Bemutatkozás és a blogról

Üdv mindenkinek, aki erre a blogra tévedt!:)
Már korábban írtam (vagy próbálkoztam írni) blogokat, de nemigen jött össze. A legelsők körülbelül 1-2 bejegyzést kaptak, aztán megfeledkeztem róluk, vagy nem akartam tovább foglalkozni velük. Ezután baráti segítséggel sikerült létrehoznom egy saját blogot, amely a horyronie.webnode.hu volt. Voltak pillanatok, amikor sokan látogatták, írtam jó pár bejegyzést, csak az utóbbi időkben közbejött pár bökkenő:
az első és legfontosabb problémám az iskola volt. Néha a rengeteg tanulás mellett arra sem volt időm, hogy a kutyámat megetessem (ilyenkor érkezett meg apa segítsége, aki nagylelkűen bár, de morogva gondoskodott szegény állatról), nemhogy még blogot írjak.
a második probléma pedig az volt, hogy a blogot ellepték a külföldiek. Több külföldi látogatta az oldalt, mint magyar, így nem láttam értelmét az oldal folytatásának. Ráadásul a ritka bejegyzések miatt kevesen nézték az oldalt (azok is többnyire kínaiak vagy amerikaiak voltak), így úgy döntöttem, befejezem azt a blogot, és egy újat kezdek. Egy kicsit komolyabb oldalra gondoltam, így döntöttem e mellett.
A blogon többnyire az életem megosztásra való pillanatait fogom kiírni, illetve a története(i)met.
Azt hiszem, bemutatkozásnak ez megteszi, a többit úgyis megtudjátok a bejegyzésekből:) Jó szórakozást!^^

2014. augusztus 27., szerda

Éves templomlátogatás kipipálva

Sziasztok!
Barátnőm, Dominika révén egy hete eljutottam egy templonyba, mivel a drágának fellépése volt. Semmi bajom a templomokkal, amíg tisztes távolságban vannak tőlem, és nem kell bemennem. Nem vagyok ateista, de a vallásokkal és vallásgyakorlással nem vagyok jóban. (Én annak a híve vagyok, hogy döntse el mindenki, milyen vallást akar gyakorolni, ha akar, oszt' cső. Ne erőltessük már rá a másikra a vallásunkat, mert az szerintem undorító dolog.)
Szóval, Dominikának fellépése volt, templomban, én meg elmentem, mert karácsonykor is volt, akkor se volt semmi baj.
Minden rendben is ment addig, amíg egyszer csak meg nem jelent egy papné, és elkezdte, hogy na mi most akkor imádkozzunk egy jót. Én, aki még zsoltárkönyvet is csak messziről látott, Bibliát a kilencedikes tananyag miatt tartott először kézben, és még egy Miatyánkot se tud elmondani, csak pislogtam, mint szürke szamár a szakadékba.
Halkan odasúgtam Ivettnek, Domi egyik nővérének egy elkínzott "Muszáj?"-t, aki erre úgy elkezdett röhögni, hogy az előttünk ülő nénike nagyon csúnya tekintettel fordult hátra.
Szóval, miközben a nép énekelt, imádkozott és miegyebet csinált, én próbáltam feltűnés nélkül meghúzni magamat (második sorban elég nehéz volt), és nem felnézni, mert akkor elkezdek röhögni. Ezen kívül próbáltam még megkeresni az egyik zsoltárt, amit még a magyartanárunk mondott, hogy olvassuk el, ha szép szitkozódásokat akarunk olvasni, de sajnos nem találtam meg.
Húsz perc mise után aztán végre elkezdődött amiért mentem.
Aztán, mikor mentem ki a templomból, a papnétól kaptam egy "Áldást, békesség!"-et, mire próbáltam nem szúrós szemekkel nézni rá, és elmotyogni valami hasonlót az orrom alatt.
De legalább jártam itt is...

2014. augusztus 21., csütörtök

Újra nyeregben

Sziasztok!
Ha azt mondom, rohadt régen írtam, keveset mondok. Elnézést kérek mindenkitől, de egyszerűen nem volt energiám hozzá. A kilencedikes év teljesen lenyúzott, és a nyári szünetben se tudtam kiheverni a dolgokat. Most, augusztus végén érzem, hogy sikerült feltöltődnöm szellemi energiával. A nyáron pedig még annyira se volt kedvem, illetve időm, hogy írjak, mint suliidőben. Ennek egyik oka az volt, hogy júniusban próbáltam tanulni, ami ment egy hétig, aztán meguntam, meg úgy minden hónapban próbálkoztam, egy hétig ment. Aztán ott volt még Domi is, meg az animék, meg a kötelezők, meg Petra szülinapi ajándéka, meg most Áronka, meg a Bleach, meg jóanyám, meg úgy minden.
De most eldöntöttem, hogy újra belelendülök a blogolásba. Nem tudom, hogy írjak-e arról, ami eddig történt velem (azért van jó pár dolog, mondjuk a háromnegyedére nem emlékszem, ezért nem tudnám rendesen visszaadni), vagy majd ahogy jönnek a dolgok, úgy írjak én is. Szerintem maradok az utóbbinál, és remélem, tizedikben már több időm és kedvem lesz.
Addig is élvezzétek ki a maradék nyári szünetet^^