni:
- Fogjátok már meg a fagyimat! - s ezzel szaladtam is kezet mosni, Dorottya pedig csak annyit tudott erre kinyögni:
- Dorka, ez mi a fasz?
Felvilágosítottam, hogy ez a kibontott haj-csokis négerfagyi-szélfújás kombinációja, remélem, tetszik neki.
Na, füzetcsere megvolt, váltottunk még pár szót, majd lassan elbúcsúztunk, mikor is Dorottya megérdeklődte, mit fogok még ma csinálni?
- Hátömm, animét nézek.
A "baszdmeg, Dorka" válaszára hittem azt, hogy a történet végére teszi a pontot, de tévedtem.
A buszmegállóban várva a buszt felfedeztem, hogy a körmöm alja is tiszta csoki, hm, mondom, max azt hiszik, retkes, de amúgy se érdekel senkit a körmöm...
....
Itthon tűnt fel, hogy nemcsak a melltartópántomat csokizta össze a hajam, hanem a nyakamat is (ráadásul a hajam pár tincse is összeállt egy-egy csokis tincsbe). CSOKIS NYAKKAL BUSZOZTAM HAZA BASZKI.
Asszem egy darabig nem megyek emberek közé...


Életemben nem gondoltam volna, hogy találok ehhez nagyjából passzoló Gintamás képet xdDDDDDDDD

2016. május 29., vasárnap

Baráti szösszenetek

Sziasztok!:)

Dorottya születésnapjának a tiszteletére egy újabb bejegyzést hoztam, ezúttal idióta társaságunk idióta szösszeneteit...

Petra: Én meg mindenkit kinyírok.
Én: Azt megengeded, hogy befejezzem a Bleachet?
Petra: Oké, téged akkor nem nyírlak ki.
Én: Ezzaz, halhatatlanság.

Áron: A jobbak
Én: Egoista
Áron: Ironista
- krumplista
- szadista
- masiniszta
- fasiszta
- mazochista
- kommunista
- lista
- Pista
- artista
- nekrofil
- szervetlen kémia

Én: Bleach 45%-a filler… hmm….
Dorottya: Az életem 115%-a filler
Petra: Nincs is életem xd
Dorottya: Ha lenne életem, akkor a százalék lecsökkenne 100% fillerre

Én: legyünk hajléktalanok
Dorottya: Én már felterkepeztem a szabad kukakat és a melegebb helyeket
Ki hoz pokrocot?
Petra: Vagyok bocsánat
Én: Één
Petra: Furudtemlol
Dorottya: Jó:3
Én: Nem bocsátok meg
SOHAAAA
Petra: Akkor basudmeg xd
Dorottya: Petra,szokj le erről a rossz szokasodrol
Petra: mindenképp
Elvonora megyek
Terápiara
Dorottya: Az utcán nem lesz ilyen luxusra lehetőséged XDdd
Petra: ha híd alatt lakok akkor de
Mert ott víz is van
Én: Drágább a híd, mint egy ház
Dorottya: De az hideg és atfagysz,plusz mocskos a víz XDdd
Petra: nem azt mondtam hogy veszem a hidat
Hát na erre futja
Én: Nem mindenki olyan putri hidak alatt lakik, mint te, Dorottya
Nem is azt mondom, hogy vedd meg a hidat
Hanem drágább alvóhelyed lesz, mint egy ház
Dorottya: Nekem luxus kontenerem van>.>
Én: A híd a legjobb

Arról beszélgettünk, hogy a nálunk fiatalabbak is idősebbnek néznek ki nálunk... aztán jött a híd:
Én: Nem értem, velünk van a baj, vagy velük?
Nekem elég akár csak Domira ránézni
Dorottya: Nekem Anettra,vagy akár Mónikára..Grétára...sírok xDDD
Én: Ne sírj:))
Nézz rám:))
Aztán sírj:))
Dorottya: Sírjunk együtt egymáson :))
Én: Jó:))
Amúgy szar se lesz belőlem. Megyek a híd alá, és galambot fogok enni:))
Dorottya: Én nem pazarlom a kaját,inkább megeszem a galambot is
Én: Nyamnyam
Kukázunk is
Dorottya: Kéregetünk
Én: Igen
Dorottya: Szép jövő xD
Én: Tetszik
Utcaseprőnek még mehetünk. Már el is kezdtem rá gyakorolni
Dorottya: nehéz? én még nem készültem rá:O
Én: Nem, csak kell a kesztyű, mert a seprű kikezdi a kezedet
Dorottya: majd az idősek otthonában gyakoroljuk xDDD
Én: Én a Múzeumfaluban
Tényleg, ott is sepregettem
Lehet, tényleg az lesz belőlem
Dorottya: Megyek,segítek xDDD
Én: Jó:))

Azért néha szóba kerülnek a pasik is... meg a híd: 
Én: Ha meg sportoló, akkor csak Forma-1es
Nico Rosberg Q_Q_Q
Annak is van felesége
Petra: Mi van vele?
Én: Kapja be
Petra: Xd
Én: Kurvajópasi szerintem xdDDDDDDD
Amúgy Vettel is tetszik. Ezek a kurva németek, és mindegyiknek van asszonya:c
Petra: :(sad story
Én: Hát ez az:cccc
Aztán ott vannak az animekarakterek, ők meg nem léteznek Q_Q
Bár ha híd alatt fogok élni, utcaseprő leszek, illetve galambot fogok enni, ezek a dolgok már nem fognak számítani
Dorottya: Na látod :33
Én: Jaj, sírok
És én ma még el akartam olvasni Ivan Iljicset. Hahahaha

Én: Ez az alpaka a világ legjobb dolga, komolyan mondom xdDDDDDDDDDDDD
Dorottya: istenem xDD
Én: Képes lennék minden pénzemet alpakára költeni xdDDDDDDDDDD kit érdekel, ha a híd alatt laksz, ha van alpakád?
Dorottya: jogos xDDD

Fontos téma nálunk a továbbtanulás is:
Dorottya: 479 pont miafaaaasz
mik ezek a pontooook
Én: nekünk: 50 pont
Dorottya: se
inkább 30
ha ügyesek leszünk
Én: á, neked már van, nyelvvizsga meg angol érettségi, meg Petrának is
"ELTE BTK - fordító, tolmács mesterszak
63 pontom van, tavaly 57 volt a ponthatár"
ez viszont ilyen wat???
Dorottya: mesterképzésen más a ponthatár
Én: jaaaa
Dorottya: ott asszem a kredtiekkel is baszakodnak ilyenkor
Én: ahaaaaa
Dorottya: hol vagyunk mi a mesterképzéstől x"DDDD
Én: messze
nekem a híd a célom

Dorottya *kirak egy fizika OKTV-ről képet* És ez olyan szép, muszáj volt megosztanom veletek
Petra: HA valaki pisztollyal kényszeritene akkor se indulnék fizikából semmilyen versenyre
Én: Petra története jobban tetszett.xdDDDDDDD
Dorottya: Szerintem ez szebb
Én: Inkább meghalnék xdDDDDDFF
Dorottya: És ismerős
Petra: XD
Én: Matekból se tudok semmit, a fizikáról ne is beszéljünk xdDDDDDD
Petra: Töri?
Én: Pfffff
Dorottya: Nekem a matek lesz gyönyörű
Én: Szerintem az egész érettségi gyönyörű lesu
Z
De hát, kell ember a híd alá is

Én: Nekem Memi elkezdi:
Megnyerik a lottót, én halasztok egy évet, és fél évet Oroszországban, fél évet Japánban töltök
Mondom jó
Dorottya: Nem gyenge xDdd
Én: Papa meg
Először végezzem el az orvosit
Aztán a pszichológiát
Aztán a politológiát
Aha, oké, köszi, Papa
Dorottya: Belefer xDd
Én: Talán 30 évesen munkába is állhatok... A Mekiben
Dorottya: Ott se, tuljelentkezes van xDdd
Én: Pfff, marad a híd
Dorottya: Csak legyen még szabad :c

Dorottya: #jövőreerettsegipls
Én: #neismonddbaszdmeg
Dorottya: Hogy is akarunk mi ebből érettségizni? [szerintem orosz volt - szerk.]
Én: Hogy akarunk egyáltalán bármiből érettségizni?
Dorottya: Az angol oké
Ennyi
Itt kifogytam
Én: A biosz oké
Meg talán a magyar is
Talán
TALÁN
Dorottya: Igen, a magyar esetleg menni fog, ha isten is úgy akarja
.....
......
.........
5/2, remek arány
Én: Jó helyen leszünk a híd alatt
Dorottya: Megyek prostinak
Én: Én annak se lennék jó
Hozzám ér valaki, kiverem a fogát

Az alábbi beszélgetés ezen kép kapcsán merült fel:


Én: Szerinted
Az 3 vagy 9?
Áron: 3
Én: Akkor miért -ben van utána írva?
Áron: ha az egy kilences én megeszem a kalapom
Én: Pedig az kilenc lesz
Áron: Dorka, akkor te írod a világ legcsónyább kilencesét xddd
Én: Áron
Ha nem tűnt fel
Ez kurvára nem az én írásom
Áron: pedig te is hasonlóan írsz
Én: Hátöö
Nem
Áron: de, a tiedet se lehet kiolvasni

Petra és a helység kalapácsa: Kurvaérdekes ez a film. Ránézek, és elmegy az életkedvem.

Dóri: Rólam miért nem írnak könyvet?
Én: Írj magadról.
Dóri: De az nem jó, túl jó lenne. Úgy kezdeném: nem akartam istennek születni... mégis az lettem. [...] Vagy írok a magyartanárról. De az nem jó. Ő csak félisten.

Művtöri tz nem hivatalos megoldásai:
Vénusz születése: A kagyló genyóból kimászik az a vörös picsa.
Pieta: Mária kezében Jézus döglődik.
Utolsó vacsora: ülnek és zabálnak/ott esznek azok a nyomorékok
Lövészegyletes cucc: Amikor nem mindenkinek festette meg az arcát, és ezért besértődtek, 

Pesten voltam kilencedikesekkel és tizedikesekkel, érdekes társaság:
Elmegyünk a Parlament előtt, elkezdik: ITT AZ ÁLLATKERT.
Nagy épület előtt, egyik srác próbálja elolvasni, mi ez: Ez valami nagy... Nemzeti...
- Dohánybolt.
- Nemzeti Fejlesztési Minisztérium.
- Az utat is fejleszthetnék, mert nem haladunk sehova.
Szóláncoznak. X-szel kell mondani a következő szót. 
Egyik csaj: Xarjálle.


Boldog születésnapot, Dorottya!:3

2016. május 5., csütörtök

Animés szereplők a valóságban - Hijikata Toshizou

Sziasztok!:)

Már egy ideje gondolkodtam azon, hogy össze kéne gyűjteni azokat az animekaraktereket, akiket valós személyek alapján mintáztak, és esetleg pár érdekességet, képet is hozzá lehetne fűzni. Az első ilyen személy az egyik kedvencem lesz, Hijikata Toshizou, akiről még töri órára kiselőadást is csináltam^^ A bejegyzés végén pedig összeírom, kiket szeretnék majd az elkövetkező hetekben jobban kifejteni, amikhez szívesen várok segítséget is~

Hijikata Toshizou

Élete:

Hijikata Toushizou (1835. május 31. – 1869. június 20.) japán szamuráj az Edo-korban. Tehetséges kardforgató, a híres Shinsengumi helyettes-kapitánya és egyik alapítója, aki szembeszállt a Meiji-restaurációval.
—1835. május 31-én született, Hinóban, Tokió egyik külvárosában.
—Hat testvére közül ő volt a legfiatalabb.
—Édesapját, aki jómódú földesúr volt, nem ismerte, mert nem sokkal születése előtt halt meg.
—1840-ben édesanyját is elvesztette, ezért idősebb bátyjához és annak feleségez került, akik felnevelték a fiatal fiút.
—A kor átlag japánjaihoz képest kiemelkedő tudással rendelkezett.
Ifjúkorát Ishida Sanyuu családjánál töltötte, aki gyógyszerészeti és orvosi feladatokat látott el. 
Ennek köszönhetően Hijikata igen jártas volt különféle gyógynövényekkel kapcsolatban és sérülések ellátásában.
—A családnál töltött idő alatt magától kezdett kardforgatást tanulni és gyakorolni. 
—Nővére férje, Satou Hikogorou támogatta és sikerült bejuttatnia a Tennen Rishin-ryuu dojójába, mely Hinóban állt.
—Satou-nak köszönhetően megismerkedett Kondou Isamival, és 1859-ben hivatalosan is beiratkozott a Tennen Rishin-ryuu Shieikanba.
—1863-ban Hijikata és Kondou Isami megalapították a később híressé vált katonai szervezetet, a Shinsengumit, mely fennállása során hűségesen támogatta a Tokugawa-sógunátust.
—Kondou és rajta kívül még két másik ember, Serizawa Kamo és Niimi Nishiki lettek a csapat vezetői, mellettük pedig Hijikata mint vezetőhelyettes szolgált.
— A Shinsengumi egyfajta különleges rendőri erőként tevékenykedett Kiotóban, s harcoltak a reformerek ellen, Aizu daimjójának, Matsudaira Katamori keze alatt.
—A Shinsengumi szigorú szabályokat, rendeleteket állított fel a csapaton belül is, s Hijikata, mint később elhíresült "Démoni Parancsnokhelyettes" és "A Shinsengumi Démona", keményen be is tartatta azokat.  
—1867 őszén Tokugawa Yoshinobu sógun bejelentette, hogy vissza kívánja adni a hatalmat a császárnak.
—Ám a hatalomváltás nem ment zökkenőmentesen, és végül a Boshin-háborúhoz vezetett, amelyben a bakufu hadereje csapott össze a császár támogatóival.
—1868 januárjában a toba-fushimi-i csata elvesztése miatt el kellett hagyniuk Kiotót, és bár addig főleg karddal harcoltak, Hijikata Toshizou a vereség után puskákkal szereltette fel a csapatot.
—Miután Kondou Isami megadta magát a Császári Hadseregnek, 1868. május 17-én kivégezték. 
Ezután Hijikata vette át a parancsnokságot, és ő vezette a csapatokat a végső csatába az új kormány ellen.
—Egy kis idő után Sendaiba ment, ahol csatlakozott Enomoto Takeaki flottájához.
—Ekkor már tudta, hogy vesztes csatába rohan és orvosa, Matsumoto Ryojun is erősítette ebben a hitben szavaival. 
—Hijikata nem hátrált meg és tovább folytatta küzdelmét, jól mutatva ezzel a sógun és az ország iránti hűségét.
—1868. októberében, a Hakodate-i csatában Hijikata és Ootori Keisuke által vezetett csapat elfoglalta a Goryoukaku erődöt.
Mikor a rövid életű Edo Köztársaság megalapult decemberben, Hijikata lett a hadsereg miniszterelnök-helyettese.
—A forradalom végső összecsapása 1869. június 20-án zajlott, melynek során Hijikatát a lova hátán hátba lőtték, s életét vesztette.
—Egy héttel halála után a Goryoukaku erődöt visszavették, az Edo Köztársaság pedig megadta magát a Meiji kormánynak 1869. június 27-én.
—Hijikata halálával a Shinsengumi végleg megszűnt.
—Nem tudni, hogy eredetileg hová temették, síremléke Tokióban van az Itabashi Állomáshoz közel, Kondou Isami mellett.

Külső megjelenése:

Hijikatáról azt tartották, hogy úgy néz ki, mint egy színész és annyira jóképű, hogy az már szinte hihetetlen. 
—A nők mindig utána fordultak, akárhova ment is, és elsőre beleszerettek. 
—Az arca sápadt volt, a haja ébenfekete. 
—Körülbelül 165-167 cm magas lehetett, az átlag magasság 154-158 cm között volt ekkor, ezért összehasonlítva a többi japán férfival a legtöbbjüknél jóval magasabb volt.

Személyisége:

Hijikatára gyakran utalnak a Shinsengumi „Démoni Parancsnokhelyetteseként” a kegyetlen természete miatt.
—A feljegyzések szerint egyenes, őszinte ember volt, aki keveset beszélt és ritkán nevetett vagy mosolygott.
—Mindig úgy viselkedett, ahogy egy szamurájhoz illik, még akkor is, ha egyedül volt.
—Ezek miatt gondolták sokan, hogy sokkal szigorúbb, mint amilyen valójában volt.
—Akik találkoztak vele, általában kedves és szeretetreméltó embernek írták le.
—Mikor Hakodatéba ment, ezek a tulajdonságai észrevehetőbbé váltak.
—Az egyik Shinsengumi tag, Nakajima Nobori írja, hogy milyen „szelíd” lett, ez a felirat található a Hijikatáról készített híres festményén is. 
Ez nem azt jelenti, hogy unalmas személyiség lett volna. 
—Mint vezető, karizmatikus, inspiráló, hűséges volt és feltétlenül megbízott a követőiben. 
Hakodatéban a csapata rajongott érte, ezt az is bizonyítja, hogy amikor meghallották a halála hírét, „úgy sírtak, mint a babák, akik elveszítették az anyjukat”. 
—A kiotói évek alatt a beosztottjai azt gondolták, hogy a módszerei túlságosan drasztikusak és erőszakosak. 
Matsumoto Ryojun azon a véleményen volt, hogy Hijikata nélkül a csoport sokkal hamarabb szétesett volna. 
—Időnként kicsit sötét és fura humora volt.
—Egyik alkalommal küldött egy csomagot a Shieikan dojóban tanuló diákoknak azzal az üzenettel, hogy „Küldtem nektek valami értékeset”.
—Amikor kinyitották, kiderült, hogy egy köteg szerelmes levél található benne, amelyet kiotói nők írtak a „Démoni Parancsnokhelyettesnek”.
—A diákok ezt nagyon viccesnek találták és kijelentették, hogy „Toshi-san szerzett még egy pontot”.
—Ennél is ismertebbek voltak a stratégiai képességei és eredményessége.
—Az egyik rokona, Hashimoto Masano szerint Hijikata rengeteg könyvet olvasott, azonban a hadviselés ismerete vele született képessége volt.
— Hijikata harci képességei nagy hatással voltak a francia Jules Brunetre is, aki úgy gondolta, hogy Hijikata egy „igazi harcos”, és azt mondta, egy európai seregben biztosan tábornok lenne belőle.
—Egy másik említésre méltó vonása volt a praktikusság.
—Könnyen elfogadta az új ötleteket, ha látott bennük lehetőséget.

Érdekességek:

Mielőtt a végső csatába vonult, rábízta Ichimura Tetsunosukéra minden tárgyát, így neki köszönhetően maradtak fent a férfi versei, öltözékei, fegyverei, iratai, amiket a Hijikata Toshizou múzeumban lehet megtekinteni. 
—Magányában szeretett haikukat írni, amik a mai napig fennmaradtak. 
—Hogyoku álnéven írta a haikukat. Mielőtt elhagyta Kiotót, összeállított egy gyűjteményt, amelyet a családjánál hagyott. A legtöbben azok közül, akik olvasták, azt mondják, hogy a művei nem túl jók.

Ábrázolása a médiában:

—A Shinsengumi ábrázolása rendkívül népszerű témává vált a filmekben, televíziós sorozatokban, mangákban és animékben, kezdve a történelmi drámáktól, a vígjátékokon át, egészen a romantikus műfajokig.
—Hijikata, mint a csapat vezetője, általában kiemelkedő karakter az efféle produkciókban: ábrázolásmódja általában mindegyik műben megegyezik, kiemelve rátermettségét, kiállását, szigorát, keménységét, kardforgató tudását, harciasságát és véreskezűségét.
 

Animékben/Animeadaptációkban:

Hijikata Toushirou (Gintama)
Hijikata Toshizou (Hakuouki)
Hijikata Toshizou (Bakumatsu Rock)
Hijikata Toshizo (Peace Maker Kurogane)

Mangákban (amiknek nincs animeadaptációjuk):

Hijikata Toshizou (Bakumatsu Koi Hana Shinsengumi)

Drama CD-ben:

Hijikata Toshizou (Shinsengumi Mokuhiroku Wasurenagusa)

Játékokban (amiknek nincs adaptációjuk):

Hijikata Toshizou (Harukanaru Toki no Naka de 5)
Hijikata Toshizou (Bakumatsu Shishi no Renai Jijou)

Élőszereplős filmekben, sorozatokban:

Hijikata Toshizou (Shinsengumi!!)
Hijikata Toshizou (Shinsengumi!! Hijikata Toshizou Saigo no Ichinichi)

Ezek közül csak párat szeretnék külön, írásban kiemelni, a többiről csak képeket hoznék^^

Shinsengumi!!

Az egyik leghíresebb alkotás a Shinsengumi! című sorozat, mely 49 részt ért meg, plusz egy részt Hijikata Toshizou Saigo no Ichinichi címmel (=Hijikata utolsó napja).
—Maga a film Perry hajóskapitány és a "Fekete Hajók" érkezésével veszi kezdetét, s innentől felöleli a Shinsengumi katonai alakulat életét, történelmileg hiteles módon.
—A filmben Hijikata Toshizou szerepét Yamamoto Koji játszotta.

Hakuouki

—A Hakuouki című animesorozatban is megjelenik Hijikata Toshizou karaktere, mint egy szűkszavú, kimért, némiképp mogorva, magába forduló alak.
Külön megemlítendő, hogy külső ábrázolásmódja teljesen eltér valós külsejétől, ugyanis ez a mű főképp a női nézőknek készült, így minden egyes karaktert ehhez mérten igazítottak, hogy megkapóak legyenek a rajongók számára.
—Emellett még a főbb történelmi eseményeken kívül, hitelessége nem a legjobb, ugyanis az izgalom kedvéért természetfeletti jelenségekkel színezték meg.


Gintama

Ezeken kívül megjelenik még a Gintama című anime és mangasorozatban is Hijikata Toushirou néven, mely bár elsősorban fantasy-elemekkel teleszőtt paródiasorozat, a benne szereplő események többnyire a történelmi eseményeknek megfelelően történnek, de ettől még nem számít hitelesnek. 
—Ebben az alkotásban Hijikata-sant nagyszerű kardforgatónak ábrázolják, ugyanakkor rengeteg komikus tulajdonsággal is rendelkezik.









Bakumatsu Rock:


Peace Maker Kurogane:


Bakumatsu Koi Hana Shinsengumi:


Shinsengumi Mokuhiroku Wasurenagusa:


Harukanaru Toki no Naka de 5:


Bakumatsu Shishi no Renai Jijou:


Források:
Wikipédia
Zerochan.net
MyAnimeList

Végül, de nem utolsó sorban az alábbi személyekről terveznék hozni hasonló bejegyzéseket:
A Shinsengumi tagjai
Matsudaira Katakuriko
Takasugi Shinsaku
Oda Nobunaga
Tokugawa Iemochi
Hattori Hanzou
Takayoshi Kido/Katsura Kogorou
Toyotomi Hideyoshi

Ha esetleg valakinek eszébe jut még bármilyen karakter, akit valós szereplő alapján mintáztak, nyugodtan írja meg^^

2016. április 12., kedd

Vannak olyan helyzetek, amikor nem tudjuk, sírjunk vagy nevessünk

Sziasztok!:)
Elnézést kérek az átlagos Gintama-címek hosszúságához hasonló címért, de ezt az esetet nem tudom máshogy leírni.
Valószínűleg nem minden emberrel esik meg az a csoda, hogy autó brummogásra ébred. Kivéve akkor, ha autószerelő a szomszédja, azért néha keltem már bontott autó csörömpölésére, vagy fapakolásra. Először nem is foglalkoztam a dologgal, de amikor a szomszéd kutyája elkezdett ugatni, majd az autó visítva brummogni, kipattantak a szemeim, és megnéztem a telefonomat, mégis hány óra van? 3:47 perc. Na, itt rögtön rájöttem, hogy nem a szomszéd, azért ennyire még ők sem a munka megszállottjai. Nyitom az ablakot, mégis hol erőszakoskodnak szegény kocsival? Ekkorra már apa is megjelent mögöttem, aki rögtön kiszúrta, hogy hol máshol kell brummogtatni az autót, ha nem a kapunk előtt? Mire én kiértem a konyhába, addigra apa már ki is rohant, hogy megérdeklődje, ugyan mi okból szórakozik más kapujában emberünk?
Két perc se telik el, jön vissza: hívjuk azonnal a rendőrséget, belementek a kapunkba, és tiszta részegek.
Na, itt keltünk fel anyával úgy igazán, apa ment is vissza, hogy felmérje a károkat, és megérdeklődje, mégis hogy a francba sikerült a város egyik legcsendesebb, legkihaltabb, legegyenesebb útszakaszán belemenni egy út széli kapuba?
Miközben anya a rendőrséget hívta, apa megállapította, hogy cseppet sem józan barátaink kitörték a ház előtti kicsi, félméteres oszlopokat is (amiket direkt azért csinált apa, hogy ne álljanak be elénk, mert már untuk, hogy a kerítésünk előtti kavicsos részt használják parkolónak), erre fel is hívta a figyelmüket, mire a közlékenyebb barátunk kijelentette, nem probléma, ő megcsinálja! Majd megfogta az egyik kis rudat, és visszadugta a földbe. Fejjel lefelé. Egy másikat meg letört. Mikor apa kijelentette, hogy kihívtuk a rendőrséget, a másik, a csendesebbik, fogta magát, és elszaladt.
Míg a rendőrségre vártunk, emberünk előadta, mi történt: ő tolta az úton az autót, az egyik szomszéd segített neki (ő szaladt el), de hirtelen valaki hátulról beléjük hajtott, és feltolta őket a kapunkba.
Na, ha valóban így történt (francokat történt így, max. álmában), akkor hol a másik autó? Az elhajtott. De ugyan már, még ha el is hisszük ezt a történetet (nem), akkor azt árulja már, hogy lehet az, hogy az autó eleje totálkáros, a hátulja viszont egyben van? Na, ezt nem tudja.
Aztán azt mondta, hogy ő csengetett, hogy segítsünk neki. Nincs is csengőnk. De lehet, a brummogtatásra gondolt.
Közben a kerítés felett is benyúlkált, mire Ronie gondolt egyet, és felugrott, emberünk pedig elkezdett jajgatni, hogy a kutya kiharapott egy cafatot a karjából! Apa szétnéz: Hol a cafat? Hol a vér? Emberünk helyesbít: Csak megkarcolt. Hozzá se ért.
Na, szegény kutya száműzve lett a garázsba, hogy a kiérkező rendőröket ne zavarja a munkában. Közben emberünk gondolt egyet, beszállt az autóba aludni. Mire kijöttek a rendőrök, már az igazak álmát aludta, ezt a rendőrök meg is örökítették. Nem kelt fel se a kopogtatásra, se arra, hogy kinyitották a kocsi ajtaját, se az erélyes "JÓ REGGELT!" felkiáltásra se. Irigylem az alvókáját.
No, előadta a rendőröknek is a történetet: Tolta az autót a feleségével, a kocsi is a feleségéé. Apa mondta, hogy az előbb még szomszédot mondott. Ekkor helyesbít az ember, hogy ő nem is mondta, hogy volt vele valaki, ne hazudjunk.
A helyszínelés közben érdekes dolgok derültek ki:
Emberünk kb. 40 méteres féknyommal tudott csak megállni, de így is behorpasztotta a kaput (még jó, hogy rohadt erős kerítést csinált apa, különben bejött volna az udvarra is). Biztos betartotta a sebességkorlátozást:)
A kocsinak legalább négy tulajdonosa van, amit az adásvételi szerződésekkel is tudott bizonyítani.
Maga az emberünk is négy különböző néven mutatkozott be, a megtalált személyi igazolványát pedig a három rendőr egyszerre vizsgálta, hogy biztosan ő van-e a képen?
A rendszámtáblát kb. tíz méterrel arrébb lévő bokrunknál találták meg.
A szomszédok mindent hallottak és láttak, mégse jöttek ki vallomást tenni a rendőröknek.
Apa csinálhat egy új kaput.
Emberünk felajánlotta, hogy ha nem hívtuk volna ki a rendőrséget, adott volna száz forintot. Majd helyesbített, hogy százezret.
A rendőrség és az autómentő is ismerte már a fickót.
Emberünk, mikor rádöbbent szorult helyzetére, magához vett a hátsó ülésről egy plédet és egy zacskó pelenkát, és kijelentette, hogy nem teszi vissza, neki erre szüksége van rá, meg amúgy is, vagy mi, vagy a rendőrök fogják lenyúlni. Szerintem minden ember egy zacskó pelenkára vágyik titkon.
A rendőrök amúgy nagyon rendesek voltak, le a kalappal előttük.
Kell egy olyan zseblámpa, mint ami a rendőröknek van.

Bementem azért magyarra meg matekra, de utána szóltam az ofőnek, hogy hazajövök aludni, mert a suliban nem lenne kényelmes. Aludtam még egy órát, de így se vagyok toppon.
Az meg már csak hab a tortán volt, hogy anya elejtette és összetörte a telefonját, így amikor apa felhívta, hogy most kapott levelet, hogy be akarják szüntetni a vállalkozását, a szám nem volt kapcsolható:') De legalább a papírjai átnézése közben megtalálta a hetekkel ezelőtt keresett ballagási fotóit és a szakmunkásvizsgája szóbeli tételeit xdDDDDDDDDDDD

Nem tudom, mi lesz ebből, de jó hétnek nézünk elébe, úgy érzem:')

2016. március 13., vasárnap

Törióra és magyarfakt szösszenetek

Sziasztok!:)

Most a két kedvenc órámról hoznék pár szösszenetet: a töriről és a magyarfaktról. Már annyira unom mindkettőt, hogy fanfictiont szoktam írni a szösszeneteken kívül...

Kezdjük is a magyarfakttal, ahol megtudtuk, hogy a Biblia a legfontosabb irodalmi mű, de nem Kis Pista vagy Nagy Jóska írta, hanem sokan, és eszkimónyelven és eszperantó nyelven is olvasható. Ezen kívül jó, ha tudjuk, hogy volt Ádám, Éva és Anyámkínja.
Kedvencem, amikor a tanár elakad és nem tudja, mit is akart kihozni abból, amit elkezdett: Mit is akartam ezzel kapcsolatban mondani?
Aztán magyaráz tovább...
Vagy kitér valamerre, és visszatér: Ott jártam... ja, jó, ok.
Tök jól elbeszélget magával.

Az anyámkínja mellesleg nála valami berögződés, mert elég gyakran szóba kerül: Eljössz hozzám, beszélgetsz velem meg anyámkínja...

Aztán mutatja a PowerPoint akármit, amit a netről szedett: Itt van Dávid egyébként, ha érdekel.

Másik kedvencem, 23. zsoltár... Eszébe jutott, hogy az rohadtul fontos, és már kereste is, mert "csináltam hozzá ilyen izét is!". Majd előjött a kép: egy beduin pásztor legelteti a nyáját, előtte birkanyáj, a képen pedig a zsoltár szövege.
Egyik srác kérdezi: Ez tanár úr?
Tanár: Persze! Kimentem a Hortobágyra, beöltöztem ilyen izének, és csináltam ilyen izét.

Megtudtuk azt is, hogy Szent Pál egy fejvadász volt, Szent Bertalant meg elevenen megnyúzták a pogányok.

A tékozló fiú története: Nyugodtan csinálj rosszat, majd apád segít... vagy anyád.

Petra írja az angol fogalmazását: Ó, de hülye vagyok...
Én: Tudom...
*Csúnyán felnéz*
Folytatom: ... de azért szeretlek:3

A magyarfakt arra is jó, hogy megtudtuk, az emelt szintű érettségik nagy része szívatás, illetve azt is, hogy a tanár nem egy nagy életrajz-fan.

Magyarázás közben: De nem is az a lényeg, hogy Szendrey Júliának rövid volt a haja vagy sem...

Walter von der Vogelweide neve nagyon ijesztő volt.

Danténál: az olasz az nagyon durva, illetve volt, hogy csak úgy hivatkozott rá, hogy "a jó öreg Dante", aki Beatricét nem merte megszólítani, ezért felsült.

Ez nem tudom, mi volt, de szerintem nem is baj: Itt van egy ilyen... szóval... csak jobb látványvilággal.

Bölcsesség lvl magyarfakt: Hülyék mindig is voltak, vannak és lesznek.

Azt is megtudtuk, hogy Dante depressziós volt, csak akkor még nem ismerték ezt a kifejezést, így ahelyett, hogy azt írta volna, hogy "Depressziós vagyok", eltévedt egy sötét erdőben az emberélet útjának felén. A tanár szerint ugyanis "Dante biztos nem járt az erdőben, vagy ha járt is, biztos nem éjszaka, vagy ha éjszaka is, biztosan nem tévedt el". Amúgy nem is fontos, ki milyen erdőben és hova dzsalt...

Aztán arról beszéltünk, hogy egy "Nádasdy Ádám nevű fickó" is lefordította az Isteni színjátékot, csak ő az érthetőségre törekedett, nem pedig a rímelhelyezésen, mint Babits. Aki viszont élvezkedni akar a rímeken, annak a Babits-féle verziót ajánlja...

Paolo és Francesca történetére: ejnye, ejnye, nem szabad lett ezt volna...

Balladai homály található a következő művekben: Ágnes asszony, Anyámkínja

"Ezt mindenki tudja... az is, aki nálam okosabb... vagyis mindenki."

Villon korában Franciaország rohadtul le van maradva.

Másik Petra, nem az én Petrám Villonról: Nem halt meg végül.
Tanár Villon haláláról: nem tudni mi lett vele... lehet, hogy valami bűntény miatt végül csak felkötötték, mert elegük lett belőle.

Tanár: Nem sok ember van, aki érti a középkori tolvajnyelvet.

Villon egy strici volt.

A középkor aszkéziséről: Megyek és ostorozom a hátam, amíg fel nem vérzik a csontig.

A tanár egy szonettkoszorú címén gondolkodik: Aminek az a címe, hogy... Majd eszembe jut,
Hát, nem jutott...

