Bemutatkozás és a blogról

Üdv mindenkinek, aki erre a blogra tévedt!:)
Már korábban írtam (vagy próbálkoztam írni) blogokat, de nemigen jött össze. A legelsők körülbelül 1-2 bejegyzést kaptak, aztán megfeledkeztem róluk, vagy nem akartam tovább foglalkozni velük. Ezután baráti segítséggel sikerült létrehoznom egy saját blogot, amely a horyronie.webnode.hu volt. Voltak pillanatok, amikor sokan látogatták, írtam jó pár bejegyzést, csak az utóbbi időkben közbejött pár bökkenő:
az első és legfontosabb problémám az iskola volt. Néha a rengeteg tanulás mellett arra sem volt időm, hogy a kutyámat megetessem (ilyenkor érkezett meg apa segítsége, aki nagylelkűen bár, de morogva gondoskodott szegény állatról), nemhogy még blogot írjak.
a második probléma pedig az volt, hogy a blogot ellepték a külföldiek. Több külföldi látogatta az oldalt, mint magyar, így nem láttam értelmét az oldal folytatásának. Ráadásul a ritka bejegyzések miatt kevesen nézték az oldalt (azok is többnyire kínaiak vagy amerikaiak voltak), így úgy döntöttem, befejezem azt a blogot, és egy újat kezdek. Egy kicsit komolyabb oldalra gondoltam, így döntöttem e mellett.
A blogon többnyire az életem megosztásra való pillanatait fogom kiírni, illetve a története(i)met.
Azt hiszem, bemutatkozásnak ez megteszi, a többit úgyis megtudjátok a bejegyzésekből:) Jó szórakozást!^^

2016. április 12., kedd

Vannak olyan helyzetek, amikor nem tudjuk, sírjunk vagy nevessünk

Sziasztok!:)
Elnézést kérek az átlagos Gintama-címek hosszúságához hasonló címért, de ezt az esetet nem tudom máshogy leírni.
Valószínűleg nem minden emberrel esik meg az a csoda, hogy autó brummogásra ébred. Kivéve akkor, ha autószerelő a szomszédja, azért néha keltem már bontott autó csörömpölésére, vagy fapakolásra. Először nem is foglalkoztam a dologgal, de amikor a szomszéd kutyája elkezdett ugatni, majd az autó visítva brummogni, kipattantak a szemeim, és megnéztem a telefonomat, mégis hány óra van? 3:47 perc. Na, itt rögtön rájöttem, hogy nem a szomszéd, azért ennyire még ők sem a munka megszállottjai. Nyitom az ablakot, mégis hol erőszakoskodnak szegény kocsival? Ekkorra már apa is megjelent mögöttem, aki rögtön kiszúrta, hogy hol máshol kell brummogtatni az autót, ha nem a kapunk előtt? Mire én kiértem a konyhába, addigra apa már ki is rohant, hogy megérdeklődje, ugyan mi okból szórakozik más kapujában emberünk?
Két perc se telik el, jön vissza: hívjuk azonnal a rendőrséget, belementek a kapunkba, és tiszta részegek.
Na, itt keltünk fel anyával úgy igazán, apa ment is vissza, hogy felmérje a károkat, és megérdeklődje, mégis hogy a francba sikerült a város egyik legcsendesebb, legkihaltabb, legegyenesebb útszakaszán belemenni egy út széli kapuba?
Miközben anya a rendőrséget hívta, apa megállapította, hogy cseppet sem józan barátaink kitörték a ház előtti kicsi, félméteres oszlopokat is (amiket direkt azért csinált apa, hogy ne álljanak be elénk, mert már untuk, hogy a kerítésünk előtti kavicsos részt használják parkolónak), erre fel is hívta a figyelmüket, mire a közlékenyebb barátunk kijelentette, nem probléma, ő megcsinálja! Majd megfogta az egyik kis rudat, és visszadugta a földbe. Fejjel lefelé. Egy másikat meg letört. Mikor apa kijelentette, hogy kihívtuk a rendőrséget, a másik, a csendesebbik, fogta magát, és elszaladt.
Míg a rendőrségre vártunk, emberünk előadta, mi történt: ő tolta az úton az autót, az egyik szomszéd segített neki (ő szaladt el), de hirtelen valaki hátulról beléjük hajtott, és feltolta őket a kapunkba.
Na, ha valóban így történt (francokat történt így, max. álmában), akkor hol a másik autó? Az elhajtott. De ugyan már, még ha el is hisszük ezt a történetet (nem), akkor azt árulja már, hogy lehet az, hogy az autó eleje totálkáros, a hátulja viszont egyben van? Na, ezt nem tudja.
Aztán azt mondta, hogy ő csengetett, hogy segítsünk neki. Nincs is csengőnk. De lehet, a brummogtatásra gondolt.
Közben a kerítés felett is benyúlkált, mire Ronie gondolt egyet, és felugrott, emberünk pedig elkezdett jajgatni, hogy a kutya kiharapott egy cafatot a karjából! Apa szétnéz: Hol a cafat? Hol a vér? Emberünk helyesbít: Csak megkarcolt. Hozzá se ért.
Na, szegény kutya száműzve lett a garázsba, hogy a kiérkező rendőröket ne zavarja a munkában. Közben emberünk gondolt egyet, beszállt az autóba aludni. Mire kijöttek a rendőrök, már az igazak álmát aludta, ezt a rendőrök meg is örökítették. Nem kelt fel se a kopogtatásra, se arra, hogy kinyitották a kocsi ajtaját, se az erélyes "JÓ REGGELT!" felkiáltásra se. Irigylem az alvókáját.
No, előadta a rendőröknek is a történetet: Tolta az autót a feleségével, a kocsi is a feleségéé. Apa mondta, hogy az előbb még szomszédot mondott. Ekkor helyesbít az ember, hogy ő nem is mondta, hogy volt vele valaki, ne hazudjunk.
A helyszínelés közben érdekes dolgok derültek ki:
Emberünk kb. 40 méteres féknyommal tudott csak megállni, de így is behorpasztotta a kaput (még jó, hogy rohadt erős kerítést csinált apa, különben bejött volna az udvarra is). Biztos betartotta a sebességkorlátozást:)
A kocsinak legalább négy tulajdonosa van, amit az adásvételi szerződésekkel is tudott bizonyítani.
Maga az emberünk is négy különböző néven mutatkozott be, a megtalált személyi igazolványát pedig a három rendőr egyszerre vizsgálta, hogy biztosan ő van-e a képen?
A rendszámtáblát kb. tíz méterrel arrébb lévő bokrunknál találták meg.
A szomszédok mindent hallottak és láttak, mégse jöttek ki vallomást tenni a rendőröknek.
Apa csinálhat egy új kaput.
Emberünk felajánlotta, hogy ha nem hívtuk volna ki a rendőrséget, adott volna száz forintot. Majd helyesbített, hogy százezret.
A rendőrség és az autómentő is ismerte már a fickót.
Emberünk, mikor rádöbbent szorult helyzetére, magához vett a hátsó ülésről egy plédet és egy zacskó pelenkát, és kijelentette, hogy nem teszi vissza, neki erre szüksége van rá, meg amúgy is, vagy mi, vagy a rendőrök fogják lenyúlni. Szerintem minden ember egy zacskó pelenkára vágyik titkon.
A rendőrök amúgy nagyon rendesek voltak, le a kalappal előttük.
Kell egy olyan zseblámpa, mint ami a rendőröknek van.

Bementem azért magyarra meg matekra, de utána szóltam az ofőnek, hogy hazajövök aludni, mert a suliban nem lenne kényelmes. Aludtam még egy órát, de így se vagyok toppon.
Az meg már csak hab a tortán volt, hogy anya elejtette és összetörte a telefonját, így amikor apa felhívta, hogy most kapott levelet, hogy be akarják szüntetni a vállalkozását, a szám nem volt kapcsolható:') De legalább a papírjai átnézése közben megtalálta a hetekkel ezelőtt keresett ballagási fotóit és a szakmunkásvizsgája szóbeli tételeit xdDDDDDDDDDDD

Nem tudom, mi lesz ebből, de jó hétnek nézünk elébe, úgy érzem:')