Sziasztok:D
Tegnap 12:25 perckor megérkezett hozzánk Domi, mert ő szánkózni akar, magasról téve az időjárásra és minden egyébre. Szánkózás nem lett belőle, de ittalvás és egy kis séta annál inkább.
Először megjegyezném, hogy anyáék hoztak a teszkáúból fekete mérgesmadarat:3333 és cuki és puha és gömbölyű és aww:333
Megjött Domi, bementünk a szobámba, hülyültünk, én a fekete madarammal játszottam, mikor is sikeresen bedobom az ágy mögé, a pókos övezetbe. Sikítva utána ugrok, keresem, nem látom. Begurult az ágy alá. Hozom a porszívót. Domi eközben kihordott mindent az ágyam alól, és szól, hogy adjak neki valami hosszút, amivel kikaparhatja a madaramat. Odaadom a porszívócsövet. Kikaparja szegény mérgesmadarat. Madárka nagyon mérges, tiszta kosz, pókháló, döglöttpók. Sűrű bocsánatkérés közepette leporszívózom. (ki.kéne.takarítani.az.ágy.alattQ_Q)
Aztán beszélgettünk a felvételiről, az iskolákról, verébavatóról, és erről beugrott, hogy meg kell neki mutatnom az ötödikes verébavatónkat. Elvettem a DVD-t, megkérdeztem anyáéktól, működik-e a DVD-lejátszó. Működik. Jó, megnézem, be van-e dugva a lejátszó. Nincs. A vége pedig nagyon nem úgy néz ki, ahogy kéne.
Átmegyek a nappaliba anyáékhoz, mondom apának, hogy ezzel én nem tudok mit kezdeni. Átjön, megcsinálja, de még percekig szenved ő is azzal, hogy bedugja a lejátszót a konnektorba. Végül sikerül. Nagy nehezen elindul.
Domival megbeszéljük, hogy a mi osztályunk volt a legjobb, mindent kommentelek, mindenkihez mondok valamit, Domi szerint rohadt cukik voltunk. Aztán jött a "fellépésünk". Én bebújtam a szekrénybe, amikor vége volt, Krumpli szólt, hogy kijöhetek (nem, Petra, nem estem ki a szekrényből).
Énekeltünk, vége a verébavatónak, fogalmamsincsmitcsináltunk.
Elkezdtem oroszházit csinálni, Domi meg Allent rajzolt. Verekedtünk, én szétvertem Domit.
Felmentünk Durarara!! chatre, jött Petra is, sikerült kb. 10 percet beszélni, mikor is a laptop ledobta a netet, és már lemerülés közeli állapotban volt.
Dominak lassan indulnia kéne haza, mikor is anya megjegyzi: nem alszik itt?
Meg lett beszélve, hogyha gyakorlok 17ponttal matekot, akkor maradhat. Ennek örömére Rómeó és Júliát hallgattunk (Domi úgy döntött, megtanulja használni a lejátszómat. Sikerült bekapcsolnia, de a lemezt berakni már nehezebb volt xdDDDDDD végül sikerült neki).
Apával verekedtem, Domival verekedtem, apa ráragasztott a hátamra egy "Tesco Jonathán" feliratot (Domi átrakja a homlokomra --> Jonatánalmahúsgombóc, majd lefotózza).
Tanítottam egy kicsit oroszra is, majd úgy döntöttünk, ha holnap jó idő lesz, el kéne menni sétálni, így elkezdtünk matekozni még aznap este, úgy fél hét körül.
Domi kiválaszt egy feladatot, előkeresem a megoldást, hogy tudjunk ellenőrizni, csinálja... nem jön ki. Én is megcsinálom, tényleg nem jön ki. Megnézzük a megoldást. Hát, az teljesen máshogy van, ahogy a szöveg mondja. Jó, mindegy, Domi megcsinálja a megoldás szerint, úgy kijön. Megyünk enni. Anya behoz takarót, párnát, törölközőt, ami szükséges. Domi kiválaszt még egy feladatot. Az se jön ki. Megcsináljuk másképp. Úgy se. Megcsináljuk a megoldókulcs szerint. Úgyse. Domi idegbajt kap, zenét hallgatunk, hogy megnyugodjon, rajzolgatunk, írunk Revnek egy üzenetet, Domi ír nekem, végül megbeszéljük, hogy kilencig csinálunk feladatokat. Ugrunk a könnyű feladatokhoz, Domi megcsinál ötöt, jó, mára elég volt. Lefekvéshez készülődünk, kb. 10 óra volt, mire végre sikerült. Megjegyzem, egy személyes ágyam van, és ketten aludtunk benne. Elég vicces volt xdDDDDDD Szókeresőztünk, megcsináltunk egy harminc szavasat (utolsó szó, amit tök véletlenül húztam be: les. értitek. de a lesz, fejleszt, azt megoldottuk). Én már aludnék, fél tizenegy. Domi nem álmos. Domiról leesik a takaró. Domi nem találja a patkányt (kapott két plüsst, egy patkányt és egy macit, nekem a mérgesmadár és Bundás volt). Domi álmos. Domi nem tud aludni. Dorka idegbajt kap. Feküdjünk így, aludjunk úgy, dagadtvagy, nemférekel, forduljel, forduljfelém, menjarrébb. Sikerül elhelyezkedni, megszólalok:
- HOL A CSIRKÉM?
Leesik, hogy az nem csirke, hanem Angry Bird(s). A két hülye röhög. "Csirke" megvan.
Elkérem a telefont, ami Domi mellett van az éjjeliszekrényen, mert nekem ezt le kell írnom, különben elfelejtem.
Két perc múlva következő beszélgetés zajlik le:
Domi megszólal:
- Te, a macidnak ilyen gubics van a seggén.
Én:
- Az a farka.
- Tényleg?
- Ja.
- Ha te mondod...
- Vagy aranyere van.
Újabb röhögés, megint elkérem a telefont, hogy felírjam, közben megint röhögünk. Én már nagyonálmos vagyok, Domi nem. Domi, énekelj Rómeó és Júliát (addig is békén hagy, én meg talán el tudok aludni). Na, tévedtem. Ha Domi valamit elront, kijavítom, ha elfelejtette a szöveget, megmondom (megjegyzem, félálomban voltam - de ha egy verset kell megtanulni, az nem megy). Domi énekelget, néha megszólal:
- fent vagy?
- ahaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
Végül mondom, hogy jólvagymár, aludni akarok xdDDDDD
Reggel fél nyolckor felkelünk, két kómás pulya.
Reggelizünk, matekozunk, végül úgy döntünk, megyünk szánkózni.
Apa: hol akartok szánkózni?
Nem tudjuk. Akkor elvisszük Ronie-t sétálni. Két nadrág, hótaposó, ing, pulóver, télikabát, síkesztyű. Apa segítségével rárakom Ronie-ra a pórázt, valahogy kimegyünk az útra. Cipőm nem hótaposó, hanem korcsolya, az út pedig korcsolyapálya. Domiba kapaszkodok, hogy a kutya ne szánkóként húzzon végig az úton.
(nem tudom, hol mentem át jelenbe, bocsánat xdDDDDDDD mániám, hogy múltban elkezdtem, és jelenben folytatom.... ááá, a mateknál. jó, folytassuk múltban)
Elmentünk a tóhoz, láttunk egy nyuszit (Ronie nem látta meg), egy percig kiabáltam, hogy elijesszem a közeli vadakat, aztán elengedtem Ronie-t. Domi fotókat csinált, megindultunk a fák közé, mert át akartunk sétálni a dombokhoz. Hirtelen előugrott a fák közül három őz. Ronie szabadon. Dorka ráeszmélt, hogy a kutya szabadon van. Ronie rohant az őzek felé. Dorka Ronie nevét sikítva a kutya elé ugrott, megragadta a nyakörvét, leguggolt elé, remegett.
Domi szívinfarktust kapott a sikításomtól, én pedig attól, hogy mi lett volna, ha Ronie az őzek után szalad. Ráakasztottam a pórázt, próbáltuk folytatni utunkat, de Ronie az őzek után akart menni. Jó, visszafordultunk, levágtuk az utat, az egyik dombra felmentünk, a túloldalon volt az út, mentünk ott tovább.
Már majdnem az utcánknál voltunk, mikor a semmiből feltűnt egy kocsi (mi az úton mentünk, mert a járda nem volt letakarítva). Én felsikkantok, Domira a frászt hozom, autó megáll, átmegyünk a hóba, hogy el tudjon menni.
Domi megjegyezte, hogy ő még kocsitól így nem ijedt még meg, és rohadjak meg:33
Hazaértünk, anyával egyszerre, elmondtuk a történetünket, ledőltünk pihenni, aztán olvasgattunk. Jöttek Domiért, hazament.
Ja, és itt hagyta a csizmáját xdDDDDDD
Ennyi volt ez a csodálatos nap, nemsokára töltök fel képeket is *>*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése