Sziasztok!
Barátnőm, Dominika révén egy hete eljutottam egy templonyba, mivel a drágának fellépése volt. Semmi bajom a templomokkal, amíg tisztes távolságban vannak tőlem, és nem kell bemennem. Nem vagyok ateista, de a vallásokkal és vallásgyakorlással nem vagyok jóban. (Én annak a híve vagyok, hogy döntse el mindenki, milyen vallást akar gyakorolni, ha akar, oszt' cső. Ne erőltessük már rá a másikra a vallásunkat, mert az szerintem undorító dolog.)
Szóval, Dominikának fellépése volt, templomban, én meg elmentem, mert karácsonykor is volt, akkor se volt semmi baj.
Minden rendben is ment addig, amíg egyszer csak meg nem jelent egy papné, és elkezdte, hogy na mi most akkor imádkozzunk egy jót. Én, aki még zsoltárkönyvet is csak messziről látott, Bibliát a kilencedikes tananyag miatt tartott először kézben, és még egy Miatyánkot se tud elmondani, csak pislogtam, mint szürke szamár a szakadékba.
Halkan odasúgtam Ivettnek, Domi egyik nővérének egy elkínzott "Muszáj?"-t, aki erre úgy elkezdett röhögni, hogy az előttünk ülő nénike nagyon csúnya tekintettel fordult hátra.
Szóval, miközben a nép énekelt, imádkozott és miegyebet csinált, én próbáltam feltűnés nélkül meghúzni magamat (második sorban elég nehéz volt), és nem felnézni, mert akkor elkezdek röhögni. Ezen kívül próbáltam még megkeresni az egyik zsoltárt, amit még a magyartanárunk mondott, hogy olvassuk el, ha szép szitkozódásokat akarunk olvasni, de sajnos nem találtam meg.
Húsz perc mise után aztán végre elkezdődött amiért mentem.
Aztán, mikor mentem ki a templomból, a papnétól kaptam egy "Áldást, békesség!"-et, mire próbáltam nem szúrós szemekkel nézni rá, és elmotyogni valami hasonlót az orrom alatt.
De legalább jártam itt is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése