Bemutatkozás és a blogról

Üdv mindenkinek, aki erre a blogra tévedt!:)
Már korábban írtam (vagy próbálkoztam írni) blogokat, de nemigen jött össze. A legelsők körülbelül 1-2 bejegyzést kaptak, aztán megfeledkeztem róluk, vagy nem akartam tovább foglalkozni velük. Ezután baráti segítséggel sikerült létrehoznom egy saját blogot, amely a horyronie.webnode.hu volt. Voltak pillanatok, amikor sokan látogatták, írtam jó pár bejegyzést, csak az utóbbi időkben közbejött pár bökkenő:
az első és legfontosabb problémám az iskola volt. Néha a rengeteg tanulás mellett arra sem volt időm, hogy a kutyámat megetessem (ilyenkor érkezett meg apa segítsége, aki nagylelkűen bár, de morogva gondoskodott szegény állatról), nemhogy még blogot írjak.
a második probléma pedig az volt, hogy a blogot ellepték a külföldiek. Több külföldi látogatta az oldalt, mint magyar, így nem láttam értelmét az oldal folytatásának. Ráadásul a ritka bejegyzések miatt kevesen nézték az oldalt (azok is többnyire kínaiak vagy amerikaiak voltak), így úgy döntöttem, befejezem azt a blogot, és egy újat kezdek. Egy kicsit komolyabb oldalra gondoltam, így döntöttem e mellett.
A blogon többnyire az életem megosztásra való pillanatait fogom kiírni, illetve a története(i)met.
Azt hiszem, bemutatkozásnak ez megteszi, a többit úgyis megtudjátok a bejegyzésekből:) Jó szórakozást!^^

2014. október 6., hétfő

Visszaemlékezés egy régi, kínos beszélgetésre

Sziasztok:)
A napokban eszembe jutott az alábbi eset, ami még tavaly év vége felé történt meg:
Petra hiányzott, én meg unalmamban és jobb ötlet híján japánul írtam matek előtti szünetben. Brigi ül, nézi, szinte már hallottam, ahogy kattognak a fogaskerekek az agyában. Következő pillanatban megszólal:
- Ezek orosz betűk?
Próbáltam nem lefejelni az asztalt, miközben válaszoltam:
- Nem, ezek japán betűk - a kanji, hiragana és katakana rejtelmeibe nem akartam belemerülni, szóval letudtam ennyivel.
- TUDSZ JAPÁNUL?
- Nem, csak hobbi - majd, hogy megnyugtassam, írtam neki oroszul is, így legalább volt viszonyítási alapja.
Pár órával később, töri órán folytattam unaloműző tevékenységemet. Bence, ül, nézi. Érzem, hogy ebből egy újabb érdekes párbeszéd fog születni. Nem tévedtem.
- Ezek orosz betűk?
Kikerekedett szemekkel ránéztem, azért Bencétől több értelmet vártam. Még ha azt mondja, kínai, azt még megértem. De az orosz és a japán miben hasonlít? Semmiben.
- Nem, ez japán - válaszoltam enyhe iróniával és szarkazmussal a hangomban.
- TUDSZ JAPÁNUL? - ordítja, hogy az egész osztály jól hallja.
Nádasdi felnéz:
- Ki tud japánul?
- Ki tud németül? Vagy mi van? - jött be végszóra Brigi is.
Mindenki ránéz egy tipikus "Brigi, nem lehetsz ennyire szőke" tekintettel.
- Senki nem beszélt németről - válaszolta Bence.
- Én, japánul, egy nagyon keveset - mentegetőztem rögtön.
- Hogy van japánul az, hogy "Szia!"? - kérdezte Nádasdi.
- Konnichiwa - válaszoltam szememet forgatva.
- Ja, tényleg. Akkor hogy van az, hogy "Tegnap délután elvittem a kutyámat sétálni?"
- Mondtam, hogy csak egy kicsit tudok! - nevettem zavartan.
Végül leszálltak róla. Töri órán aztán Bence felém fordult:
- Dooooorkaaaaaaa - kezdte szempilláit rebegtetve.
- Mivan? - kérdeztem.
- Hooogy van kínaiuuul az, hogy szeretleeeeeeeeek? - kérdezte, romantikus pillantásokat vetve felém.
A kezemre támaszkodtam, és szempillát rebegtetve, hozzá hasonlóan kényeskedve válaszoltam:
- Benceeeeeee.... Nem tudok kínaiuuuul.
Fogaskerekek gőzerővel dolgozna, fatal error, agykisülés, beégés lvl 100.
- Akkor japánul - javította ki magát rögtön.
Azért remélem érezte a törődést és a szeretet a hangomban, amivel válaszoltam neki:3

Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)