Reggeli gondolat: Jaj de jó lesz ma 7 órán keresztül közösségi szolgálatot végezni a Múzeumfaluban^^
Éééés tényleg jó volt. Vagyis a vége.
Kezdésnél újból oda osztottak minket, ahol tavaly is voltunk, csak most egy más kiállítás volt (egy fazekas munkáit állították ki).
Szóval odamegyünk, a bácsi, aki oda van kiosztva, elmesélt mindent a fazekas munkájáról (ami amúgy érdekes volt, meg látszott, hogy ért hozzá, meg tudja, miről beszél, csak mi úgy mentünk oda, hogy majd tanulunk, meg beszélgetünk, meg ilyenek), aztán átvitt minket az iskolához is, amiben szintén mesélgetett. Mikor látogatók jöttek, akkor azokkal foglalkozott, így én nyugisan tudtam olvasni oroszul valami szovjet dalt, éééés értettem belőle dolgokat *>* zsenialitásom határtalan.
Na, aztán visszamentünk. Bácsika magyarázza a dolgokat a vendégeknek, Petrával meg kint várjuk, hogy kapjunk valami feladatot. Semmi. Na, akkor gondoltuk, elmegyünk, megnézzük, mi a helyzet a többiekkel, akik az Árpád-kori faluban senyvednek (amúgy azért mentünk, mert küldte Snapchaten Patti, hogy van velük egy cica, Petrával meg rárontottunk a cicára xdDDDDDDD). Ott voltunk vagy 10 percig (legyen 15), jövünk vissza Pattival, aki Petra plédjét kérte el. Vitt magával egy padot is. Na mindegy, jó az. Bácsika mondta, hogy ne menjünk már el, mert megy el. Jó, oké, Petrával a ház melletti játszótéren elkezdtünk hintázni (mert hintázni mindig jó). Halljuk, hogy valaki kiáltozik: Dorka, Dorka!
Mondom, kiahalález, ja, Dóri meg Dóri jön. Szinte rohannak. Miafranc. Mondják, hogy azonnal húzzunk a helyünkre, mert a főnökasszony ki van akadva, hogy elmentünk. Miafranc.
Időközben kiderült, hogy megérkezett hozzánk a "német delegáció", és ezért hót ideg mindenki. Oké. A német delegáció a házunk felé se tette az orrát, de azért nem léphetünk le 15 percre, amíg ott a teremőr is. Jó, logikus. Na, sepregettünk, unatkoztunk, néha jöttek látogatók, akikkel nem foglalkoztunk, mert vérig voltunk sértve (meg reméltük, hogy csak nem lopnak el egy kerámiaedényt). Aztán fél kettő körül megérkezett a felmentősereg: Patti és Szandi. Amúgy velük is egészen addig unatkoztunk, amíg be nem mentünk melegedni a dolgozók épületébe (meg előtte meghallgattuk a bácsi előadását egy csónakról).
Bent valószínűleg szétfagyott végtagjainkkal együtt az eszünk is kiolvadt. A dolgozók mondták, hogy van tea, igyunk nyugodtan, ha találunk cukrot, tegyünk azt is bele. Patti mindent felforgatott a cukorért (kb. annyira, mint osztálykiránduláson, a kiszabadulós szobában). Közben Szandival megkóstoltuk a teát. Hátömm, Szandi azon nyomban ki is köpte. Én bírtam, mert ízesítés nélkül szoktam a zöld teát is inni, annál meg nem sok rosszabb dolog van (volt már, hogy fél teafőzőnyi zöld tea után azt hittem, elhányom magam xdDDDDD). De végül az én teám is a lefolyóban végezte (amúgy is, egy akkora poharat vettem el, mint amekkora tálakból reggelente a müzlit szoktam enni, szóval nincs baj).
Na, Patti talált kávét is. Utálom a kávét, de olyan jól nézett ki, hogy mondom, most az egyszer megkóstolom. Feles pohárból. Természetesen cukor nélkül, mert az nincs. Patti kitalálta, hogy majd ő húzóra megissza. Megitta. Én ittam egy fél kortyot, mondom jó, soha többé nem fogok kávét inni. Attól a fél kortytól is teljesen felpörögtem. Ezután Patti elkezdte a cipőjét tisztítani, mert koszos lett. Tisztította vécépapírral, aztán talált egy rongyot, és abból tépett darabokat, és azzal takarította le. Jóvanazúgy. Ezután eldöntöttük, hogy körbesétálunk egy kicsit, szétnézünk. 15 perc múlva szóltak, hogy mehetünk haza. Nem kellett kétszer mondaniuk xdDDDDDDD
Most pedig következzen pár szösszenet (közszolgálati slice of life):
Patti megosztotta a netet, Szandi:
- Mi a jelszó?
Patti eldarálja:
- 87654321
- Jó. most mondd lassabban.
- 8-7-6-5-4-3-2-1.
Én már röhögök, Szandi:
- Mondhattad volna, hogy nyolctól visszafele!
Patti:
- Azt hittem, leesik.
- Jólvanna, lassú a fejem.
Hisztizek, mert lassú a netem.
- Mi bajod van? - kérdezi Szandi Pattitól.
- Nem én voltam!
- Ja... Mi a baj? - fordul hozzám aztán Szandi.
(amúgy leesett neki, hogy először kicsit bunkó volt, de szerintem nagyon viccesen jött ki így a helyzet)
Patti kérdezi tőlem: Dorka, neked amúgy van barátod?
- Nincs.
- És akarsz?
- Nem, minek?
Patti: Rólam egy filmet lehetne készíteni.
Mikor bent melegedtünk, jött egy nő, hogy mi voltunk az Árpád-kori faluban?
Neeeeeeem, mi a kiállítót felügyeltük. Ja, jó, mert ott is hárman voltak (amúgy négyen voltunk bent, de nem baj).
Utána egymásra néztünk, gondolkoztunk, mit követtek el Pattiék. Patti szerint vagy a pad miatt kérdezte, vagy "biztos látták, amikor a földön fekszek. Mint egy földönfutó" (=lefeküdt a macskával).
Szandi: Patti, téged ki kéne találni.
Patti: Á, belőlem egy is sok.
Patti: Nekem kell egy ilyen feles pohár. Melyiket vigyem haza?
Végül nem vitte egyiket se.
Patti, mikor a melegből expedícióra indultunk, a cipőtisztítás után: Valaki nem vinne a nyakában, hogy ne legyen koszos a cipőm?
(Mi mondtuk neki, hogy ne tisztítsa meg, mert koszos lesz)
Elmegyünk az iskola mellett, Szandi: Jé, ott bent működik valami... Ja, ég a lámpa.
Megyünk hazafele, Patti még mindig a lopott padon filózik, majd megnyugtatja magát, hogy meg fogják még neki köszönni, hogy odavitte azt a padot.
Én: Patti, a nevedet imába fogják foglalni.
Patti: Rá kellett volna írni a padra a nevemet.
Petra: Patti ilyen különleges.
Patti: Nem, én elmebeteg vagyok.
Köszönöm, hogy elolvastátok^^
