Sziasztok:)
Nagy unalmamban, orosz zene hallgatás közben, az ablakon kibámulva döbbentem rá egy apróságra a szünettel kapcsolatban: rohadtul nincs téli hangulatom. Ugyan ez volt nyáron is, az egész nyár úgy telt el, hogy egyszer sem éreztem igazán azt a tipikus nyári közérzetet.
Jelen esetben is így vagyok. Nem tudok semmit kezdeni magammal, csak fetrengek a házban, hol gépezek, hol olvasok, hol a telefonomon játszok, de úgy igazán semmi nem tud lekötni. Ha pedig kinézek az ablakon, nem látok mást, csak szürkeséget.
Valószínűleg karácsonyi hangulatom se lesz, bár az szerintem már elég régóta nincs.
Anya próbált feldobni azzal, hogy mutatott egy, a nevemmel díszített, becsomagolt dobozt, de csak azt érte el vele, hogy felvontam a szemöldökömet, és két lehetőséget adtam a doboz tartalmát illetően:
- SD-kártya (vagy memóriakártya, kinek melyik név tetszik jobban), mivel a jelenlegi nemcsak kicsi, de rossz is - de a doboz nagynak tűnik hozzá
- Frau-nyaklánc, de erre kb. annyi az esély, mint az, hogy most elkezd szakadni a hó.
Rázogatva inkább ékszernek tűnik ><
Aztán anya betette a Dirty Dancing 2-t, amit hármunk közül egyedül ő szeret, majd bement apával a városba. Szóval én inkább YT-n kerestem egy albumot, és azt hallgatom (The Red Army Choir - az Orosz Hadsereg kórusa), mert már tényleg nem tudok mit kezdeni magammal.
Még mangát se tudok olvasni, mert az AnimeAddicts szervere megint problémázik.
Így elfoglaltságnak marad:
- TV nézés: a semmittevés mellett az egyik dolog, amit utálok, így ez kilőve
- Filmnézés: mivel nem tudok fél óránál több időt valamire összpontosítva tölteni, ezért ez kilőve
- Zenehallgatás: mellette kéne még valamit csinálni >< ez a mangaolvasás lenne, de fentebb már említettem, hogy ez nem fog most összejönni
- Írás: most még ehhez sincs kedvem
- Animenézés: zenehallgatással nem összeegyeztethető, ráadásul a Bakemonogatari rohadtul nem tud lekötni, fogalmam sincs, hogy szenvedtem el magam a nyolcadik részig ><
- Tanulás: esküszöm, a végén még ezt fogom csinálni xdDDDDDD leskandálom a szöveggyűjteményt ><
- Olvasás: már csak 60 oldal maradt a könyvből, amit olvasok, így lehet, hogy ezt is megejtem a tanulás mellett
- Takarítás: jó ötlet lenne befejezni
- Körömfestés: semmi haszna nincs, de legalább lekötöm magam vele ><
Ti mivel fogjátok tölteni a szünetet? Mit csináltok, ha unatkoztok?
2013. december 21., szombat
2013. december 20., péntek
2013 utolsó tanítási napja
Sziasztok!:)
Számomra teljesen hihetetlen, hogy megvolt az év utolsó tanítási napja is. Ráadásul, nem is zártam olyan rossz évet, mint gondoltam.
De, aminek a legjobban örülök, hogy végül nem írtunk ma se magyarból, se bioszból:D
Igazából a mai nap nem adott semmi újat.
Első óránk fizika volt, de nem volt fizikatanár, így hát egy biosz-föci szakos tanárnő, Andinéni (én a tanárok/tanárnők nevét szinte mindig egybeírom, mert így olyan kawaii) jött be helyettesíteni. Jégkorszak 4-et néztünk volna, de a gép olyan lassú volt, hogy fél óra múlva tudta csak elkezdeni a lejátszást.
Ezután (bár én szívesebben néztem volna tovább a mesét) rajz következett, a "kedvenc" tantárgyam (szigorúan az énekkel és tesivel együttvéve). Szerencsénkre a rajztanár nem csináltatott velünk semmit, így én 45 percen keresztül ültem, és bámultam ki a fejemből (néhanapján Petrát piszkáltam, de amúgy tényleg csak egy helyben ültem).
Majd duplamagyar (a másik kedvenc egybeírandó szavam) jött, ami 1,5 óra skandálást jelentett.
Ötödik órában a rettegett tantárgy, biosz jött, amiből először úgy volt, hogy cetlit írunk, de végül nem írtunk. Helyette a Gyakornokok című, állítólag vígjáték filmet néztük, amiben talán össz-vissz kétszer mosolyodtam el (nevetni... hát, ha egyszer nevettem, sokat mondok), a többi jelenetet tipikus WTF-fejet vágva néztem végig (pedig én rohadtul szeretem a vígjátékokat), és azt hittem, halálra unom magam.
A következő óra matek volt, Norbit-nézéssel (ez a film már egy fokkal jobb volt, legalább párszor vicces volt).
Utolsó óra pedig dráma volt, amin Activity-t játszottunk. Nos, egész jó volt, ráadásul hamarabb kezdtük, így hamarabb elmehettünk.
Aztán hazabuszozás következett, pont kifogtam egy hetest (amin két kiscsaj azzal szórakozott, hogy folyton jeleztek, mikor le se szálltak - micsoda rosszkislányok, szánalmas gyökerek), aztán a Pirosházhoz lesétáltam, ott vártam a négyest. Szerencsémre szinte üres volt a busz, végig egyedül ültem a kétszemélyes helyen, amit meg tudnék szokni:D
Majd hazajöttem, ebédeltem (palacsintaaa <3), majd bevetettem magam a nappaliba, és folyamatosan vándorolva gépeztem (anya épp a karácsony előtti nagytakarítást csinálja, ezért a kanapé teljesen foglalt, az egyik fotel (ami rohadt kényelmetlen), illetve a föld maradt. Jelenleg a földön ülök, háttérben meg a francia Rómeó és Júlia megy (anya nomtom hány év után megtalálta a DVD-t). Én a magyar változatot jobban szeretem, de anya meg ezért van oda ><
Egyelőre ennyi voltam:D (ha mással nem is, vasárnap a második Castaway-résszel jövök)
Számomra teljesen hihetetlen, hogy megvolt az év utolsó tanítási napja is. Ráadásul, nem is zártam olyan rossz évet, mint gondoltam.
De, aminek a legjobban örülök, hogy végül nem írtunk ma se magyarból, se bioszból:D
Igazából a mai nap nem adott semmi újat.
Első óránk fizika volt, de nem volt fizikatanár, így hát egy biosz-föci szakos tanárnő, Andinéni (én a tanárok/tanárnők nevét szinte mindig egybeírom, mert így olyan kawaii) jött be helyettesíteni. Jégkorszak 4-et néztünk volna, de a gép olyan lassú volt, hogy fél óra múlva tudta csak elkezdeni a lejátszást.
Ezután (bár én szívesebben néztem volna tovább a mesét) rajz következett, a "kedvenc" tantárgyam (szigorúan az énekkel és tesivel együttvéve). Szerencsénkre a rajztanár nem csináltatott velünk semmit, így én 45 percen keresztül ültem, és bámultam ki a fejemből (néhanapján Petrát piszkáltam, de amúgy tényleg csak egy helyben ültem).
Majd duplamagyar (a másik kedvenc egybeírandó szavam) jött, ami 1,5 óra skandálást jelentett.
Ötödik órában a rettegett tantárgy, biosz jött, amiből először úgy volt, hogy cetlit írunk, de végül nem írtunk. Helyette a Gyakornokok című, állítólag vígjáték filmet néztük, amiben talán össz-vissz kétszer mosolyodtam el (nevetni... hát, ha egyszer nevettem, sokat mondok), a többi jelenetet tipikus WTF-fejet vágva néztem végig (pedig én rohadtul szeretem a vígjátékokat), és azt hittem, halálra unom magam.
A következő óra matek volt, Norbit-nézéssel (ez a film már egy fokkal jobb volt, legalább párszor vicces volt).
Utolsó óra pedig dráma volt, amin Activity-t játszottunk. Nos, egész jó volt, ráadásul hamarabb kezdtük, így hamarabb elmehettünk.
Aztán hazabuszozás következett, pont kifogtam egy hetest (amin két kiscsaj azzal szórakozott, hogy folyton jeleztek, mikor le se szálltak - micsoda rosszkislányok, szánalmas gyökerek), aztán a Pirosházhoz lesétáltam, ott vártam a négyest. Szerencsémre szinte üres volt a busz, végig egyedül ültem a kétszemélyes helyen, amit meg tudnék szokni:D
Majd hazajöttem, ebédeltem (palacsintaaa <3), majd bevetettem magam a nappaliba, és folyamatosan vándorolva gépeztem (anya épp a karácsony előtti nagytakarítást csinálja, ezért a kanapé teljesen foglalt, az egyik fotel (ami rohadt kényelmetlen), illetve a föld maradt. Jelenleg a földön ülök, háttérben meg a francia Rómeó és Júlia megy (anya nomtom hány év után megtalálta a DVD-t). Én a magyar változatot jobban szeretem, de anya meg ezért van oda ><
Egyelőre ennyi voltam:D (ha mással nem is, vasárnap a második Castaway-résszel jövök)
2013. december 16., hétfő
A 'Hogyan tegyük tönkre a diákok téli szünetét?'-akcióról
Sziasztok!:)
Általános problémám: iskola.
Mióta kilencedikes lettem, rohadt sok órám van egy héten (és még így is összetehetem a kezemet, mert még mindig jobban jártunk, mint a tagozatosok), főleg az "általános iskolához" (nyolcosztályos gimnázium első négy éve) képest. Heti 35 óra (napi hét órának felel meg), 5 tesivel és 5 orosszal. Leghosszabb napom a kedd, amikor 7:10-től 14:20-ig vagyunk iskolában, utolsó két óra dupla orosz. Nem baj, hozzászoktunk. Amúgy nem, de muszáj.
Szóval, hogyan is lehet tönkretenni a téliszünetet?
Egyszerűen! Íme, a hozzávalók:
- Írassunk meg a szünet előtt 2 (vagy már három?) héttel egy rohadt nehéz, érettségi szövegértést, és természetesen az utolsó héten osszuk ki! Természetesen piros jegyként kerüljön be a naplóba.
- Az utolsó héten írassunk irodalom és nyelvtan témazárót! Előtte még ordítsuk le a diákok fejét, hogy ők nem dönthetnek arról, szünet előtt vagy szünet után írjunk (az ordítás előtt mindenképpen ajánljuk fel a két lehetőséget)! Az egyik témazárónak mindenképpen péntekre kell esnie.
- Írassunk még biológia cetlit is, kollektív büntetés címszóval! Elvégre, ha egy ember nem bírja befogni a száját, a többinek is szívnia kell.
- Írassunk még kémia cetlit is, olyan számításból, amit senki sem ért! Még szünet előtt osszuk ki!
- Adjunk fel egy rakás megtanulandó verset év elején, de lehetőleg ne mondjuk meg, mikorra kérjük! A lelkiismeretes gyerek hátha áttanulja a téli szünetet.
- Írassunk még matek cetlit csütörtökön is, fogalmakból! Arra a napra még úgyse kell tanulni.
- Osszunk ki minden dolgozatot, amit valaha írtunk! A gyerek hadd tanulja át a szünetet, hogy javítani tudjon.
- Emellett természetesen az összes többi tantárgyból szünet után írassunk! (bár az még szerintem a jobbik eset)
- A legjobb pedig: péntek, 7. óra: dráma
Már fáj a fejem a tanulástól. Holnapra csak és kizárólag a nyelvtan témazáróra tanultam. De tuti felelünk még föciből is, mert csak így mókás az egész.
Tehát a tanárok szépen összeesküdtek ellenünk így 2013 utolsó tanítási hetére.
A tagozatosok pedig péntek hatodik órában írnak dolgozatot, nekik is jól záródik az év.
Általános problémám: iskola.
Mióta kilencedikes lettem, rohadt sok órám van egy héten (és még így is összetehetem a kezemet, mert még mindig jobban jártunk, mint a tagozatosok), főleg az "általános iskolához" (nyolcosztályos gimnázium első négy éve) képest. Heti 35 óra (napi hét órának felel meg), 5 tesivel és 5 orosszal. Leghosszabb napom a kedd, amikor 7:10-től 14:20-ig vagyunk iskolában, utolsó két óra dupla orosz. Nem baj, hozzászoktunk. Amúgy nem, de muszáj.
Szóval, hogyan is lehet tönkretenni a téliszünetet?
Egyszerűen! Íme, a hozzávalók:
- Írassunk meg a szünet előtt 2 (vagy már három?) héttel egy rohadt nehéz, érettségi szövegértést, és természetesen az utolsó héten osszuk ki! Természetesen piros jegyként kerüljön be a naplóba.
- Az utolsó héten írassunk irodalom és nyelvtan témazárót! Előtte még ordítsuk le a diákok fejét, hogy ők nem dönthetnek arról, szünet előtt vagy szünet után írjunk (az ordítás előtt mindenképpen ajánljuk fel a két lehetőséget)! Az egyik témazárónak mindenképpen péntekre kell esnie.
- Írassunk még biológia cetlit is, kollektív büntetés címszóval! Elvégre, ha egy ember nem bírja befogni a száját, a többinek is szívnia kell.
- Írassunk még kémia cetlit is, olyan számításból, amit senki sem ért! Még szünet előtt osszuk ki!
- Adjunk fel egy rakás megtanulandó verset év elején, de lehetőleg ne mondjuk meg, mikorra kérjük! A lelkiismeretes gyerek hátha áttanulja a téli szünetet.
- Írassunk még matek cetlit csütörtökön is, fogalmakból! Arra a napra még úgyse kell tanulni.
- Osszunk ki minden dolgozatot, amit valaha írtunk! A gyerek hadd tanulja át a szünetet, hogy javítani tudjon.
- Emellett természetesen az összes többi tantárgyból szünet után írassunk! (bár az még szerintem a jobbik eset)
- A legjobb pedig: péntek, 7. óra: dráma
Már fáj a fejem a tanulástól. Holnapra csak és kizárólag a nyelvtan témazáróra tanultam. De tuti felelünk még föciből is, mert csak így mókás az egész.
Tehát a tanárok szépen összeesküdtek ellenünk így 2013 utolsó tanítási hetére.
A tagozatosok pedig péntek hatodik órában írnak dolgozatot, nekik is jól záródik az év.
2013. december 15., vasárnap
Magamról pár szót
Sziasztok!:)
Úgy gondoltam, most talán magamról volna érdemes írnom.
1998. április 14-én születtem, aki jó matekos, kiszámíthatja, hogy hamarosan (5 hónap múlva) 16 éves leszek.
Dorkának hívnak, és elég érdekes körülmények között kaptam ezt a nevet. Anya mindenáron Esztert akart, apa viszont hallani sem akart róla. Aztán anya meglátott egy cikket Gryllus Dorkáról, és ez a szó hagyta el a száját:
- Dorka.
Apa felkapta a fejét, és mondta:
- Ez jó lesz!
Így lettem Dorka.
Én nem szeretem ezt a nevet, rövid, nyomi (ugye a Dorottya becéző formája), semmilyen. De már megszoktam. Igazából, hogyha nevet kéne adnom magamnak, nem tudnék, mert nem találtam még olyan nevet, amit magamnak tudhatnék (legyen ez "művésznév", becenév, vagy bármi).
Nyíregyháza, Sötét Szabolcs megyeszékhelyének városrészének tartott Orosán élek. Szeretek itt lakni, bár semmi sem történik errefelé. Ha valamihez hasonlítanom kéne Nyíregyházát és környékét, az a Tizenkettedik Körzet lenne, Suzanne Collins ÉV-trilógiájának alapján. Csak nekünk még szenünk sincs.
Egyke vagyok, egyedüli testvérem a kutyám, Ronie. Szüleimmel élek együtt egy egyszerű (ez olyan, mintha figura etymologica lenne ><) kertes házban.
A város egyik "elit" iskolájába járok (Gyakori, így szeretlek <3), kitűnő tanuló vagyok (idén félévkor necces, hogy az leszek-e, mondjuk tavaly félévkor se voltam, év végére már kitűnő lettem). Büszke vagyok erre, és örülök annak, hogy 8 éven keresztül kitűnő voltam, nem szeretném ezt a szintet lerontani.
Két lányt neveznék legjobb barátnőmnek, akiket bejegyzéseimben sokszor fogtok olvasni: Petra és Domi. Vannak pillanatok, amikor fogom a fejemet miattuk, de imádom őket:D
Rajtuk kívül még három lány gyarapítja baráti társaságomat: Kinga, Vivien és Dorottya. Anno mind a hárman osztálytársaim voltak, de Vivien és Dorottya átmentek angol tagozatra, Kinga maradt osztálytársnak. Dorottyával oroszon találkozunk, Viviennel pedig hetente párszor sikerül összefutni a suliban.
Barátom nincs, nem is volt, nem vagyok szerelmes se (max. könyv- anime- mangaszereplőkbe). Így hát szerelmes nyáladzások nem lesznek (max. könyvekkel, animékkel, mangákkal kapcsolatban).
Nagyon szeretek írni. A történetek világába szoktam menekülni a hétköznapok előtt. Szerintem hatalmas fantáziával áldott meg a sors, ennek nagyon örülök, mert így egy egyszerű napot is ki tudok színezni.
Rossz szokásaim közé tartozik a hihetetlen rendetlenségem. Én és a takarítás valahogy sosem illettünk össze. Ettől függetlenül, ha néhanapján rám jön a takarítási láz, akkor azt alaposan próbálom megoldani, hogy minél tovább megmaradjon a rend. Igénytelen viszont nem vagyok.
Most pedig következzen néhány sablondolog:
Kedvenc étel: nincs. Nem szeretek enni >< ha nem lenne szükségünk táplálékra, tuti nem ennék semmit
Kedvenc ital: na, ez sincs. Igazából nagyon keveset is iszok. Az is csak víz. Szénsavas innivalókat látni sem bírok, nem bírja a torkom.
Kedvenc film: ... hátömm, ez sincs. Nem szoktam filmeket nézni.
Kedvenc mese: na, végre valami, ami van *>* mesefilmek közül a Szilajt és az Atlantiszt imádom, sorozatok közül Dexter laboratóriuma illetve Louie élete (volt) a kedvencem.
Kedvenc tantárgy: régen a biosz volt, mert imádtam a biosztanárt. Most igazából rávágnám a "nincs"-et... deee.... legyen az orosz
Kedvenc sorozat: hátömm... sorozatokat se szokásom nézni.
Kedvenc anime: na, ilyen viszont van *>* top5: Code Geass, 07-Ghost, Ao no Exorcist, Accel World, Yu-Gi-Oh! Duel Monsters
Kedvenc manga: első számú kedvenc a 07-Ghost.
Kedvenc könyv: ÉV-trilógia és a The Dark Divine-trilógia (Fekete Bárány, Fehér Farkas, Farkashalál)
Kedvenc zene: ilyen téren nehéz választanom. Általában kedvtől függ, hogy mi a kedvencem. De talán a Leander Rising Szomorú vasárnap című dala az, amit kedvencnek tudnék mondani. Amúgy a rockot, a klasszikusokat, illetve az animeszeretem OST, OP, ED dalokat szoktam hallgatni.
Országok, ahova el szeretnék jutni: elsősorban Oroszország és Japán, aztán szép sorjában jöhet az összes többi. Szívem szerint mindenhova ellátogatnék, mert gyönyörű a Földünk.
Országok, ahol voltam: Görögország, Szlovákia, Románia, Bulgária, meg mikor voltunk Görögországban, akkor átmentünk Szerbián meg Macedónián.
Kedvenc szín: kék
Kedvenc virág: nem szeretem a virágokat. A kaktuszomat is kinyírtam xdDDDDD
Kedvenc állat: imádok minden állatot:c sajnálom, nem tudok dönteni
Kedvenc szó: egyértelműen a krumpli <3
Kedvenc csoki: Milka meg belgacsoki
Kedvenc sport: versenyporszívózás - amúgy nincs. Max. úszni meg röpizni szeretek, azt is barátokkal. Ja, meg tollasozni.
Mikor szoktam felkelni: hétköznap öt körül, hétvégén hat körül
Mikor szoktam lefeküdni: hétköznap kilenc körül, hétvégén tíz körül
Hát, asszem ennyi. Kérdéseket örömmel várok, akár kommentbe, akár ask.fm-en
Úgy gondoltam, most talán magamról volna érdemes írnom.
1998. április 14-én születtem, aki jó matekos, kiszámíthatja, hogy hamarosan (5 hónap múlva) 16 éves leszek.
Dorkának hívnak, és elég érdekes körülmények között kaptam ezt a nevet. Anya mindenáron Esztert akart, apa viszont hallani sem akart róla. Aztán anya meglátott egy cikket Gryllus Dorkáról, és ez a szó hagyta el a száját:
- Dorka.
Apa felkapta a fejét, és mondta:
- Ez jó lesz!
Így lettem Dorka.
Én nem szeretem ezt a nevet, rövid, nyomi (ugye a Dorottya becéző formája), semmilyen. De már megszoktam. Igazából, hogyha nevet kéne adnom magamnak, nem tudnék, mert nem találtam még olyan nevet, amit magamnak tudhatnék (legyen ez "művésznév", becenév, vagy bármi).
Nyíregyháza, Sötét Szabolcs megyeszékhelyének városrészének tartott Orosán élek. Szeretek itt lakni, bár semmi sem történik errefelé. Ha valamihez hasonlítanom kéne Nyíregyházát és környékét, az a Tizenkettedik Körzet lenne, Suzanne Collins ÉV-trilógiájának alapján. Csak nekünk még szenünk sincs.
Egyke vagyok, egyedüli testvérem a kutyám, Ronie. Szüleimmel élek együtt egy egyszerű (ez olyan, mintha figura etymologica lenne ><) kertes házban.
A város egyik "elit" iskolájába járok (Gyakori, így szeretlek <3), kitűnő tanuló vagyok (idén félévkor necces, hogy az leszek-e, mondjuk tavaly félévkor se voltam, év végére már kitűnő lettem). Büszke vagyok erre, és örülök annak, hogy 8 éven keresztül kitűnő voltam, nem szeretném ezt a szintet lerontani.
Két lányt neveznék legjobb barátnőmnek, akiket bejegyzéseimben sokszor fogtok olvasni: Petra és Domi. Vannak pillanatok, amikor fogom a fejemet miattuk, de imádom őket:D
Rajtuk kívül még három lány gyarapítja baráti társaságomat: Kinga, Vivien és Dorottya. Anno mind a hárman osztálytársaim voltak, de Vivien és Dorottya átmentek angol tagozatra, Kinga maradt osztálytársnak. Dorottyával oroszon találkozunk, Viviennel pedig hetente párszor sikerül összefutni a suliban.
Barátom nincs, nem is volt, nem vagyok szerelmes se (max. könyv- anime- mangaszereplőkbe). Így hát szerelmes nyáladzások nem lesznek (max. könyvekkel, animékkel, mangákkal kapcsolatban).
Nagyon szeretek írni. A történetek világába szoktam menekülni a hétköznapok előtt. Szerintem hatalmas fantáziával áldott meg a sors, ennek nagyon örülök, mert így egy egyszerű napot is ki tudok színezni.
Rossz szokásaim közé tartozik a hihetetlen rendetlenségem. Én és a takarítás valahogy sosem illettünk össze. Ettől függetlenül, ha néhanapján rám jön a takarítási láz, akkor azt alaposan próbálom megoldani, hogy minél tovább megmaradjon a rend. Igénytelen viszont nem vagyok.
Most pedig következzen néhány sablondolog:
Kedvenc étel: nincs. Nem szeretek enni >< ha nem lenne szükségünk táplálékra, tuti nem ennék semmit
Kedvenc ital: na, ez sincs. Igazából nagyon keveset is iszok. Az is csak víz. Szénsavas innivalókat látni sem bírok, nem bírja a torkom.
Kedvenc film: ... hátömm, ez sincs. Nem szoktam filmeket nézni.
Kedvenc mese: na, végre valami, ami van *>* mesefilmek közül a Szilajt és az Atlantiszt imádom, sorozatok közül Dexter laboratóriuma illetve Louie élete (
Kedvenc tantárgy: régen a biosz volt, mert imádtam a biosztanárt. Most igazából rávágnám a "nincs"-et... deee.... legyen az orosz
Kedvenc sorozat: hátömm... sorozatokat se szokásom nézni.
Kedvenc anime: na, ilyen viszont van *>* top5: Code Geass, 07-Ghost, Ao no Exorcist, Accel World, Yu-Gi-Oh! Duel Monsters
Kedvenc manga: első számú kedvenc a 07-Ghost.
Kedvenc könyv: ÉV-trilógia és a The Dark Divine-trilógia (Fekete Bárány, Fehér Farkas, Farkashalál)
Kedvenc zene: ilyen téren nehéz választanom. Általában kedvtől függ, hogy mi a kedvencem. De talán a Leander Rising Szomorú vasárnap című dala az, amit kedvencnek tudnék mondani. Amúgy a rockot, a klasszikusokat, illetve az animeszeretem OST, OP, ED dalokat szoktam hallgatni.
Országok, ahova el szeretnék jutni: elsősorban Oroszország és Japán, aztán szép sorjában jöhet az összes többi. Szívem szerint mindenhova ellátogatnék, mert gyönyörű a Földünk.
Országok, ahol voltam: Görögország, Szlovákia, Románia, Bulgária, meg mikor voltunk Görögországban, akkor átmentünk Szerbián meg Macedónián.
Kedvenc szín: kék
Kedvenc virág: nem szeretem a virágokat. A kaktuszomat is kinyírtam xdDDDDD
Kedvenc állat: imádok minden állatot:c sajnálom, nem tudok dönteni
Kedvenc szó: egyértelműen a krumpli <3
Kedvenc csoki: Milka meg belgacsoki
Kedvenc sport: versenyporszívózás - amúgy nincs. Max. úszni meg röpizni szeretek, azt is barátokkal. Ja, meg tollasozni.
Mikor szoktam felkelni: hétköznap öt körül, hétvégén hat körül
Mikor szoktam lefeküdni: hétköznap kilenc körül, hétvégén tíz körül
Hát, asszem ennyi. Kérdéseket örömmel várok, akár kommentbe, akár ask.fm-en
2013. december 14., szombat
Az első bejegyzés
Sziasztok!:)
Úgy gondoltam, hogy egy bloghoz méltó első bejegyzést kellene írnom, de semmi ötletem sincs.
Így elsősorban a blog nevét és címét szeretném kifejteni:
A Nevereverland egy szám címe, melyet az egyik kedvenc japán előadómtól, Nano-tól hallhattam. Szerintem egy gyönyörű szám, az egyik kedvencem tőle. Ezért úgy gondoltam, Nano és a Nevereverland tiszteletére ez lett az oldal címe.
A blog neve a korábbi blogomról jött, illetve BonJovi világhírű számáról, az It's My Life-ról lett elkeresztelve. A "HoryRonie blogja" szintén a régi blogomra vezethető vissza.
Ezután szeretném kifejteni, hogy milyen bejegyzések is lesznek:
Elsősorban az életem pillanatairól szeretnék írni, mint régen is. Tekintve, hogy (közép)iskolás vagyok, a bejegyzéseim helyszíne általában az iskola.
Szoktam még írni "kritikának" nem nevezhető valamiket (nyelvtanóráról jőve a recenzió jut eszembe, de ezek még recenziónak sem nevezhetőek), melyekben kifejtem véleményemet (általában) animékkel kapcsolatban. Mostanában több mangát is olvastam, ezért azokról is szeretnék írni, de úgyse fog összejönni. Filmekkel kapcsolatban sajnos nem tudok mivel szolgálni, ugyanis nagyon ritkán nézek filmet. Többnyire animéket nézek, mangákat, könyveket olvasok, meg zenét hallgatok.
Végül de nem utolsó sorban szeretném még a történeteimet is megosztani a célközönséggel: ezek közül a legfontosabbnak a Castaway-t tartom, amit jelenleg írnék, ha lenne megfelelő szövegszerkesztő a laptopon. De nincs. Így hát, ha néhanapján sikerül eljutnom édesanyám gépéhez, és lesz ihletem is, akkor sikerül folytatnom a történetet.
Magamról nem sok mindent tudok elmondani >< Majd minden kiderül az irományaimból:)
Azt hiszem, ennyit sikerült most összeszednem. Ha lesz valami ötletem, később írok.
A Nevereverland:
Úgy gondoltam, hogy egy bloghoz méltó első bejegyzést kellene írnom, de semmi ötletem sincs.
Így elsősorban a blog nevét és címét szeretném kifejteni:
A Nevereverland egy szám címe, melyet az egyik kedvenc japán előadómtól, Nano-tól hallhattam. Szerintem egy gyönyörű szám, az egyik kedvencem tőle. Ezért úgy gondoltam, Nano és a Nevereverland tiszteletére ez lett az oldal címe.
A blog neve a korábbi blogomról jött, illetve BonJovi világhírű számáról, az It's My Life-ról lett elkeresztelve. A "HoryRonie blogja" szintén a régi blogomra vezethető vissza.
Ezután szeretném kifejteni, hogy milyen bejegyzések is lesznek:
Elsősorban az életem pillanatairól szeretnék írni, mint régen is. Tekintve, hogy (közép)iskolás vagyok, a bejegyzéseim helyszíne általában az iskola.
Szoktam még írni "kritikának" nem nevezhető valamiket (nyelvtanóráról jőve a recenzió jut eszembe, de ezek még recenziónak sem nevezhetőek), melyekben kifejtem véleményemet (általában) animékkel kapcsolatban. Mostanában több mangát is olvastam, ezért azokról is szeretnék írni, de úgyse fog összejönni. Filmekkel kapcsolatban sajnos nem tudok mivel szolgálni, ugyanis nagyon ritkán nézek filmet. Többnyire animéket nézek, mangákat, könyveket olvasok, meg zenét hallgatok.
Végül de nem utolsó sorban szeretném még a történeteimet is megosztani a célközönséggel: ezek közül a legfontosabbnak a Castaway-t tartom, amit jelenleg írnék, ha lenne megfelelő szövegszerkesztő a laptopon. De nincs. Így hát, ha néhanapján sikerül eljutnom édesanyám gépéhez, és lesz ihletem is, akkor sikerül folytatnom a történetet.
Magamról nem sok mindent tudok elmondani >< Majd minden kiderül az irományaimból:)
Azt hiszem, ennyit sikerült most összeszednem. Ha lesz valami ötletem, később írok.
A Nevereverland:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)