Töri

Fogalmakat kellett megmagyarázni, Dani: Antant... az egy katonai szövetség volt...
Tanár közbevág: Kevés!
Dani felháborodva: Meg tetszik várni, hogy befejezzem!?

Farsang: Tanár úr beöltözik valakinek? Valami történelmi személyiségnek?

Brigi: Tanár úr szeret minket? Mi nagyon szeretjük tanár urat!

Tanár: Meg tudják mondani, miért ezt választották? Nincs benne a könyvben, de józan paraszti ésszel ki lehet következtetni.

A tanár egy történelmi korra volt kíváncsi: 18. század?
Bella: Romantika?
Tanár: Nem, nem romantikázunk.
Bence: Azt majd este.

Brigi II. Józsefre: Nem neki volt a fia Ferenc József? Akkor kinek volt a fia?
Bence: Az apjának a fia.

1848 után következett a második világháború kora.

Ákos fasiszták helyett faszistákat mondott. Tanár: Nehogy átírjuk már a történelmet!

Brigi és Bence felírták a táblára, hogy szeretik a tanárt, a töri a legjobb tantárgy, szívecskék, ilyenek... Tanár bejön, gyorsan letörli, ők üvöltenek, hogy ne tegye.
Brigi végül: Most bele tetszett marni a szívembe!

Bence: Tanár úr tud angolul?
Tanár: gőgicsélni.

Köztes Európa: elég hülye fogalom, szó se róla

Bence az érettségivel kapcsolatban: És akkor tanár úr belekérdezhet, hogy kik azok a barbárok?
Tanár: Én igen.
Bence: De ne kérdezzen már.

Tanár: Milyen ember az europid?
Brigi: Sötét bőrű...

Brigi: Kr. e. V. században a magyarok eltűntek a történelmi helyszínről.

Tanár kérdezi, honnan ismerhetjük meg a magyarok történelmét, és ki írta?
Petra: Gesta Hungarorum
Én: Anonymus
Ketten összehozzuk a kettest...

Tanár az esszékről: Az egyik olyan hosszú volt, mint Illyés Gyula 77 magyar népmeséje, a másik meg olyan rövid, hogy amint elkezdtem, már vége is volt.

Ennyi voltam mára, sziasztok *>*


Ennek a bejegyzésnek az elolvasásáért jár az arany retek:')

2016. február 29., hétfő

Pár szó az oktatásról

Sziasztok!:)

Régen jelentkeztem, tudom. Ennek oka leginkább az, hogy nem igazán volt időm, ha meg esetleg mégis, akkor vagy kedvem nem volt, vagy ihletem.
De ez a mai nap megihletett engem. A téma adott: az oktatás.

Mivel már tizenegy éve ennek az oktatásnak a része vagyok, láttam és megéltem már jó pár dolgot. Nemcsak a saját dolgaimat látom, hanem a többi diákét és a tanárokét is. Ezekből pedig egyértelműen egy dolgot lehet leszűrni: mindenki, aki manapság az oktatásban részt vesz, egyszerűen túl van terhelve.
Most jöhetnek az olyan megjegyzések, hogy "persze, csak annyi a dolgotok, hogy tanuljatok", "ott a nyári szünet", "majd ha dolgozni kezdtek, meglátjátok", és a többi. Az ilyen véleményektől pedig egyszerűen kinyílik a bicska a kezemben. Aki ilyeneket mond vagy ír, annak van a rokonságában tanuló gyerek? Van olyan ismerőse, aki iskolában dolgozik?
Változik az idő, egyszerűen évről-évre nő a tananyag mennyisége, az elvárási szint emelkedik, olyannyira, hogy azt már nem lehet követni. Az iskola már nem a tanulásról szól, hanem a feszültségről.

Amikor én kezdtem az iskolát, kevesebb, mint egy év alatt megtanítottak írni-olvasni és számolni. Harmadik-negyedik osztályban már ismertem a szorzótáblát, egyszerűbb, szöveges feladatokat meg tudtam oldani, ismertem a körülöttem lévő dolgokat, viszonylag helyesen tudtam már írni, folyékonyan olvastam. A nagyszüleim és a szüleim ettől jóval lassabban sajátították el a dolgokat, ami nekik 3-4 év volt, az nekünk 2-3.
Osztályfőnöki órán egy harmadikos osztály termében vagyunk, mert nincs szabad termünk. Itt gyakran szoktam olvasgatni, miket tanulnak a gyerekek, megnézegetem a könyveiket, füzeteiket, hogy tudnak írni, rajzolni. Az eredmény megdöbbentő. Egy harmadik osztályos gyerek nem tud folyékonyan írni. A kézírásuk darabos, az ebben a korban megszokott, kerek, gyermeteg betűk nem léteznek. A helyesírásuk pedig csapnivaló, másolni se tudnak (a címekből kihagynak betűket, az írókat kisbetűvel írják). De miért is van ez? Mert manapság már első osztályban kevesebb, mint fél év alatt meg akarják tanítani a gyerekeket írni.
Az egyik legdöbbenetesebb dolog pedig, amit láttam, az, hogy harmadikban Petőfi életét veszik a gyerekek. Persze nem olyan részletesen, mint később, vagy középiskolában, de akkor is érdekes volt, főleg, hogy én ötödikben vagy hatodikban hallottam először Petőfiről, és akkor is csak pár versét, illetve a János Vitézt kellett ismernünk, nem pedig az életrajzát...

Ötödiktől kezdve nyolcosztályos gimnáziumba járok, ami azt jelenti, hogy ötödiktől kezdve középiskolásnak számítok. Ez a hat év, amit a gimnáziumban eddig töltöttem, egyszerre volt jó és rossz. Volt olyan, hogy úgy éreztem, már nem bírom tovább, de mégis átvészeltem azokat, amik velem történtek, és büszke vagyok arra, hogy 10 éve, minden év végén kitűnő lettem - most pedig azért küzdök, hogy ez így maradjon idén és jövőre is, és egy erős érettségit írjak. Amikkel nem is lenne probléma, ha nem görgetnének folyamatosan újabb és újabb akadályokat az oktatás útjába.

