Domi kérésére ><
Szóval, tegnapra megszerveztünk egy találkozót nálunk. Nem tudom máshogy összefoglalni: ijesztő volt o.o
Úgy beszéltük meg, hogy miután végeztünk a vásárlással, felvesszük Petrát, aztán a körforgalomnál Domit, hazajövünk, és lesz ami lesz.
Na, végeztünk a vásárlással, hívnám Petrát. Kedves telefonom híváslistája merő feketeség. Jó, már volt ilyen máskor is, ki-be kapcsolás (mert az mindent megold), hívtam Petrát, megyünk érte, blabla, ha előttük vagyunk, hívjam fel. Arrébb tudtunk csak megállni, megcsörgettem Petrát, kiugrottam a kocsiból, elmentem a házuk elé, kijött, és egymás nyakába ugrottunk... és sikeresen ráléptem Petra lábára xdDDDDDDDDDDDDDDDDDDD Én bepánikolva: BOCSIBOCSIBOCSIBOCSI Petra: Neeem baj, majd letörlöm... nem baj.
Beszálltunk, hívom Domit, kómás hang:
- Igeen?
- Felébredtél?
- Igeeen. Figyu, nem kell felvenni, levisznek. Még nem is reggeliztem.
Oké, szia-szia.
Hazaértünk, Petrával bejöttünk, elvoltunk, már fogalmam sincs, mit csináltunk (elég érdekes memóriám van, meg kell hagyni). Asszem az iskolával kapcsolatban beszélgettünk.
Megjött Domi is, elvoltunk, aztán azt beszéltük, hogy sétálni kéne menni.
Oké, menjünk sétálni.
Csak annyi a baj, hogy Petra a platformos cipőjébe jött. Ő váltig állította, hogy simán sétálna benne, én meg anya viszont nem tartottuk jó ötletnek (lásd: homokos út, bozótos, nagykör). Végül Petrára adtunk egy régi bakancsot.
Indulás előtt anya adott egy szatyornyi száraz kenyeret és egy tejfölös vödröcskét, és az alábbi utasítást adta:
- Ezeket vidd le nagyanyádékhoz, és mondd meg, hogy én nem ilyen tejfölt szoktam venni, szóval ez a vödör nem a miénk.
Magamban ezt ismételgetve indultunk útnak, az utca elejére (aztán visszafordultunk, mert arra akartunk menni valójában, de az instrukció az instrukció, főleg, ha anyám adja).
Félúton aztán problémába ütköztünk, de az csak nekem volt probléma: egy kicseszett kiskutya kezdett el minket követni az otthonától. Petra és Domi olvadozott, én viszont magamban (mintha mantrát mondanék) folyamatosan anya szavait ismételtem, és csak mentem előre az utcán. Leadtam a kenyeret, elismételtem a betanult szöveget, majd mentem vissza, ahova megérkezett a két kutyás is.
Én nem tartottam jó ötletnek a kiskutyát, mert: 1.) Ronie szétszedi a kerítést, ha elmegyünk előtte egy idegen kutyával; 2.) a kiskutya nem bírná az utat.
Domi javaslata: sétáljunk fel-alá az úton, hogy elfáradjon. (csak ugye abban mi is elfáradnánk kicsit, ráadásul utána még sétáljunk és, az én lábamat két napja feltörte a cipő, amiben akkor is voltam)
Én mondtam, hogy úgyis vissza fog fordulni, ha ismeretlen területre ér. A házuk után pár méterrel aztán meg is torpant a kis dög, én fellélegeztem, Domi&Petra (el kéne őket nevezni, mint ahogy Jasdero és Devitto/Debitto - kinek hogy tetszik jobban a neve, nekem Devitto - Jasdevi/Jasdebi... Dopet... Dotra... Pedo xdDDDDD jó, gondolkozzunk ezen máskor) *lusta-leírni-a-nevüket-ha-egyszerre-említi-őket)*
szóval, ők ketten meg:
ISTENEMSZEGÉNYDECUKINEHAGYJUKITTVIGYÜKHAZA stb.
erre.elkezdett.továbbra.is.követni.minket
jó, már előttünk voltak, Ronie egyelőre kussban, átszalad az úton egy macska, én meg megpillantom a szomszéd kutyát, Dömét (Döme egy staffordshire terrier, a szomszéd pedig autószerelő, ezért nyolctól négyig, hétfőtől szombatig, ünnepnapokat kivéve nyitva van a kapujuk), és szombat dél körül lévén a kapu is nyitva volt.
Én: O-ó.
Domi: ???
Petra: hagyjad, már elment (a macskára gondolt)
Én: nem az o-ó *mutatott a kapu felé*
Domi: ajjaj
*Petrának is leesett*
*kiskutyának még nem*
*Dömének rég leesett, és vergődött már egy ideje*
*Ronie csatlakozott*
*Dorka nem tudja, miért így ír*
Én békésen átsétáltam a kapu előtt, úgysem velem törődik a kutya. Petráék meg elkezdtek rohanni, kiskutya egy ideig még szaladt utánuk, aztán Dömétől megijedt. Megállt. D&P szíve megszakadt. Én megkönnyebbülten felsóhajtottam. Kiskutya visszafordult. (sírásszünet)
Szóval, folytattuk utunkat, megmutattam a kis bernipásztort az egyik háznál, majd mentünk a tóhoz. A tó ... talán 3 évvel ezelőtti vonalát akartam körbesétálni, P&D pedig követett engem, be a dzsumbujba (muhahahahahahaaha). Aztán megunták, és a tó régi helyén mentek tovább, én meg végül követtem őket. Aztán átsétáltunk a másik volt-tóhoz, ami jelenleg egy hatalmas, áthatolhatatlannak tűnő bozótos, mellette semmi (2 éve műanyagüzemet terveztek oda, ezért kivágták a fél erdőt... és azóta is semmi. szóval, most van egy üres placc a semmi közepén).
Na, mentünk, dumáltunk, röhögtünk, próbáltunk nem fennakadni az ágakon, mikor is megtorpantam... hangok. Tőlünk nem messze. Emberek. Egy kék autó. Dorka bepánikolt.
Kussban visszamentünk a tóhoz, aztán folytattuk utunkat egy másik (járhatóbb) ösvényen. Az ösvény egy telken fut át, és mögötte bevezet az erdőbe. Már majdnem elértük az erdőt, mikor is Petrát felhívta az anyukája, hogy megkérdezze, melyik utcán lakunk, és megpillantottunk egy D&P szerint rókát, szerintem vizslát. Az akkor is kutya volt. Én mentem legelöl, és tuti nem róka volt. Vagy max. valami mutáns róka.
Mentünk tovább, ösvény közepén kifeszítve egy fogalmam sincs, mi a neve (nem kötél >< olyasmi, amit az építési területeknél, meg a gyilkossági helyszíneknél szoktak használni, hogy elkerítsék a területet. szalagnak hívják talán? mittomén. szóva, az).
Letérünk az útról, az egyik telekhez beáll egy olyan kocsi, amilyen a szomszédnak van. Azt hittem, hogy a szomszéd lesz >< nem ő volt.
Mentünk tovább, felsétáltunk a műanyagüzem miatt kivágott erdő területén, majd mentünk tovább a homokbánya felé. (már rohadtul fájt a lábam)
Az úton dumáltunk mindenféle hülyeségről, majd felmentünk a homokbánya tetejére, szétnéztünk, megállapítottuk, hogy rohadt szép a kilátás, és indultunk hazafele.
Útközben találkoztunk egy motorossal, aki mellettünk adott gázt, mi: borulj fel, hülye gyökér xdDDDDD
Domi meg én vittük egy kicsit a hátunkon Petrát, mert elfáradt.
Elsétáltunk még a szépkerítésesházhoz is, ahol ott volt a tulajdonos... kicsit hülyén nézett volna ki, hogy három kiscsaj elsétál a ház előtt, majd visszafordul, ezért továbbmentünk, lementünk egy útra, ahonnan aztán sikeresen visszataláltunk arra az útra, ahol menni akartunk.
Útközben találkoztunk még egy kutyával, aki szerencsére nem követett minket.
Majd végül, végre-valahára hazaértünk.
Leültünk enni, csináltam forrócsokit (Domi pedig drámai képeket), sikeresen melléöntöttem a port a Domiénál xdDDDDD
Aztán fetrengtünk egy kicsit, megállapítottuk, hogy fáj a lábunk, majd Domi lefotózott minket (Petra meg én), ahogy a fenyőfa alatt oroszt tanulunk (ez volt az oroszházi, na).
Majd visszamentünk a szobámba.
És szarrávertem Domit.
Vívtunk (nyertem), majd elkezdett csikolni, én pedig visszatámadtam, beleeresztettem a körmöm, kicsavartam a kezét, lerúgtam az ágyról, Petra meg halálra röhögte magát.
Aztán... én a földön voltam, Petra előtt (ő a fotelban ült), Domi az ágyamon, majd lelökte a takarómat, hogy ő arra rá fog esni. Én kirántottam alóla a takarót, ő meg próbált nem úgy esni, hogy beverje a fejét xdDDDDD
Verekedtünk a takaróért is. Nyertem.
Bemenekültem a szekrényembe, majd kiestem onnan.
Csattogtattam a csattot, ami Domit az őrületbe kergette.
Aztán pihenő volt, lassú készülődés, mert lassan öt óra volt.
Valamiért kimentem, visszamentem, Petráék meg egy dalt akartam mutatni nekem, hogy "észreveszem-e azt?"
Szóval, elkezdődik a dal (Avril Lavigne: Hello Kitty)
én: MINA-SAN (?) ARIGATOU KAWAII
D&P: ők csak azt hallották, hogy arigatou
én: a -sanban nem vagyok biztos, de a Mina tuti, ahogy az arigatou és a kawaii is.
Végül sikerült kikövetkeztetni a szöveget: Mina saikou, arigatou, kawaii.
Fogalmunk sincs, mit jelent a saikou, a gugli azt hozza, hogy "lelkibeteg".
Aztán kikísértem Petrát is Domit. Könnyes búcsút vettünk. Bejöttem. és megnéztem egy DGM részt, meg kiolvastam az Another mangát.
Rövid összefoglalónkat olvashatták, köszönjük a figyelmet:')
Ja, igen: holnap iskola
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése