Matekóra szösszenetek

Sziasztok:)
Matekon szinte mindig történik valami érdekesség. Ebben az évben fel is írtam nem egy ilyen kis szösszenetet. Ezeket osztom most meg veletek is.
Mikor elkezdtük a négyzetgyökös egyenleteket, rájöttünk, hogy rohadt hosszú. A felénél megjegyezte Bella:
- De ez hosszú!
Erre Bence:
- Megmutatom én, mi a hosszú...
Nem sokkal utána a tanár szólalt meg:
- A kérdés: Mit kaptam most?
Én hitetlenkedve néztem a számok tengerét, majd fennhangon megjegyeztem Petrának:
- Jó kérdés.
A végeredmény az lett, hogy mínusz egy egyenlő nullával. A tanár:
- Mi ez?
Nézzük, Bence megszólal:
- Egy hiányos másodfokú egyenlet!
Tanár döbbenten:
- Hol itt a másodfokú egyenlet?
- Ezért hiányos...

Egyik órán Briginek feltűnt, hogy Bella és Csaba egymás mellett ülnek, közvetlenül az orra előtt. Felkiált óra közepén:
- Múlt órán is egymás mellett ültetek?
- Igen - válaszolta Bella nyugodtan.
- Akkor én hol voltam?
- Jó kérdés... - jegyezte meg a tanár.

Brigi ment volna a táblához megoldani egy egyenletet:
- Megyek én az elsőhöz! - ordítja, fel sem nézve.
- Nem, mert én már itt vagyok! - válaszolta Bence a tábla előtt állva.
Lehet, Brigivel jobban jártunk volna, mert Bence körülbelül az elején elrontotta az egészet. Mikor végzett, Ákos fel is hívta erre a figyelmet. Tanár szörnyülködve nézi, hogy mit csinált Bence, aki azonban próbálta menteni a menthetőt:
- Ez a Bence-tétel!

Dolgozat, Brigi feladja:
- Nem érdekel! Leszek műkörmös!
- Brigi, a műkörmösnek is le kell érettségiznie... - válaszolta a tanár.
- Nem baj, átmegyek egyessel!
- Azzal pont nem mész át...

Brigi az egyik egyenlet megoldását magyarázza, majd a végén megjegyzi:
- Ezt most logikáztam ki, miközben beszéltem!
A tanár teljes nyugalommal:
- Ehhez nagy logika kellett...
Ugyanezen az órán, oldunk egy rohadt hosszú egyenletet, Brigi megkérdezi:
- Ilyet kell tudni?
- Nem, azért csináljuk, mert nem lesz rá szükséged soha a büdös világon! - válaszolta Ákos indulatosan.
- De hol fogjuk használni?
- Az érettségin - válaszolta a tanár.
- Egy műkörmösnek miért kell ez?
- Hogyha valaki egy derékszögű háromszög alakú körmöt akar csináltatni, akkor ki tudd számolni, mennyi anyag kell - válaszolta Bence.
Továbbra is ez az óra, Bence többször is a teremben lévő törölközővel törölte le a táblát, a tanár figyelmeztetései ellenére. Magyarázata:
- Mindig a törölközőhöz nyúlik az ujjam!
Bence, miután végzett az egyenlettel, odament a tanárhoz, hogy kérjen színes krétát, amivel bekarikázhatja a megoldást:
- Tetszik adni egy színest?
- Aha... - válaszolta a tanár elgondolkodva, a következő pillanatban azonban felébred - Minek kell neked színes?
- Karikázni... - mondta Bence, miközben válogatta a krétákat - ez nem jó... ez se... piros nincs?
- Még válogat... - jegyezte meg a tanár felháborodva.
Bence továbbra is oldja az egyenletet, Brigi megjegyzi:
- Ebben a feladatban rendesen leizzadok...
Bella:
- Már abban is, ahogy nézed Bencét, ugye?
Az egyenlet olyan hosszú volt, hogy az egész táblán az szerepelt. Bence, abban a pillanatban, hogy végzett, behajtotta a táblát, mire a tanár:
- Bence, lapozd már ki a táblát...
Bence, miközben haladt a helye felé, megkérdezte a tanárt:
- Tetszik tudni, hogy kijött az iOS 8?
- Azt mondják, az szar - jegyezte meg Brigi.
- Samsungon nyilván nem fut - válaszolta Bence, utalva arra, hogy Briginek Samsung telefonja van.
- Mi a jó benne? - kérdezte Brigi.
- Az, hogy SKH! - válaszolta Bence.
- Sajtos kenyér hagymával? - röhögött Brigi.
Erre én összenéztem Petrával, és próbáltunk nem hangosan röhögni a szituáción.

Bence, matek előtt, teljesen elkeseredve:
- Ha nekem idén nem lesz jó a matek, akkor stylist leszek vagy modell. Ezt a két lehetőséget látom magam előtt...

Egyik órán Gábor leszakította a függönyt, mikor be akarta húzni. Következő óra:
- Tanárnő, hátraülhetek?
- Csak a függönyt hagyjuk békén!

Órán:
- Tanárnő, lehet enni?
- Persze, szünetben!

Bence egyik órán felállt, és elkezdte kinyitni az összes ablakot, kihúzta a fényáteresztő függönyöket, de a sötétítőket nem.
Tanár:
- Minek húzod ki a függönyt?
- Hogy jöjjön be a levegő.
- Akkor a sötétítőket miért nem húzod ki?
- Mert az árnyékol, nem süt be a nap, és így nem melegszik fel a tanterem.
- De akkor a lyukacsos függöny nem oszt, nem szoroz!
- De, akkor nem jön be a levegő.
- Gábor megoldotta, hogy legyen levegőnk... - jegyezte meg Gabox, utalva a függönyleszakításra.

- Na, Gábor figyel! - örült meg a tanár.
- Köszönöm... - mondta Gabox.
- Nem te Gábor.

Brigi csendben ült órán, látszott, hogy baja van.
- Brigi, te amúgy beteg vagy, hogy ilyen csendben vagy? - kérdezte tőle Bence.
- Majd elmondom mindenkinek, mi bajom van: kiírom facebookra... - nem írta ki.

Tanár:
- Egész nap csak szaladgálok, mint fing a fürdőben...

Tanár próbál bevezetni a kombinatorika rejtelmeibe:
- Például kiválasztom Pistit és Istvánt... ja, az ugyan az.
Bence:
- Akkor válasszuk ki Máriát és Marit!

Bence telefonozott és rágózott órán. Tanár rászólt:
- Bence! Telefon, rágó!
- Tessék választani.
- Mind a kettő.
Bence ki akarta dobni, de a kuka fedelén felfedezett egy másik rágót:
- Ki rakja ide a rágót? - tűnődött - Biztos az infótanár, hogy az óra után tudja tovább rágni. Én is iderakhatom?
- NEM!

Bence próbálja használni a digitáblát, de nem akar működni. Bence nyomja, üti, mindent csinál. Tanár aggódva:
- Mindjárt eltörik az ujja.
Bence magabiztosan:
- Vagy a tábla!

Szintén kombinatorika, Brigi nem érti. Tanár próbál magyarázni:
- Neked mindegy, hogy egy 20000 forintos vagy egy 200 forintos könyvet kapsz?
- Hát, nekem mindegy...

Bella az egyik dobókockás feladatnál:
- De ha nullát dobunk...
- Dobókockával nem dobunk nullát.
- Ja, tényleg...

Brigi oldja a táblánál a feladatot, ami így szól: "Nyikhajfalván kétezer-ötszáz ember él, akik 20 betűs abc-t használnak. Bizonyítsuk be, hogy biztosan van közöttük olyan, akiknek azonos a monogramjuk! (A monogramok kétbetűsek)"
Brigi emészti a feladatot, majd nekiáll megoldani.
Tanár ránk nézett:
- Kíváncsi vagyok, hogy ebből mit hoz ki...
Mire visszanézett:
- Brigi, ez micsoda? - kérdezte döbbenten.
- De tanárnő, ilyen hülyeséget minek írnak bele? Ez akkora buziság!
Nézzük, amit szenved, mindjárt sír, nem érti, miért van benne, hogy "kétezer-ötszáz".
- De ez ide minek? - bök rá.
- Mert szükségünk van rá a feladatban.
Végül csak sikerült kiszámítania...

Tanár megint próbálja elmagyarázni Briginek a feladatot, utal az alsós évekre, amikor először tanultunk kombinatorikát.
Brigi:
- Én már akkor is hülye voltam belőle!

Brigi oldja a feladatot a táblánál, a variációkat vesszük. Brigi olvassa, mi a feladat, majd kételkedve megkérdezi:
- De ez variáció?
Bence:
- Brigi, olvasd el a címet, és megtudod...

Brigi továbbra is feladatot old:
- Ez ismétlés nélküli... - kezdi.
- Ez tiszta sor, mert egy ember nem tud egyszerre három helyen állni - válaszolja a tanár.

Brigi:
- Na, számoljátok ki! Ja, nem, ezt én is ki tudom számolni... inkább mégis számoljátok ki,

Brigi oldja a feladatot, tanár kijavítja, mire Brigi felháborodottan:
- De én ezt mondtam!
Tanár kérdezi tőlünk:
- Mondott ilyet?
Rázzuk a fejünket, Bella védelmébe veszi Brigit:
- Én hallottam!
Tanár:
- Mit mondott?
- Mit mondtál? - kérdezte Bella Brigit, aki végül elkeseredett, hogy senki se figyelt rá...

Benézted, mint a 10.c a hajdúszoboszlói vasútállomást...

Sziasztok!:)
Év elején Ildikónéni előadta, hogy a nyolcadikról megmaradt kb. 150 ezer forintot szeretné felhasználni egy csak az osztály nyolcosztályos felét érintő kirándulásra. Mondta, hogy egy hétvégét szeretne rááldozni, és kérdezte, hova menjünk. Én felajánlottam, hogy menjünk Hajdúszoboszlóra, úgyis régen voltam már ott (két éve:D), Ildikónéni mondta, hogy jáú, akkor menjünk. Ez a hétvége szeptember 27-28. volt. A 17 főből mentünk tízen, de nem is volt olyan nagy baj, hogy csak annyian voltunk, kellemes kis családias hangulat volt a kirándulás alatt.
Szombat délelőtt találkoztunk a vasútállomáson, majd felszálltunk a vonatra, és indultunk Hajdúszoboszlóra. Én a fél utat azzal töltöttem, hogy képeket küldözgettem a vonatról, meg beszélgettem, arra ocsúdtam fel, hogy Debrecennél járunk. Mögöttem ült Ildikónéni és Zsuzsanéni (kísérőtanár), rájuk néztem, hogy szedelőzködnek-e már. Semmi. Mondom, akkor nincs baj, még van idő Hajdúszoboszlóig, mert tudtam, hogy Debrecen után jön, csak arra nem emlékeztem, hogy rögtön, vagy van még köztük egy állomás. Osztálytársam megjegyezte, hogy még kb. 5 perc, és ott leszünk, mondom, akkor oké, még ráérünk. Nem mondtak be semmit, szóval mindenki abban a hitben volt, hogy van még időnk. Fél percen belül megállt a vonat. Hol a pokolban vagyunk? Kinézek az ablakon, hogy megnézzem, nem látom az állomás tábláját. Írok Petrának, hogy hol vagyunk, ő a helymeghatározó használatát javasolta. Hátranéztem, Ildikónéniék beszélgettek, és a felszállókat mustrálták. Mondom, akkor csak nem Hajdúszoboszlón vagyunk, szóltak volna, hogy le kell szállni, nem? Egy néni odament Ildikónénihez, és kijelentette, hogy ő ott ül. Ildikónéni a jegyeket vizsgálta, igen, minden egyezett, így kijelentette:
- Biztos kétszer adták el!
Végszóra elindult a vonat, én rosszat sejtve tapadtam a vonat ablakára... a következő pillanatban pedig azt láttam, hogy a "Hajdúszoboszló" felirat elsuhan a szemem előtt. Sokk, lefagyott a Windows, újraindítás.
- Ildikónéniiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.... - fordulok hátra.
- Igen, Dorka?
- Itt kellett volna leszállni....
Ofő döbbenten felnéz:
- Ne szívassál!
A következő pillanatban aztán ő is rádöbbent, hogy nagyon csúnyán benézték az utat.
Felállunk, mostmilesz, húzzukmegavészféket, megbüntetakalauz...
- Püspökladány következik ... - hallatszott a bemondóból.
Anyád, bezzeg Hajdúszoboszlót nem mondtad be...
Letelepedtünk a maradék ülésre, és röhögve elmeséltem Petrának az esetet, írtam egy e-mailt apának is. Az a húsz perc Püspökladányig eltelt, leszálltunk, szétnéztük.
- Járt már valaki Püspökladányban?
Nem, senki. Hát, most legalább a vasútállomást láthatjuk.
Hajdúszoboszló felé a vonat fél óra múlva fog jönni, jobb ötlet híján átsétáltunk a büfés részre, Ildikónéniék ittak egy kávét, mi pedig beszélgettünk, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk. A következő pillanatban aztán megjelent egy biciklis férfi, gyerekkel a háta mögött. Neki háttal állt Ákos, előtte két táska és Brigi bőröndje, vele szemben Ildikónéni, két oldalt pedig a többiek. A férfi megállt, fél lábbal leszállt a bicikliről, ofő szólt Ákosnak, hogy menjen arrébb. Ákos arrébb lépett, táskák továbbra is az út közepén. Ildikónéni elhúzta Brigi bőröndjét, Ákos pedig a két hátizsákot. A pasi lassan tovább indult, megtett három lépést, hátranézett, megállt, majd a következő pillanatban, fél lábbal a földön elkezdett ordítani. Szidta Ákost, kérdezte, hogy min röhög (meg se szólalt), Ákos mondta, hogy ő nem csinált semmit, erre a férfi már készült megfordulni. Ofő beugrott Ákos és a férfi közé, Zsuzsanéni is előrelépett, hatszázszor bocsánatot kért, majd a férfi végezetül, káromkodva továbbment.
Ákos csak állt, nézett, kérdezte:
- Most mi van?
- Majdnem megvertek - válaszoltuk enyhe sokkban.
- És?
Ja, jó, ha neked nem baj, nekem se:D
- Úgyse vert volna meg... - jegyezte még meg Ákos.
- Sose tudhatod - válaszolta Ildikónéni.
Végül megérkezett a vonat is, és egy órás késéssel elértük Hajdúszoboszlót. Én vezettem a társaságot a szállásra, ami rendezett és tiszta volt, egy problémám volt vele, hogy kicsi volt, illetve hogy nem volt jó kaja.
Délután várost néztünk, visszafele Dórival vettünk könyvet, majd pihentünk. Ötkor volt vacsora, mert hatkor mentünk az éjszakai fürdőzésre.
Lementünk az étkezőbe, pár percet vártunk, mikor meghozták a levest: kelkáposztaleves. Dorka ránéz, megállapítja, hogy fúj, lefotózza, elküldi a képet Petrának, Petra is megállapítja, hogy fúj, majd Dorka szépen nézi, ahogy a többiek több-kevesebb sikerrel esznek belőle. A tanárok megették, én még a kanalamat se tettem bele. Mikor Ildikónéni megjegyezte, hogy legalább kóstoljam meg, én teljes nyugalommal válaszoltam:
- Feleslegesen nem koszolom be a kanalat.
Csaba annyit evett belőle, mint én, csak ő belerakta a kanalát a levesbe. A pincérnő pedig nagyon csúnya, szúrós pillantásokat vetett rám...
A második elméletileg sertésoldalas volt spagettivel, gyakorlatilag: hús, azon valami szósz, azon gomba, mellette spagettitészta. Én megettem a tésztát, és ez volt a vacsorám...
A strand jó volt, szép volt, mindent kipróbáltunk, amit lehetett, szaunáztunk is, teljesen megérte a pénzt, sokat beszélgettem Dórival is. Mi voltunk az utolsók, akik elhagyták a terepet háromnegyed tíz körül. Mikor visszamentünk a szállásra, Dórival megbeszéltük, hogy megvárjuk az éjfélt, mert Dóri anyukájának másnap volt a születésnapja, és fel akarta köszönteni.
Éjfél, Dóri:
- Legyek olyan köcsög, hogy felébresszem anyámat?
- Ha én fent maradtam veled, akkor fel is ébreszted... - válaszoltam morcosan, álmosan.
Felköszöntötte, majd aludtunk. Kicsit hűvös volt az éjszaka, mert a szálláson nem volt fűtés, de túléltük.
Másnap, a vacsorához képest ehetőbb reggeli után aztán elindultunk a vasútállomásra, hogy engem felrakjanak egy vonatra, mert míg az osztály és a tanárok beugrottak Debrecenbe, addig én hazamentem, mert nem is volt kedvem plázázni, meg tanulni is kellett. Nem bántam meg, mivel a Páva nevű vonattal mentem, ami valami hihetetlenül szép, jó és kényelmes volt. Eldöntöttem, hogy az a kedvenc vonatom, nagyon tetszett. Hazaértem, aztán mentem tanulni, a többiek pedig 5 órával később érkeztek meg, addigra pedig már be is fejeztem a házimat is...

Visszaemlékezés egy régi, kínos beszélgetésre

Sziasztok:)
A napokban eszembe jutott az alábbi eset, ami még tavaly év vége felé történt meg:
Petra hiányzott, én meg unalmamban és jobb ötlet híján japánul írtam matek előtti szünetben. Brigi ül, nézi, szinte már hallottam, ahogy kattognak a fogaskerekek az agyában. Következő pillanatban megszólal:
- Ezek orosz betűk?
Próbáltam nem lefejelni az asztalt, miközben válaszoltam:
- Nem, ezek japán betűk - a kanji, hiragana és katakana rejtelmeibe nem akartam belemerülni, szóval letudtam ennyivel.
- TUDSZ JAPÁNUL?
- Nem, csak hobbi - majd, hogy megnyugtassam, írtam neki oroszul is, így legalább volt viszonyítási alapja.
Pár órával később, töri órán folytattam unaloműző tevékenységemet. Bence, ül, nézi. Érzem, hogy ebből egy újabb érdekes párbeszéd fog születni. Nem tévedtem.
- Ezek orosz betűk?
Kikerekedett szemekkel ránéztem, azért Bencétől több értelmet vártam. Még ha azt mondja, kínai, azt még megértem. De az orosz és a japán miben hasonlít? Semmiben.
- Nem, ez japán - válaszoltam enyhe iróniával és szarkazmussal a hangomban.
- TUDSZ JAPÁNUL? - ordítja, hogy az egész osztály jól hallja.
Nádasdi felnéz:
- Ki tud japánul?
- Ki tud németül? Vagy mi van? - jött be végszóra Brigi is.
Mindenki ránéz egy tipikus "Brigi, nem lehetsz ennyire szőke" tekintettel.
- Senki nem beszélt németről - válaszolta Bence.
- Én, japánul, egy nagyon keveset - mentegetőztem rögtön.
- Hogy van japánul az, hogy "Szia!"? - kérdezte Nádasdi.
- Konnichiwa - válaszoltam szememet forgatva.
- Ja, tényleg. Akkor hogy van az, hogy "Tegnap délután elvittem a kutyámat sétálni?"
- Mondtam, hogy csak egy kicsit tudok! - nevettem zavartan.
Végül leszálltak róla. Töri órán aztán Bence felém fordult:
- Dooooorkaaaaaaa - kezdte szempilláit rebegtetve.
- Mivan? - kérdeztem.
- Hooogy van kínaiuuul az, hogy szeretleeeeeeeeek? - kérdezte, romantikus pillantásokat vetve felém.
A kezemre támaszkodtam, és szempillát rebegtetve, hozzá hasonlóan kényeskedve válaszoltam:
- Benceeeeeee.... Nem tudok kínaiuuuul.
Fogaskerekek gőzerővel dolgozna, fatal error, agykisülés, beégés lvl 100.
- Akkor japánul - javította ki magát rögtön.
Azért remélem érezte a törődést és a szeretet a hangomban, amivel válaszoltam neki:3

Egy magyardolgozat, ami ellen minden összeesküdött

Sziasztok!:)
Imádom a magyartanárunk, mert rohadt jól leadja az anyagot, élvezetesek az órái, szórakoztató, és ha ő is úgy akarja, nagyon jól lehet vele beszélgetni. Egy valamit nem szeretek vele kapcsolatban: a dolgozatokat.
Általában olyan dolgozatokat állít össze, amiket vagy tudod, vagy nem, és vagy éppen be tudod fejezni, vagy bele se tudsz szagolni.
A mostani dolgozat úgy lett volna, hogy dupla órán megírjuk, másfél óra: egy kétoldalas dolgozat plusz másfél oldalas esszé. Pont be lehet fejezni, ha gondolkodás nélkül, rögtön megcsinálod. Azonban, előző héten szólt a tanár, hogy aznap, magyar órára tetűvizsgálatra vagyunk kiírva, de nem kell aggódni, megoldja. Eljött a dolgozat napja, kérdezzük, hogy mi van a tetűvizsgálat. A tanár megnyugtat minket:
- Nem kell aggódni, nyugodtan írhatjátok, elintéztem, hogy ne ma legyen.
Hát jó, írjuk a dolgozatot, eltelik fél óra, pont néztem is, hogy most érnénk vissza a vizsgálatról, mire annyit hallunk, hogy szól a csengő. Tűzjelző. Tűzriadó. Mindenki felnéz a tanárra:
- Tanárnő, most mit csináljunk?
Dúlva-fúlva felkel, mondja, hogy nincs mit csinálni, ha tűzriadó, akkor menni kell, és ha menni kell, akkor megyünk. Valószínűleg mi voltunk az utolsó osztály, aki elhagyta az iskolát.
Tíz perc mínusz a dolgozatból. Na, itt Dorka beindította az ujjait, és ezerrel körmölt mindent, ami eszébe jutott. Végeztem is, az esszét úgy összecsaptam, mint a jó ég, pedig rohadt jól kezdtem, egy oldalt írtam meg 5 perc alatt, kicsengő után. Remélem a legjobbakat, de rohadtul félek tőle. Ha nem lett volna tűzriadó, röhögve befejeztem volna... Remélhetőleg a tanár is így gondolja.