Ötödikben és hatodikban még viszonylag nyugodt éveim voltak, hetediktől aztán folyamatosan, minden évben kaptunk valamit: hetedikben félévkor kitalálta az iskola vezetősége a hetedikes vizsgát magyarból, matekból, angolból és töriből - a vizsgára való készülés miatt pedig mind a négy tantárgy haladásából vissza kellett vennünk, mert ez alapján ugyanott kellett abbahagynia a három osztálynak a tanévet. Ezzel a vizsgával igazából semmi probléma nem lett volna, hogyha az egyik osztály matektanára, aki összeállította a vizsgára való matekfeladatsort, nem csalt volna: a másik két osztálynak más információkat adott ki, mint amik a vizsgában voltak, a saját osztályával pedig nyugodtan, magukat a feladatokat gyakoroltatta be.
Nyolcadikban a vezetőség folytatta a szívató-hadjáratot: kitalálták, hogy osztályozzák a kompetenciát, hogy rendesen oldjuk meg őket, és emeljük az iskola színvonalát. Ha ez nem volna elég, előtte még a mi osztályunkat nevezték ki egyfajta "próbakompetencia" megírására, ami azt jelentette, hogy hatféle feladatlapot oldott meg az osztály, mintha a kompetenciát írtuk volna meg, tesztelve, hogy mennyire megoldhatóak egy nyolcadikos diák számára.
Kilencedikben, mivel az osztály fele másik iskolába ment át, összevontak minket a négyosztályos gimnáziummal. Ennek következtében a mi felünk is négyosztályos lett, de továbbra is nyolcosztályos tanmenet szerint haladunk, és csak az órák felében találkozunk a másik felünkkel. Osztályközösség építése megvan.
Ekkoriban már elkezdődött az óraszám brutális megnövelése, úgyhogy már akkor is éreztük a törődést.
Aztán tizedikben, "nevelési célzattal" megkaptuk az igazgatónkat földrajztanárnak, aki miatt nemes egyszerűséggel meggyűlöltem a földrajzot.
Idén pedig jött a hír: mire odakerülök, hogy érettségizni fogok, egy más érettségi rendszerben fogom ezt megtenni. Emellett pedig, hogy meglegyen a minimum 35 óránk egy héten, legalább két faktot kellett felvennünk, lyukas óránk nincs, és van, hogy hét órától délután fél négyig ülünk az iskolapadban, aztán megyünk haza: tanulni. Arról, hogy a helyesírási szabályzat is megváltozott, már ne is beszéljünk...

Engem nem zavar az, hogy a "diákságom legszebb éveit" iskolapadban és itthon tanulva kell töltenem - már hozzászoktam. De az mélységesen felháborít, hogy öt éven keresztül egy bizonyos, évek óta meglévő érettségi rendszer alapján készítettek fel, most pedig, az utolsó két évben, mindenféle ok nélkül megváltoztatták ezt.
Nem érdekel, hogy heti 35 órát vagyok az iskolában, és itthon minden nap minimum három órákat tanulok, hétvégente ennek dupláját vagy tripláját... csak le tudjak érettségizni.
Miért van az, hogy tíz évig elfogadható volt, hogy a történelem atlaszban van kronológiai táblázat, most pedig, egyik évről a másikra kiveszik - a térképeken található összes évszámmal együtt?
Mert még ha csak történelmet tanulnék, akkor nem zavarna, meg lehet tanulni az évszámokat és a könyveket, de az, hogy van még rajta kívül 4 érettségi tantárgy, és 10 másik, amire hétről-hétre készülni kell, kicsit soknak érzem.
Nem zavar, hogy sok órám van - de az már igen, hogy olyan tantárgyakat kell tanulnom az utolsó két évemben, mint az etika, a művtöri, az ének vagy a fizika, amelyeknek semmi hasznuk nem lesz az életemben. Mert nem hiszem, hogy attól leszek etikus vagy empatikus ember, hogy ismerem az etika és az empátia fogalmát, kétlem, hogy valaha is hasznomra lesz a kupolák fejlődése, vagy az, hogy tudom, mi az a C-dúr (nem, nem tudom), esetleg az, hogy fizikán már hetek óta rajzolunk VALAMIT, amiről azt se tudjuk, mi.

A tanáraink is túl vannak terhelve, és ezt mi, diákok tudjuk a legjobban, mert mi vagyunk velük napközben, látjuk rajtuk, hogy fáradtak, hogy már nekik sincs kedvük itt lenni, de muszáj.
Egyre kevesebb ember jelentkezik tanárképzésre - vajon miért?
Ők nem több fizetést szeretnének - csak kevesebb óraszámot, hogy fel tudjanak készülni rájuk.
Aki pedig azt mondja, hogy milyen könnyű a tanárok és a diákok élete: csak egyetlen egy hétre üljön be az iskolapadba, vagy álljon a katedrára, és tanulja vagy tanítsa végig azt a hetet. Meg fogja látni, hogy rengeteget változott az oktatás azóta, hogy ő elvégezte az iskolát, és jóval többet követelnek a diákoktól.

Megmondom őszintén, én már alig várom, hogy kikerüljek az iskolából, és végre dolgozni kezdhessek. Mert ezeket az éveket, amiket eddig az iskolában töltöttem, sosem fogom visszakívánni, az is biztos.

Ez a kis szösszenet egy spontán gondolatsor, nem tudom, mennyire logikus vagy mennyire érthető, nem is az a célom vele, hogy nyílt levélként küldözgessem, csupán leírtam a gondolataimat a témával kapcsolatban. Most pedig megyek tanulni... mert a szombat és a vasárnap nem volt elég ahhoz, hogy felkészüljek erre a hétre.