Bemutatkozás és a blogról

Üdv mindenkinek, aki erre a blogra tévedt!:)
Már korábban írtam (vagy próbálkoztam írni) blogokat, de nemigen jött össze. A legelsők körülbelül 1-2 bejegyzést kaptak, aztán megfeledkeztem róluk, vagy nem akartam tovább foglalkozni velük. Ezután baráti segítséggel sikerült létrehoznom egy saját blogot, amely a horyronie.webnode.hu volt. Voltak pillanatok, amikor sokan látogatták, írtam jó pár bejegyzést, csak az utóbbi időkben közbejött pár bökkenő:
az első és legfontosabb problémám az iskola volt. Néha a rengeteg tanulás mellett arra sem volt időm, hogy a kutyámat megetessem (ilyenkor érkezett meg apa segítsége, aki nagylelkűen bár, de morogva gondoskodott szegény állatról), nemhogy még blogot írjak.
a második probléma pedig az volt, hogy a blogot ellepték a külföldiek. Több külföldi látogatta az oldalt, mint magyar, így nem láttam értelmét az oldal folytatásának. Ráadásul a ritka bejegyzések miatt kevesen nézték az oldalt (azok is többnyire kínaiak vagy amerikaiak voltak), így úgy döntöttem, befejezem azt a blogot, és egy újat kezdek. Egy kicsit komolyabb oldalra gondoltam, így döntöttem e mellett.
A blogon többnyire az életem megosztásra való pillanatait fogom kiírni, illetve a története(i)met.
Azt hiszem, bemutatkozásnak ez megteszi, a többit úgyis megtudjátok a bejegyzésekből:) Jó szórakozást!^^

2015. április 11., szombat

Barátság, szerelem, szecesszió és depresszió

FIGYELMEZTETÉS: Hosszú bejegyzés következik!

Sziasztok!
Szerdán Zentára, Szerbiába utaztunk, és ma értünk vissza. Célunk a Nyírség és a Délvidék földrajzának, környezetterheltségének kutatása volt, csoportokra oszlottunk, és minden csoportnak külön feladata volt: voltak a "szelesek", akik a légszennyezettséget, hőmérsékletet, légnyomást, szélerősséget, stb. mértek, voltak a "földesek", akik a föld összetételét, hőmérsékletét, stb. vizsgálták, és voltunk mi, a "vizesek", akik szívtak.
A méréseket Zentán, illetve a Palicsi-tónál végeztük, és Nyíregyházán, illetve a Sóstónál fogjuk ezt folytatni körülbelül egy hónap múlva.
És a történet hivatalos háttere itt véget is ér, s következik, hogy mi történt pontosan.
Előzetes program, háttérismeret, miegyéb kipipálva, "szerdán reggel nyolc órakor találkozó az iskolában, negyed kilenckor indulás" - írta a 'forrás' (ahogy az igazgató mondja). Helyette azonban: háromnegyed nyolc-nyolc között összegyűlt a nép, nyolc után megérkezett az igazgató és az igazgatóhelyettes is, negyedre átballagtunk az udvarra a buszhoz, igazgató és igazgatóhelyettes még elintéz pár papírmunkát. Jó, nem probléma, fagyoskodunk a buszban. Végül fél óra múlva már jött a türelmetlenkedés:
- Holnapra odaérünk?
- Kössük el a buszt, és induljunk!
- Nézzük a sárga kukát, ha megmozdul, gáz van - és néztük.
Végül egy óra múlva, a kötelező fotózást letudva (az esőben) elindultunk.
Érkezés 17:00 körül lett volna, egy órás késéssel, egy órás várakozással a határon, sikeresen megérkeztünk egy órával hamarabb. Varázslat.
Út közben azért unatkoztunk néha, én előszeretettel néztem az épületeket, és ami tetszett, annál eldöntöttük Szandival, hogy beköltözünk oda. Valamilyen épület, én:
- Vegyük meg!
- Mi ez? - kérdezte Szandi.
- Nem tudom, költözzünk ide.
Pihenő a benzinkútnál, Dani elkezdi: Itt a szökőkút... mindenki néz, miről beszél? Hol van szökőkút? Pár másodperc múlva leesik neki mit mondott: Benzinkút.
Majdnem.
Na, megérkezünk: iskola, nadon cép, 3 emelet, a kollégiumban vagyunk elszállásolva, ami a 3. emeleten van. Jujdenagyonjó, akkor cipekedjünk!
Elfoglaljuk a szállást, négyen voltunk egy ötfős szobában, tökéletes, nézelődünk, pakolászunk. Vacsora. Két virsli. Meg kenyér. Ízetlen tea. Hmmm, nem baj, van még szendvics.
Városnézés, ismerkedés, csapatosztás, mindenki-reméli-hogy-jó-barátságok-fognak-kialakulni, Balázs megtalálja nem létező ikertestvérét. Üdvözlőparti: menjen mindenki oda, ahova akar. Jó. Bevásárolunk, visszamegyünk a szállásra, beszélgetünk, kártyázunk, az egyik üres szobát kialakítjuk "wifi-szobának", mert ott lehet a legjobban fogni az infóterem wifijét, ráadásul csak a miénk. Négyfős csapatunk kezd összerázódni, lassan a neveket is megtanuljuk.
Kicsit később Dorka elmegy zuhanyozni, mikor visszatér, Szandi azzal a hírrel fogadja, hogy le lettünk cseszve, mert "mért-nem-mentünk-a-Tisza-partra-inni". Szandi tökéletes válasza: Ajándékot néztünk, elvesztettük a csapatot, majd megyünk máskor (=soha). Na, jön a hír: az egyik srácot annyira leitatták, hogy szó szerint felrángatták. *Vastaps*
Másnap aztán elkezdődött a "munka", ami azt jelentette, hogy kb. 3 órán keresztül ültünk a kémiateremben, beszélgettünk, és vártuk, hogy foglalkozzanak velünk, ami nem történt meg, mert a tanárok a földesekkel voltak elfoglalva. Néha odavetettek valami feladatot nekünk, kb. hármat megoldottunk a tizenhatból (három.óra.alatt).
Délután folytatni kellett volna, de a nép elment kosarazni, így ez elmaradt (hurrá!).
Este karaoke. Jó, megy a halál. Végül csak letoltuk a pofánkat, a társaság jobbik felével egy jó partit csaptunk... egészen addig, amíg meg nem érkezett a Részeg Társaság. Legalább 6 üveg pia, olyan alkoholszaggal, hogy attól be lehet rúgni. Beálltak énekelni (=ordítani), körbeadták a piát, invitáltak minket is... és Dorka kiborult.
Olyan rettegés és remegés jött rám, hogy szó szerint kimenekültem a teremből, fel a wifi-szoba menedékébe. Felmásztam az ágyra, kuporgok, mellém kuporodik Jázmin, nyugtatgat. Lassan megnyugszom... egészen addig, amíg be nem ront egy részeg és egy józan gyerek. Részeg gyerek le akar minket vinni énekelni, táncolni, inni, szórakozni, Dorka remeg, Jázmin remeg, Szandi hátrahúzódik, Dávid vágná ki, józan gyerek próbálja kivinni. Végül csak sikerült kirángatni. Szandi és Dávid beültek az ajtó elé, hogy ne tudjanak betörni, Dorka annyira kiakad, hogy zokogni kezd. Végül megint megnyugszok, lemegyünk a földszintre, oda csak nem mennek le... dehogynem, elbújtunk, amíg el nem haltak a hangok, végül a tanáriban húztuk meg magunkat, hogy kártyázzunk. Takarodókor aztán visszamentünk, s aludtunk a kényelmetlen ágyakon.
Másnap végre elvégeztük a kísérleteket, elmentünk a Palicsi-tóhoz és Szabadkára, este búcsúbuli: társaság ment berúgni, mi pedig próbáltuk összerakni a karaokét. Nem sikerült. Visszatértek. Nekik sikerült. Inkább mentünk wifizni. Ott aztán Dorka fogta magát, és elaludt, többiek eközben kártyáztak, csótánnyal játszottak, majd éjfél körül felébresztettek, hogy menjek a szobánkba aludni.
Reggel összepakoltunk, bevásároltunk, és indultunk is haza.

Most pedig következzen a címmagyarázat:
Barátság: Az üdvözlőpartin szinte mindenki megemlítette, hogy nagyon reméli, hogy jó barátságok fognak kialakulni. Az elején még komolyan gondolták, a végére azonban elviccelték. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy pár ember tényleg jó barátságokat kötött. Én is - még ha nem is a zentaiakkal, és főképp a barátság megerősítését szolgálta ez.
Szerelem: Igazgató úr továbbfűzte a történetet: Ne csak barátság legyen, hanem szerelem is... hogy ez sikerült, vagy sem, az más kérdés.
Szecesszió: Csilla néni, az egyik tanár többször is megemlítette a híres szecessziós épületeket, de senki se tudta, mi az, viszont a szó az tetszett. Végül csak sikerült valahogy elmagyarázni, de a szecesszió olyan szállóigévé vált, mint a barátság.
Depresszió: Zentán sétálgatva, unatkozva, hát- és lábfájások közepette dalt (vagy verset, nevezzük, ahogy akarjuk) írtunk a Petróleum lámpa című örökzöld sláger refrénjének dallamára... és még másnap is kiegészítettük további versszakokkal:
Depressziós lámpa
Nincsen neki lángja

Depressziós málna
Kirohadt az ága

Depressziós láma
Kifolyt már a nyála

Depressziós páva
Mert eltörött a szárnya

Depressziós bába
Szétfoszlott az álma
(Neki nem lesz babája)

Depressziós lányka
Elhagyta a párja

Depressziós párna
Mert nincs neki ágya

Depressziós sáska
Letörött a lába

Depressziós lárva
Nem kelt ki a bábja

Depressziós táska
Nincs neki cipzárja

Egyéb változatok még:

Depressziós Dorka
Mert fáj az ő torka

A depressziós táska
Értelmetlen márka

Depressziós népünk
Örülünk, hogy élünk

Depressziós Szandi
Mert meg akart halni

A szecesszió hatására:

Szecessziós lámpa
Érdekes a formája
Mert szecessziós

Szecessziós járda
Nincsen neki párja

Nagyon perverzeknek és elvetemülteknek:

Depressziós depresszió
Depressziós szecesszió
Szecessziós depresszió

Kaja:
Szerda vacsora: Virsli
Csütörtök reggeli: szendvicsnek, mézes illetve dzsemes kenyérnek való
Csütörtök ebéd: Valamilyen leves, amiben tarhonya volt, hideg, ízetlen hús, hideg sült krumpli
Csütörtök vacsora: pljeskavica - antipatikus és túlságosan borsos volt, ettől függetlenül, ha jó lett volna, meg jól nézett volna ki, akkor biztos jobban ízlett volna...
Péntek reggeli: a csütörtöki reggeli
Ebéd: ??? (hideg tészta, rágós hús, nyakon öntve zafttal - kenyeret tunkoltam, meg valamilyen leves)
Vacsora: bundás kenyér. BUNDÁS.KENYÉR
Szombat reggeli: ami csütörtökön meg pénteken

Szösszenetek:
Igazgató: Dorka, miért nem eszi meg a levest? Nagyon finom.
Én: Nagyon válogatós vagyok.
- Ó, mindent meg kell enni. És az a négy hasáb burgonya a tányérján?
- Azt Jázminnak ajánlottam fel.

Szandi: Van már net?
Én: Micsoda?
Szandi: Van. Már. Net?
Én: Jaaa, azt értettem: van málnád?

Szandi a periódusos rendszerre: órarend

"Ha én internetet dugnék, akkor olyan helyre dugnék..." ne folytassuk

Karaoke, Jázmin az Ao Haru Ride (アオハライド) openinget énekelte. Dávid az anime japán címére:
- Te el tudod azt énekelni, hogy pé plusz per egyenlő?

Szandi karaoke közben Danira: Nem látom a fejét... ja, de.

Szandi: Dorka, van lyukad?
Konnektorra gondolt...

"+18", obszcén szavak:
Anett: Rajzoltam Bobónak egy szívet.
Bobó: Köszi.
Anett: Meg egy faszt is.

Dalátírás 2.0:

Nézz mélyen a zsebembe,
Tedd a kezed a bal szemembe
Hajolj bele a labamba,
Dúdold bele, hogy hajamba.

Igazgató: Csilla néni úgy vezet, mint egy férfi.

Képeket holnap rakok ki:3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése