A mai nap nagyon beteg volt. Az osztályunk hozta a formáját, sőt, felül is múlta magát hülyeség tekintetében. De nézzük is, pontosan mi történt.
Nulladik-első orosz a szokásos módon telt el: sokat beszélgettünk, tanultunk, gyakoroltunk, itt nincs semmi érdekes.
Második óra tesi... Szerintem első és utolsó tesióra, amin semmit sem csináltunk. Bemelegítettünk, Tibibá megmondta, hogy pakolás lesz, ezért a fiúkat befogja dolgozni. Körülbelül tíz perc bemelegítés és ugyanennyi játék után aztán a lányok leültek, és nézték, ahogy a fiúk elvégezték az éves takarítást (Bence sepregetett, a többiek pakoltak).
Ezután átöltöztünk, és mentünk matekra. Ültünk a teremben, Bella a füzetemből, Petra a lapomról tanulta a törit, én meg ültem, mint nyuszi a fűben, csak nem szundikáltam (maximum agyban). Bejött Brigi, leült, odafordult V.Csabához:
- Hogy van a számoló dal dallama?
Csaba nem akarta elmondani, ezért Brigi hozzánk fordult:
- Ti nem tudjátok, hogy van a számoló dal dallama?
Néztünk rá, mint borjú az új kapura (ma hasonlatos nap van *>*), Brigi rájött, hogy mi nem tudunk semmit, így reménykedve megkérte Csabát, hogy indítsa már el.
Csaba:
- Most erre menjen el a netem?
Brigi csalódottan elfordult, Csabának végül megesett rajta a szíve, így elindította a számoló dalt:
A matektanár ekkor érkezett meg, ügyet sem vetve ránk. Aztán megint a számolós dal következett, Lili Baba Küldök neked egy cuppanós című dalával egyetemben:
Matektanár pislogott, valószínűleg azon gondolkozott, hogy véletlenül nem-e egy diliházba ment be. Nem. Ez a mi osztályunk:')
Lement Lili Baba, jött megint a számolós dal, a becsengővel egyetemben.
Tanár szólt, hogy már elég, mert becsengettek.
N.Ákos:
- De ez matek!
Tanár:
- Matek... már akinek - közben egyenesen Brigire néz, utalva azzal, hogy Brigi körülbelül ezen a szinten állhat matekszinten.
*Pár beszólással és 45 perccel később*
Kémiára indulva megígértem Petrának, hogy ezt a történetet megírom, akkor még nem tudtam, hogy bővülni fog még a történet.
Kémia előtt leghátul Ákos, Csaba, Bence és Brigi énekelték a számolós dalt, közben Bence befonta Brigi haját. Cserébe Brigi is befonta a Bence haját. Majd lófarokba fogta.
Utána következett a töri, témazáró. Mindenki a puskázási lehetőségeket latolgatta, én pedig próbáltam tanulni, sikertelenül. Majd bejött a töritanár, és elkezdődött a 45 perces folyamatos írás: tíz évszám, tíz személy, tíz helyszín és tíz fogalom. Plusz minimum fél oldal az egyik királyunkról, az én esetemben Nagy Lajosról. Körülbelül két percnyi gondolkodási időt hagytam magamnak, hogy be tudjam fejezni. Közben a tanár kérdezgetett, körülöttem mindenki próbált puskázni, én pedig Nagy Lajosra már (amire volt 5 percem, hogy leírjam) idegroncs voltam. A tanár persze még kiosztott valami lapot, amit meg lehet csinálni, feladta a következő anyagot, hogy négy ember csinálja meg (ez Brigi, Bella, Petra és én lettünk), a gondolataim pedig cafatokban hullottak alá. Amit sikerült összekaparnom, mielőtt még valakit kihajítottam volna az ablakon (mondjuk a töritanárt, aki a fél dogát átbeszélte), papírra vetettem, majd idegesen kivittem (ez már kicsengő után körülbelül 2-3 perccel volt). Majd következett egy angolóra, amin semmi említésre méltó nem történt azon kívül, hogy újból rájöttem, mennyire sötét vagyok angolból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése