Sziasztok:)
Hosszú hallgatás után visszatértem, és megosztom veletek csodálatos szegedi osztálykirándulásunkat, mely olyan hiperszuper volt a nagyszerű szervezésnek köszönhetően, hogy még egy napot ott szerettünk volna maradni. Hahaha, nem.
6:30-tól gyülekező, hogy hétkor el tudjunk indulni (így is volt, aki az utolsó pillanatban pattant be, más pedig el se jött). Jó a busz, mozog is, indulhatunk a kb. 5 órás útra. Jujdejó.
Az odafele út elég unalmas volt, olvastam, beszélgettünk, zenét hallgattam, ettem, a szokásos lazulós utazgatást néhány "mikorérünkmároda-nemsokára-demikor-mégkétórabírdki-miértjöttemel" beszélgetés zavarta csak meg. A többség csendben volt, csak néha hallhattunk agysorvasztó nevetést, így egész jól elvoltunk.
Megérkezünk Szegedre, ofő lánya irányít a szálláshoz. Tipikus szocreál valami (elméletileg sporthotel/sportszálló, de szerintem egy kollégium is jobb, mint ez volt) érthetetlen személyzettel, nem baj, elfoglaljuk a szállást, és megyünk sétálni a városba 5 órán keresztül 40 fokban, tűző napon, mert az hűdenagyonjó, aztán megyünk még vagy 3 órára az Árkádba, ami még hűdenagyonjobb, mert ez annyira kihagyhatatlan élmény, hogy jobb, mint Ópusztaszer (én javasoltam az ofőnek, hogy menjünk már el oda, mert hasznosabb, mint a paprikamúzeum, de a paprikamúzeumban lehet ingyen kóstolni szalámis kenyeret... ja, jó, logikus, éhes nyíregyházi lemegy Szegedre szalámis kenyeret enni 13 ezer forintért). Ezt a mondatot pedig szerintem E.T.A. Hoffmann is megirigyelheti^^
Na, visszatérve valahova: A szállás... minden szoba felszerelt: mindegyikben volt hűtő, valamelyik működött, valamelyik nem (a miénk pont igen *>*), valahol volt fogas, valahol nem (ahol nem volt, oda a fiúk poénból átvitték az összeset, majd elfelejtvén, honnan hozták az egyiket - a miénket - ott is hagyták azt), valahol volt 1000 éves tv és rádió, valahol nem (nálunk pont nem, de szemben az egyik szobában volt, aztán a fiúk oda átvitték a másikat is), négyszemélyes szobák 1-2-3 főre (logikus), asztal, szék négy főre, polcok, konnektor (az enyém pont nem volt jó, így a hűtőnél lévő elosztót használtam xdDDDDD), erkély, fürdőszoba... tízpercetekvanésindulunkvárostnéznimertnemérrá. Aha.
Na, városnézés órákig: szegedi dóm, Katánakelszakadtacipője,ezértofőlányaelvisziakínaiba,mindjártjönnek, szabadtéri színpad, színpad melletti valami, ahol valakik voltak (Dorka magyarázata lvl 100000+), egyetem, ottegylibri,bemehetünk? nem, lesz az Árkádban (nem volt, csak Alexandra), 1 órás mekizés és fagyizás, fotózkodjunk, megtettük ugyanazt az utat hatszor, pihenjünkmertmelegvan, szökőkút, Tisza part, sétáljunk el a paprikamúzeumhoz (Dorka kezd rosszul lenni a sok megyünk-állunk-megyünk-állunktól, ráadásul a cipő is éhes, megeszi a lábát). Paprikamúzeumban egy órát kellett volna eltöltenünk, ott voltunk max. 45 percet: bementünk, LÉGKONDIIIII, miez... aha. aha. aha. 3 perc után ki is jöttünk, és telóztunk/olvastam az egy szem kanapén hatan, meg a földön elszórva a maradék huszonvalamennyi. Kísérőtanár és férje bírták 15 percig, ofő pedig márt csak azért is végigolvasta az egészet (fél óra). Petra elkezdi: amúgy szerintem ő se olvassa, hanem ott facebookozik valamelyik sarokban. Jön az ingyenkaja, mindenki ráront, én továbbra is olvasok. Na, jöjjön csodás 3 óra az Árkádban, amiben konkrétan semmi nem volt, de még annyi se (igazából annyira nem is néztünk szét, gyűjtöttük az energiát a visszasétára a szálláshoz, meg kipihentük a nap fáradalmait). Ópusztaszer biztosan nem lett volna ilyen jó. Á, dehogy (szarkazmus és irónia).
Na, visszasétáltunk, közben az osztály tombolt, Dorkának vagy hárman felajánlották, hogy viszik (fájt a lábam, a hátam, a lelkem, elegem volt, melegem volt, szar kedvem volt), de mindenkit visszautasított. Szállástól nem messze ott a strand, egyik fiú menjen el és nézze meg, mikor nyit, mert másnap lehet menni. Leültem a földre, gondolkodtam, miért nem jöttem mezítláb(? ja, mert nem akartam hülyének tűnni), mikor megállt mellettem Szandi és Patti. Mezítláb. Mondom, miért nem szóltatok, hogy mezítláb vagytok? Fogtam, levettem én is a cipőmet arra a pár száz méterre. Lábaim fellélegeztek. Közben Brigi valami istentelenül vicceset hallott/mondott, amitől úgy elkezdett röhögni, hogy bepisilt. Igen. Bepisilt.
Na, szállásra visszatérve szabad péntek, szabad szombat, szabad aludni. Felfedezzük a csodás fürdőszobát, ami kedvencem lett:
Kata szerint a wc-n ülve le lehet zuhanyozni, és nem tévedett. Rohadt kicsi volt. A szobából mostam fogat, mert úgy volt kényelmes (a fürdőszoba feljebb volt emelve, nem tudom, miért, de a mosdókagylót nem emelték meg vele együtt, ezért a szobából volt jó a magassága), a wc-re nem is lehetett volna leülni, ha akarunk, ha nem, mert teljesen a falnál volt, előtte meg a mosdó. A maradék helyet pedig az üres placc töltötte ki az árválkodó zuhanyrózsával. Csodás. Se egy függöny, elválasztó, se semmi. Ja, azt kihagytam, hogy az ajtó harmonikaajtó volt, rajta kis "ablakokkal", amiken keresztül kívülről be lehetett látni, de a fürdőből nem lehetett kilátni. Fordítva rakták fel, vagy direkt szívatásból, én nem tudom, de amikor a fél osztály úgy döntött, hogy átjön hozzánk trollcsizni, miközben Petra zuhanyzik, én ajtónálló lettem.
Na, Dorka tizenegykor menne aludni, de természetesen csak ő akarja ezt, a többiek nem így gondolják. Éjfél körül csak sikerült elaludnom, hatkor meg felkelnem, úgyhogy a nyolc-kilenc óra alváshoz szokott testem-lelkem bioritmusa felbolydult, de tudtam, hogy ez lesz. Így is többet aludtam, mint a többiek.
Reggeli svédasztal volt, találtam magamnak ezer éves gabonapelyhet szobahőmérsékletű langyos tejjel, nem baj, jó lesz az.
Aki akar, strand, aki akar, sétahajókázás. A többség hajókázni ment, köztük én is, mert nem vittem fürdőruhát, ugyanis eredetileg az volt, hogy strandolásra nem lesz idő. Nem baj, gondoltam, hajókázni még úgy se voltam, főleg nem 40 fokban (na jó, 30-35 fok volt "csak") és tűző napon... Vállam leégett, egy rakás hülyegyerekkel hajókáztunk, de nem baj, mi faszagyerekek vagyunk, osztályból hárman bírtuk ki a teljes 50 percet a tűző napon, többiek inkább bent szenvedtek, ahol a naptól védve voltak, de levegőhöz nem nagyon jutottak, és nem azért, mert elakadt a lélegzetük a csodás kilátáson.
Ezután ettünk, majd jött az osztálykirándulás fénypontja: a Parapark. Ezt vártuk a legjobban, tudtuk, hogy ez lesz a legjobb. Ez is lett.
Gondolom, már szinte mindenki hallott a szobából kiszabadulós játékról, ami az utóbbi 2 évben végigsöpört Magyarországon. Aki nem, azok itt utánaolvasgathatnak a dolgoknak, ha nem gond, nincs kedvem elmagyarázni^^"
Na, izgatottan várunk, elmagyarázzák gyorsban, mi a szitu, kezdhetünk? Ja. Akkor indulás! Kiindulópont: aprócska, sötét szoba. Telefon elő, hogy világítsunk (amúgy nem lehet használni, de itt még nem volt kamera, szóval nyugodtan szabályt szegtünk). Na, megtaláljuk a kulcsokat, berobbanunk a nagy szobába. Ahányan voltunk, annyifelé szaladtunk: felforgattunk mindent, ami mozdítható, ami nem, törtünk, zúztunk. Minden kis lyukba belenéztünk, belenyúltunk (lehetett utánunk rendet rakni, az is biztos:D).
Best of:
- Volt bent egy ősöreg bőrönd, amit Szandi kezelésbe vett: addig ütötte, rúgta, földhöz vágta, amíg fel nem nyílt az egyik csatja. A másik már nem engedett, valószínűleg direkt, de ő megpróbálta ilyen módszerrel azt is kinyitni. Nem jött össze, így kihalásztunk a bőröndből egy járóbotot.
- A falon volt egy lyuk, gondoltuk, biztos elrejtettek benne valamit. Még az ágy is ott volt előtte. Jó, felmászok... nem érem el. Patti fogta a széket, felrakta az ágyra, Szandi támogatta, hogy ne essen le, mikor is szól a srác: Ömm, egy kis segítség: 2 méter fölött ne keressetek semmit. Hát jó.
- Szenvedések árán sikerült kinyitni egy rohadt aktatáskát (jó volt a kód, meg minden, csak azt nem tudtuk, hogy a zárát tolni kell, nem húzni...), amiben el volt rejtve egy kapcsoló (lol). Felkapcsoljuk, valami felkapcsolódott, de senki se figyelt, mi. Jó, lekapcsoljuk, megint fel. Az ágy mögött! Benézek, ott egy kulcs középen. Nem érem el... A BOT A BOT! HOZZÁTOK A BOTOT! Nem elég hosszú, össze kéne csavarozni... talált valaki csavart? Senki. Találtunk egy szemüveget, azt használtuk csavarnak xdDDDDDDDDDDDDD
Na, a kulcs segítségével átjutottunk a másik szobába, ahol egy üzenet várt minket a képernyőn: Zárd be magad után az ajtót. Anyád. Bezárjuk. Lekapcsolódik a villany. Kinyitnánk. Riaszt. ANYÁD, MINDENT KINT HAGYTUNK (azt hittük, nem lehet kijönni onnan). Nem baj, volt egy zseblámpánk, oldottuk a feladványokat, tök jól haladtunk, de nem tudtunk kijönni, mert beriasztott. 40 percig voltunk öten egy kicsi szobában, 40 fokban (ott már lehetett 40 fok, mert semmi levegő nem volt). Aztán elakadtunk. Az egyik feladvány része ráadásul kint volt. Na, nem baj, mi megpróbáltuk, hangosan visszaszámoltunk tíztől. Jön a srác, magyarázza, mit kellett volna csinálnunk (amúgy se sikerült volna szerintem kijutnunk). Szandi kérdezi: Amúgy, a sötét szobából hogy lehetett volna kijönni? Srác néz, mondja, bármikor kijöhettünk volna. Ránézünk. Ez. Most. Komoly? Azt hittük, nem lehet kijönni, mert riasztott. Srác: Az ajtó nyitva volt, nem? Jó, már ezt is tudjuk: ami nyitva van, onnan ki lehet menni. Srác: Amúgy, csodálkoztam is, hogy nem akartok kijönni... gondoltam, biztos jól éreztétek magatokat ott bent. Aha, persze, majd' elájultunk a melegben, de rohadt jó volt.
Na, köszönjük szépen, egy élmény volt, megbeszéltük, hogy majd valamikor összejön újra a kis csapat, és kipróbáljuk Nyíregyházán is.
Buszon hazafele élménybeszámolót tartottunk. Igaz, ez a beszélgetés még a Parapark felé hangzott el, de most jutott eszembe >< Szóval:
A strandosok mesélik, hogy mikor mentek a strandra, a pénztáros kérdezi tőlük, hogy honnan jöttek? Mondja Bence: Nyíregyházáról.
Nő: Az is itt van, Csongrád megyében?
Ákos oda se figyelt, elkezdi: Aha.
Kaptak 30% kedvezményt xdDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
Parapark másik csapat, akik szintén abban a szobában voltak, ahol mi:
Találtak egy cetlit, rajta felirat: öreg. Fogták a botot és a szemüveget... majd felvették a szemüveget, és úgy nézték a botot, hátha megjelenik rajta valami xdDDDDDDDDDDDDDDDD
Másik csapat, másik szoba: Bementek, tele a fal orosz szöveggel, még szótár is volt, ott szótáraztak, de nem volt köze a feladathoz amúgy... na, mondják, rögtön ránk (Petra meg én) gondoltak. Bár utána megjegyezték, hogy mivel mi tudunk is oroszul, ők meg nem, ezért lehet, minket jobban bezavart volna. Mondjuk a szótárt lehet, elhoztam volna:3
Na, a nagy élménybeszámoló után pihenés: én olvastam, többiek aludtak.
Végül felébredt a társaság, és tombolni kezdett:
Bence kisminkelte Csabit, énekeltünk, felfogták a hajamat, és megkaptam, hogy hordhatnám mindig így, mert rohadt jól áll... mondom, meg is csináljátok, mert én nem tudom felfogni.. gyakoroljak nyáron. Jó. Bence engem is ki akart sminkelni, de ezt már nem engedtem.
Végül csak hazaértünk, s letudtunk még egy osztálykirándulást, aminek egyedül a második napja, pontosabban annak a másik fele (a Parapark és a hazaút) volt élvezhető. Amúgy egy jobb szállással és jobb szervezéssel jobb is lett volna, de hát na... ez ellen már nem tehettünk semmit.
Köszönöm, hogy végig olvastad ezt a kisregényt, majd még jelentkezek^^
2015. június 26., péntek
2015. május 16., szombat
Top 10 kedvenc anime
Sziasztok:)
És íme, a tízes lista:
10. Aldnoah.Zero
Először nem akartam elkezdeni, aztán a sok pozitív visszajelzést olvasva úgy döntöttem, belevágok. Nem kellett volna, mert rögtön megnéztem az addig kijött részeket, és hétről hétre vártam az újakat... Igazából nem is tudom, miért tetszett meg annyira. Inaho faarca, a zene, a mechák? Tényleg fogalmam sincs, de igazán a szívemhez nőtt. Az ütős befejezés után pedig hihetetlenül vártam a második évadot, de abban sajnos csalódnom kellett. Amennyire ütős volt az első évad, szinte annyira pocsék lett a második. Pedig ha hozta volna a szintet, kifejtették volna rendesen a történetet (pl. Mi az Aldnoah?), sokkal jobb lett volna. De így teljesen összecsapott lett, mintha egy teljesen más anime lenne. Ettől függetlenül az első évad továbbra is kedvenc.
9. Psycho-Pass
Brutálisan jó. Erős társadalomkritika, fejlődő főhősnő, igazi "főgonosz", és igazán helyes Kougami Shinya:3
Tényleg nagyon jó, bár a második évad itt se sikerült a legjobbra, inkább mondanám fillerévadnak. A filmet pedig várom nagyon, Japánban nagy sikert aratott állítólag^^
De miért is ilyen jó?
1. A szereplők. Egyszerűen mindegyiket imádtam. Mindenkinek volt szerepe, mindenkit kidolgoztak, életszerűek voltak, normális cselekedetekkel (kivéve az elmebeteg karaktereket). Makishima az egyik legjobb negatív karakter, akivel találkoztam.
2. A zene. Az openingek, de legfőképpen az első ending (ami az AMV alatt is szól). Az egyik ending, amit hallottam, pedig láttam már pár animét, és elég gyakran változik a kedvenc zeném, de ez továbbra is a legjobb.
3. A grafika. Egyszerűen gyönyörű, és szerencsére a cenzúrát se vitték túlzásba, illetve nem zavaró, ugyanakkor nem mutattak túlságosan durva dolgokat sem. Az is tetszik, hogy teljesen reális (nincsenek nagy szemek, színes hajak, furcsa ruházatok).
4. A történet. Ütős, brutálisan őszinte, csavaros, elgondolkodtató. Tényleg az egyik legjobb anime, amit láttam. De gyengébb idegzetűeknek nem ajánlom, mert vannak benne durva dolgok.
8. Steins;Gate
Az egyik legjobban felépített anime, amivel találkoztam. Az első pár rész poénos, karakterépítő, aztán a közepétől kezdődik a bonyodalom. Az időutazást is nagyon jól kezelték, teljesen reális volt. A történet csavaros, átgondolt. A szereplők szerethetőek, reálisak. A szerelmi szál is nagyon jól felépített. Rintarou pedig nagyon szépen elviszi a hátán a történetet. Az odaadása, amivel mindent vissza akar fordítani, példamutató. Kurisu pedig egy igazán jó főhősnő, hihetetlenül okos, kedves, szép.
Található benne pár megható jelenet, ezért sírósabbak zsepit készítsenek (én többször is elpityeredtem... vagy zokogtam).
A grafika és a zene is egyedülálló, nagyon szép (opening és ending egyaránt bejövős).
Egy mestermű, nemhiába kapott jobbnál jobb értékeléseket, helyezéseket.
7. Hikaru no Go
Az egyik legszerethetőbb anime, ami a go világába kalauzol minket. Látszik rajta a rengeteg munka: biztos vagyok benne, hogy az összes játékot vagy valós játékok alapján csinálták meg, vagy pedig hozzáértők rakták össze. Úgy vágtam neki, hogy nem ismertem a gót, semmit sem tudtam róla. Sajnos az anime végéig nem változott ez, de a lényegét megtanultam pár lépéssel együtt (amit leginkább a részek végén lévő "Go! Go! Igo!" minisorozatnak köszönhetek).
Ettől függetlenül hihetetlenül izgalmasak voltak a meccsek, a szereplőket imádtam (legfőképpen Hikarut, aki hihetetlenül jó karakterfejlődésen esett át, de Touya karakterfejlődése is jó volt).
Számomra azonban volt egy mélypontja az animének, a végén, a 60. résztől úgy a 70. részig. Ha a többi 65 résszel nem zártam volna be a szívembe a történetet, ezek a részek nagyon lerontották volna a véleményemet róla. Szeretem a drámát, de ez már nekem is túlzás volt.
A grafika nem kiemelkedő, de figyelembe kell venni, hogy már majd' 15 éves alkotás. A zenék viszont nagyon jók (főleg a 2. opening tetszik nekem, ami az AMV alatt is szól).
Tényleg egy nagyszerű anime, ajánlom mindenkinek! Illetve követelem a folytatást, mert felháborító, hogy a legizgalmasabb résznél hagyták abba.
6. Hikaru no Go - Journey to the North Star Cup
A 1,5 órás film ott folytatódik, ahol az anime abbamaradt. Nagyon jól továbbviszi a történetet, megismerhetünk egy új karaktert is. A legnagyobb probléma azonban az, hogy nincs folytatás, teljesen félbeszakad a történet, ráadásul a legizgalmasabb részek előtt. Emiatt mindenképpen el fogom olvasni a mangát, mert érdekel a befejezés.
5. Death Parade
Az anime erőteljesen a Fűrész című filmre emlékeztet, de szerencsére teljesen más a két történet. A 2015 téli szezon meglepetése volt ez az anime. Elgondolkodtató volt, tele volt rengeteg nagyszerű gondolattal, párbeszéddel. A világot sajnos nem fejtették ki teljesen, inkább a szereplőkre mentek rá. A női főszereplő, akinek nevét csak a történet vége felé tudhatjuk meg az egyik legjobb, akivel találkoztam, hihetetlenül önzetlen, önfeláldozó. A végén rendesen megsirattatott. Decim pedig, a kezdetben rideg, érzelemmentes döntőbíró nagyon szép karakterfejlődésen esett át.
Az epizodikus felépítés nem töri meg az animét, a részekről részekre felbukkanó új szereplőket is szépen kifejtették, ami igazán nagy teljesítménynek mondható. Megmondom őszintén, még néztem volna jó pár részen át, de jobban átgondolva, ez így volt jó. Egyébként, ha nem lett volna ilyen ütős a vége, szerintem nem lett volna kedvenc.
4. Code Geass Hangyaku no Lelouch (R1)
Az anime, ami majd' 2 évig volt második helyezett a listámon. Ami mindig is egy különleges helyet foglal el a helyemben. Ahányszor rágondolok, összeszorul a torkom. Egyszerűen hihetetlen. Az összes hibájával együtt imádom a mai napig. Tényleg lenyűgöző. A története, a szereplői... nem, egyszerűen nem tudom nem dicsérni, és egyszerűen képtelen vagyok elmondani, hogy mennyire szeretem. Ezt az animét mindenkinek látni kell. Kötelező. Az első három animével is így leszek, de addigra próbálom összeszedni magam.
3. Shigatsu wa Kimi no Uso
Ez az anime egy csodálatos utazás volt a zene világába. Mindenféle előismeret nélkül kezdtem el, a végére pedig egyszerűen... sokkolt. Hihetetlenül jól adagolta a drámát, ugyanakkor megtartotta a gyermeki könnyedségét is. Bár néha féltem, hogy ez a gyermekisége lesz a veszte, de szerencsére tévedtem. Hiába tinédzserek a szereplők, olyan dolgokkal kell megküzdeniük, mint egy felnőttnek, emiatt gyakran nem is gyereknek tűnnek. A fejlődésük is látványos, jól adagolt. A vége pedig hihetetlenül szívszorító (ha képekben látom, akkor is képes vagyok elsírni magam). Számomra a 21. rész volt a "nagy áttörés", ott nyert meg magának az anime. Onnantól történhetett volna bármi, ha egy borzalmasan bugyuta befejezése lett volna, akkor is kedvenc lett volna (talán annyi, hogy nem 3. helyen végzett volna). De szerencsére nem, a vége is gyönyörű volt, kettészakította a szívemet, szinte már katarzist okozott. Az utóbbi évek egyik legjobb animéje. Joggal érdemli meg a MAL 12. helyét, ami nem kis dolog, főleg annyi csodálatos anime után, amiket eddig kiadtak. Gyönyörű. Szívszorító. Fájdalmas. De jó értelemben.
2. Code Geass Hangyaku no Lelouch R2
Ha tavaly állítottam volna össze a listát, az első két helyen a Code Geass két évadja foglalt volna helyet. De a Shigatsu wa Kimi no Uso ilyen téren is szétszakított. De az R2-t nem tudta ledönteni a trónjáról... nem úgy, mint egy másik anime, ami nemsokára következni fog.
A történet kis ugrással ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. A grafika ugyanolyan egyedi, mint az előző évadban, a zenék továbbra is csodálatosak, a karakterek pedig kidolgozottak - nem viccelek (többen is ezen a véleményen vannak!), a CG szinte az egyetlen olyan anime, ami még a legjelentéktelenebb mellékszereplőket is képes kidolgozni, ráadásul mindenféle fillerérzet, vagy üresjárat nélkül.
Amiért pedig ilyen előkelő helyen végzett a listámon:
1. Lelouch - az egyik kedvenc főszereplőm. Mindenféle rossz cselekedete ellenére imádom. Lelouch nem gonosz. Ő az egyik legönzetlenebb karakter a világon. Követett el rossz döntéseket, nem is egyet. De vállalta mindet. Szenvedett miattuk.
2. Egy beszélgetés, amiben benne van minden mondanivaló:
- Ez vicces. Másoktól várod az igazságot, míg te magad a hazugság útján jutottál el idáig.
- Igazad van. Egész idő alatt hazudtam. Nem csak a nevem és a múltam hazugság. Eltitkoltam mindent, beleértve még a valódi szándékaimat is. De hát nem ez a természetes? Az emberen múlik, hogy mit állít be azzal, amit mond. Vagy a helyzeten múlik. Ha nem tennénk, országok, népek és közösségek sem léteznének. Mindenki hazudik a körülményeknek megfelelően. Mindenki különböző maszkot vesz fel a családja, a barátai és a társadalom előtt. Ez valóban olyan rossz lenne? Akkor mi az "igazi" arcunk?
3. A vége és a zene. Nem mondok többet, mert nem akarok spoilerezni.
1. Rainbow: Nisha Rokubou no Shichinin
Az anime, ami letaszította trónjáról a Code Geass-t. Az anime, amit nem tudtam nem szeretni. Az anime, amiben benne van minden. Annyi mondanivaló, gondolat található benne, annyira tiszta és őszinte. Csodálatos zene, gyönyörű képi világ, hihetetlenül jó karakterek.
De amivel megnyert magának, az a barátság. Számomra a barátok mindig is fontos helyen szerepeltek, többre tartom a barátságot a szerelemnél. Ahogyan pedig ez az anime bemutatja a barátságot, az igaz barátságot, azzal nem szállhat versenybe más anime.
A szereplők is hihetetlenül kidolgozottak, tele célokkal, reményekkel, álmokkal. Mindannyiukkal történt valami az életben, aminek hatására megtörtek. Ennek ellenére felálltak, és tovább mentek. Együtt. Kisegítették egymást a bajból, megmentették a másik életét, küzdöttek a kegyetlenség ellen. Hihetetlenül önzetlenek. Mindannyian.
Ráadásul annyira reális, mind grafikailag, mind történetileg. El tudom képzelni, hogy megtörtént eseményeken alapul a történet, annyira valóságos.
Benne van minden emberi tulajdonság, gondolat, cselekedet. Brutálisan őszinte, Ugyanakkor gyengébb idegzetűeknek semmiképpen nem ajánlanám, mert tényleg brutális - ahogyan a világ is, amiben élünk.
Köszönöm, hogy velem tartottatok!^^
És íme, a tízes lista:
10. Aldnoah.Zero
Először nem akartam elkezdeni, aztán a sok pozitív visszajelzést olvasva úgy döntöttem, belevágok. Nem kellett volna, mert rögtön megnéztem az addig kijött részeket, és hétről hétre vártam az újakat... Igazából nem is tudom, miért tetszett meg annyira. Inaho faarca, a zene, a mechák? Tényleg fogalmam sincs, de igazán a szívemhez nőtt. Az ütős befejezés után pedig hihetetlenül vártam a második évadot, de abban sajnos csalódnom kellett. Amennyire ütős volt az első évad, szinte annyira pocsék lett a második. Pedig ha hozta volna a szintet, kifejtették volna rendesen a történetet (pl. Mi az Aldnoah?), sokkal jobb lett volna. De így teljesen összecsapott lett, mintha egy teljesen más anime lenne. Ettől függetlenül az első évad továbbra is kedvenc.
9. Psycho-Pass
Brutálisan jó. Erős társadalomkritika, fejlődő főhősnő, igazi "főgonosz", és igazán helyes Kougami Shinya:3
Tényleg nagyon jó, bár a második évad itt se sikerült a legjobbra, inkább mondanám fillerévadnak. A filmet pedig várom nagyon, Japánban nagy sikert aratott állítólag^^
De miért is ilyen jó?
1. A szereplők. Egyszerűen mindegyiket imádtam. Mindenkinek volt szerepe, mindenkit kidolgoztak, életszerűek voltak, normális cselekedetekkel (kivéve az elmebeteg karaktereket). Makishima az egyik legjobb negatív karakter, akivel találkoztam.
2. A zene. Az openingek, de legfőképpen az első ending (ami az AMV alatt is szól). Az egyik ending, amit hallottam, pedig láttam már pár animét, és elég gyakran változik a kedvenc zeném, de ez továbbra is a legjobb.
3. A grafika. Egyszerűen gyönyörű, és szerencsére a cenzúrát se vitték túlzásba, illetve nem zavaró, ugyanakkor nem mutattak túlságosan durva dolgokat sem. Az is tetszik, hogy teljesen reális (nincsenek nagy szemek, színes hajak, furcsa ruházatok).
4. A történet. Ütős, brutálisan őszinte, csavaros, elgondolkodtató. Tényleg az egyik legjobb anime, amit láttam. De gyengébb idegzetűeknek nem ajánlom, mert vannak benne durva dolgok.
8. Steins;Gate
Az egyik legjobban felépített anime, amivel találkoztam. Az első pár rész poénos, karakterépítő, aztán a közepétől kezdődik a bonyodalom. Az időutazást is nagyon jól kezelték, teljesen reális volt. A történet csavaros, átgondolt. A szereplők szerethetőek, reálisak. A szerelmi szál is nagyon jól felépített. Rintarou pedig nagyon szépen elviszi a hátán a történetet. Az odaadása, amivel mindent vissza akar fordítani, példamutató. Kurisu pedig egy igazán jó főhősnő, hihetetlenül okos, kedves, szép.
Található benne pár megható jelenet, ezért sírósabbak zsepit készítsenek (én többször is elpityeredtem... vagy zokogtam).
A grafika és a zene is egyedülálló, nagyon szép (opening és ending egyaránt bejövős).
Egy mestermű, nemhiába kapott jobbnál jobb értékeléseket, helyezéseket.
7. Hikaru no Go
Az egyik legszerethetőbb anime, ami a go világába kalauzol minket. Látszik rajta a rengeteg munka: biztos vagyok benne, hogy az összes játékot vagy valós játékok alapján csinálták meg, vagy pedig hozzáértők rakták össze. Úgy vágtam neki, hogy nem ismertem a gót, semmit sem tudtam róla. Sajnos az anime végéig nem változott ez, de a lényegét megtanultam pár lépéssel együtt (amit leginkább a részek végén lévő "Go! Go! Igo!" minisorozatnak köszönhetek).
Ettől függetlenül hihetetlenül izgalmasak voltak a meccsek, a szereplőket imádtam (legfőképpen Hikarut, aki hihetetlenül jó karakterfejlődésen esett át, de Touya karakterfejlődése is jó volt).
Számomra azonban volt egy mélypontja az animének, a végén, a 60. résztől úgy a 70. részig. Ha a többi 65 résszel nem zártam volna be a szívembe a történetet, ezek a részek nagyon lerontották volna a véleményemet róla. Szeretem a drámát, de ez már nekem is túlzás volt.
A grafika nem kiemelkedő, de figyelembe kell venni, hogy már majd' 15 éves alkotás. A zenék viszont nagyon jók (főleg a 2. opening tetszik nekem, ami az AMV alatt is szól).
Tényleg egy nagyszerű anime, ajánlom mindenkinek! Illetve követelem a folytatást, mert felháborító, hogy a legizgalmasabb résznél hagyták abba.
6. Hikaru no Go - Journey to the North Star Cup
A 1,5 órás film ott folytatódik, ahol az anime abbamaradt. Nagyon jól továbbviszi a történetet, megismerhetünk egy új karaktert is. A legnagyobb probléma azonban az, hogy nincs folytatás, teljesen félbeszakad a történet, ráadásul a legizgalmasabb részek előtt. Emiatt mindenképpen el fogom olvasni a mangát, mert érdekel a befejezés.
5. Death Parade
Az anime erőteljesen a Fűrész című filmre emlékeztet, de szerencsére teljesen más a két történet. A 2015 téli szezon meglepetése volt ez az anime. Elgondolkodtató volt, tele volt rengeteg nagyszerű gondolattal, párbeszéddel. A világot sajnos nem fejtették ki teljesen, inkább a szereplőkre mentek rá. A női főszereplő, akinek nevét csak a történet vége felé tudhatjuk meg az egyik legjobb, akivel találkoztam, hihetetlenül önzetlen, önfeláldozó. A végén rendesen megsirattatott. Decim pedig, a kezdetben rideg, érzelemmentes döntőbíró nagyon szép karakterfejlődésen esett át.
Az epizodikus felépítés nem töri meg az animét, a részekről részekre felbukkanó új szereplőket is szépen kifejtették, ami igazán nagy teljesítménynek mondható. Megmondom őszintén, még néztem volna jó pár részen át, de jobban átgondolva, ez így volt jó. Egyébként, ha nem lett volna ilyen ütős a vége, szerintem nem lett volna kedvenc.
4. Code Geass Hangyaku no Lelouch (R1)
Az anime, ami majd' 2 évig volt második helyezett a listámon. Ami mindig is egy különleges helyet foglal el a helyemben. Ahányszor rágondolok, összeszorul a torkom. Egyszerűen hihetetlen. Az összes hibájával együtt imádom a mai napig. Tényleg lenyűgöző. A története, a szereplői... nem, egyszerűen nem tudom nem dicsérni, és egyszerűen képtelen vagyok elmondani, hogy mennyire szeretem. Ezt az animét mindenkinek látni kell. Kötelező. Az első három animével is így leszek, de addigra próbálom összeszedni magam.
3. Shigatsu wa Kimi no Uso
Ez az anime egy csodálatos utazás volt a zene világába. Mindenféle előismeret nélkül kezdtem el, a végére pedig egyszerűen... sokkolt. Hihetetlenül jól adagolta a drámát, ugyanakkor megtartotta a gyermeki könnyedségét is. Bár néha féltem, hogy ez a gyermekisége lesz a veszte, de szerencsére tévedtem. Hiába tinédzserek a szereplők, olyan dolgokkal kell megküzdeniük, mint egy felnőttnek, emiatt gyakran nem is gyereknek tűnnek. A fejlődésük is látványos, jól adagolt. A vége pedig hihetetlenül szívszorító (ha képekben látom, akkor is képes vagyok elsírni magam). Számomra a 21. rész volt a "nagy áttörés", ott nyert meg magának az anime. Onnantól történhetett volna bármi, ha egy borzalmasan bugyuta befejezése lett volna, akkor is kedvenc lett volna (talán annyi, hogy nem 3. helyen végzett volna). De szerencsére nem, a vége is gyönyörű volt, kettészakította a szívemet, szinte már katarzist okozott. Az utóbbi évek egyik legjobb animéje. Joggal érdemli meg a MAL 12. helyét, ami nem kis dolog, főleg annyi csodálatos anime után, amiket eddig kiadtak. Gyönyörű. Szívszorító. Fájdalmas. De jó értelemben.
2. Code Geass Hangyaku no Lelouch R2
Ha tavaly állítottam volna össze a listát, az első két helyen a Code Geass két évadja foglalt volna helyet. De a Shigatsu wa Kimi no Uso ilyen téren is szétszakított. De az R2-t nem tudta ledönteni a trónjáról... nem úgy, mint egy másik anime, ami nemsokára következni fog.
A történet kis ugrással ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. A grafika ugyanolyan egyedi, mint az előző évadban, a zenék továbbra is csodálatosak, a karakterek pedig kidolgozottak - nem viccelek (többen is ezen a véleményen vannak!), a CG szinte az egyetlen olyan anime, ami még a legjelentéktelenebb mellékszereplőket is képes kidolgozni, ráadásul mindenféle fillerérzet, vagy üresjárat nélkül.
Amiért pedig ilyen előkelő helyen végzett a listámon:
1. Lelouch - az egyik kedvenc főszereplőm. Mindenféle rossz cselekedete ellenére imádom. Lelouch nem gonosz. Ő az egyik legönzetlenebb karakter a világon. Követett el rossz döntéseket, nem is egyet. De vállalta mindet. Szenvedett miattuk.
2. Egy beszélgetés, amiben benne van minden mondanivaló:
- Ez vicces. Másoktól várod az igazságot, míg te magad a hazugság útján jutottál el idáig.
- Igazad van. Egész idő alatt hazudtam. Nem csak a nevem és a múltam hazugság. Eltitkoltam mindent, beleértve még a valódi szándékaimat is. De hát nem ez a természetes? Az emberen múlik, hogy mit állít be azzal, amit mond. Vagy a helyzeten múlik. Ha nem tennénk, országok, népek és közösségek sem léteznének. Mindenki hazudik a körülményeknek megfelelően. Mindenki különböző maszkot vesz fel a családja, a barátai és a társadalom előtt. Ez valóban olyan rossz lenne? Akkor mi az "igazi" arcunk?
3. A vége és a zene. Nem mondok többet, mert nem akarok spoilerezni.
1. Rainbow: Nisha Rokubou no Shichinin
Az anime, ami letaszította trónjáról a Code Geass-t. Az anime, amit nem tudtam nem szeretni. Az anime, amiben benne van minden. Annyi mondanivaló, gondolat található benne, annyira tiszta és őszinte. Csodálatos zene, gyönyörű képi világ, hihetetlenül jó karakterek.
De amivel megnyert magának, az a barátság. Számomra a barátok mindig is fontos helyen szerepeltek, többre tartom a barátságot a szerelemnél. Ahogyan pedig ez az anime bemutatja a barátságot, az igaz barátságot, azzal nem szállhat versenybe más anime.
A szereplők is hihetetlenül kidolgozottak, tele célokkal, reményekkel, álmokkal. Mindannyiukkal történt valami az életben, aminek hatására megtörtek. Ennek ellenére felálltak, és tovább mentek. Együtt. Kisegítették egymást a bajból, megmentették a másik életét, küzdöttek a kegyetlenség ellen. Hihetetlenül önzetlenek. Mindannyian.
Ráadásul annyira reális, mind grafikailag, mind történetileg. El tudom képzelni, hogy megtörtént eseményeken alapul a történet, annyira valóságos.
Benne van minden emberi tulajdonság, gondolat, cselekedet. Brutálisan őszinte, Ugyanakkor gyengébb idegzetűeknek semmiképpen nem ajánlanám, mert tényleg brutális - ahogyan a világ is, amiben élünk.
Köszönöm, hogy velem tartottatok!^^
2015. május 4., hétfő
A kedvenc animéim (22-11)
Sziasztok!:)
Ahogy ígértem, itt a folytatás:
22. 07-Ghost
Egyike a legelső animéknek, amit láttam, s rögtön beleszerettem. Miután végignéztem, a mangáját is elkezdtem, azt elolvasva pedig csak egy valamire tudtam gondolni: FOLYTATÁST. MOST. Mivel ez a 25 rész a mangának csak az első 25 fejezetét dolgozza fel (a 100-ból), így nagyon befejezetlen lett, ráadásul nem is túl eseménydús, mivel ezek a részek inkább csak a karakterek bemutatását szolgálják. Ettől függetlenül egy vicces anime, megható jelenetekkel, és szerethető karakterekkel. Akinek elnyerte a tetszését, mindenképpen olvassa el a mangát!
21. Wolf's Rain
A Wolf's Rain az első anime, amit japánul néztem végig. Egy igazi kaland volt számomra, s igazán neki köszönhetem, hogy megszerettem az animéket. Azóta is méltó helye van a szívemben, és mindig boldogan gondolok vissza rá. Az utolsó részeit pedig rendesen végigsírtam, hihetetlenül drámai, komoly súllyal rendelkező történet ez.
20. Accel World
Amennyire vegyes érzésekkel vágtam bele, annyira megszerettem. Nagyon bejött az "Accel World", szívesen kipróbálnám én is. A főszereplő se nevezhető szokványosnak, de hihetetlenül aranyos. Azonban aki miatt igazán megkedveltem a sorozatot, az a főhősnő, Kuroyukihime. Kevés ilyen szimpatikus, kedves, önzetlen női karakterrel találkoztam sajnos, mint ő.
Érdekesség: Az Accel World light novelt a Sword Art Online szerzője írta.
(Megmondom őszintén, nekem az AW sokkal jobban tetszett, mint a SAO).
19. Ao no Exorcist
Komolyan mondom, írni fogok egy másik bejegyzést "olyan animék, amik mindenképpen megérdemlik a folytatást", mert rengeteg van. És sajnos ez a nagyszerű shounen is egy közölük. Nagyon jó karakterek, poénok, grafika, zene, és nem utolsósorban... történet. Emelem kalapom a készítők előtt, mert tényleg a képernyő elé ragasztott. Rin pedig néha a szokásos shounen főhősnek tűnik, de több annál. Az utolsó részek pedig kifejezetten ütősre sikeredtek, tényleg azt hittem, hogy a körmömet is lerágom.
18. Devil Survivor 2 The Animation
Megmondom őszintén, ez az anime igazából nem lenne kedvenc. Ami miatt mégis, az az, hogy I.M.Á.D.O.M. a fehér hajú karaktereket és Junichi Suwabét. Amiben pedig ez a kettő egyszerre is megvalósul, az mindenképpen esélyes arra, hogy kedvenc legyen. De ami miatt tényleg az lett, ráadásul ahhoz képest egész jó helyen is van, az a vége. Nem zokogtam rajta, de elpityeredtem a végén.
Túl sok karakter és túl kevés idő, hogy megismerjük őket, ettől függetlenül szerethetőek, tetszetős grafika, rohadt jó ending, furcsa, de lezárt történet, kisebb-nagyobb csavarokkal. Nem tökéletes darab, sőt, igencsak távol áll tőle, de én mégis szeretem.
17. Ao Haru Ride
Egy nagyon kellemes shoujo, szeretni való karakterekkel, szép grafikával, csodálatos zenével. Rabul ejtett és elvarázsolt. Főleg a zene, ami az AMV alatt is szól. Bár maga a dal nem olyan szomorú, olyan jelenetek alá tették be, amiken általában sírtam. Annyira kedves és megható, sajnálom, hogy nincs folytatása, pedig ha minden igaz, Japánban is bejött a népnek. Bár az a bosszantó, "tipikus shoujo-vonás" benne van: a szereplők kerülgetik egymást, mint macska a forró kását, de ettől függetlenül hétről hétre vártam a részeit. A főszereplő leányzó is aranyos volt, nem küldtem el melegebb éghajlatra, ahogy a többi karaktert se. Na jó, néha igen, amikor hülyeséget csináltak. Shoujo rajongóknak kötelező, de mások is bátran belevághatnak, szerintem nem fognak csalódni benne, mert tényleg szeretni való kis darab.
16, Chihayafuru
A második évaddal már a 30. helyen találkozhattunk, de igazán sok mindent nem írtam róla. Ez az anime egyszerűen gyönyörű és magával ragadó. Annyira beszippantott, csak faltam a részeket, mikor pedig a végére értem, és rájöttem, nincs több, hihetetlenül szomorú lettem, és egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy mit nézzek. Mert néztem volna tovább is, igen. Harmadik évad szerintem esélyes, és remélem is, hogy hamarosan bejelentik az új évadot, mert tényleg nagyon izgalmas kis történet a maga módján. Sőt! Voltak részek, ahol jobban izgultam, mintha egy shounent néztem volna (bár gondolom az, aki csak shouneneket néz, hihetetlenül unalmasnak találná). Tényleg hihetetlenül magával ragadó anime.
15. Yu-Gi-Oh! Duel Monsters
Biztos mindenki úgy gondolja, hogy "ah, ő már látta anno, amikor adták a TV-ben" (tisztelet a kivételnek!). Nos, azoknak csalódást kell okoznom, ugyanis a magyar TV csak az első 48 részt fordította le (a 224-ből), ráadásul azt is az agyoncenzúrázott, lebutított 4Kids változatban tették meg. Szóval aki nem látta japánul, az mindenképpen nézze meg, teljesen más a történet, komolyan mondom.
Hihetetlenül nagy kedvencem, minden hibájával együtt. Az utolsó évad volt számomra az egész anime fénypontja, amit vegyes érzésekkel néztem: be akarom fejezni. De mégsem. Az utolsó 4 részt pedig végigsírtam.
Ráadásul ez az egyetlen anime, amit többször is láttam: anno, magyarul, aztán megnéztem angolul, s végül japánul is, illetve ott volt a YGOTAS, a "kurtított paródiasorozat", ami az amerikai verzió bakijait emeli ki, s annak a szinkronhangjaival dolgozik.
Ha már szinkron: a YGO az egyetlen anime, aminek élveztem az angol szinkronját, sőt, voltak olyan hangok, akiket az amerikai verzióban jobban kedveltem, mint a japánban. Szóval aki szereti, mind a két verzióban megnézheti, de természetesen a japán az alap.
Amit még szeretnék kiemelni, az az OST és a szereplők. Sajnos az amerikai verzióban az eredeti japán zenéket teljes egészében kivágták, pedig az anime fénypontját adták a jobbnál jobb zenék. Szereplők közül pedig Kaibát emelném ki, és a jobbnál jobb szinkronhangjait. Még egy ilyen egocentrikus, lenéző karakter NINCS, a szinkronszínészei pedig egyszerűen magyarul, angolul és japánul is annyira illenek hozzá, hogy arra nincsenek szavak.
Jó, ugrok tovább, mert a YGO-ról tényleg ódákat tudnék zengeni.
14. D.Gray-man
Az egyik legjobb shounen, amit láttam, és ez is megérdemelne egy folytatást. Sajnos a manga sokáig szünetelt, ezért valószínűleg ezért se volt, de én bízok benne, hogy egyszer még láthatom Allent... Hihetetlenül jó anime, a történet, a szereplők, a zenék egyaránt adják a színvonalat. Kevés karakter volt, akit nem bírtam, akit különösen utáltam, az Lenalee volt, de a shounenek női szereplői sose lopták be magukat a szívembe, és azért Lenalee még nem is volt annyira borzalmas, mint társai. De az összes többi karaktert imádom, élükön természetesen Allennel (fehér.haj. FEHÉR HAJ), aki az egyik legjobb férfi szereplő, akivel találkoztam shounenekben. Na jó, megmondom őszintén, szinte mindet imádom, kivéve Erent, de ő egy másik történet...
13. Barakamon
A legaranyosabb, legszórakoztatóbb anime, amit láttam, s amit egyszerűen nem lehet nem szeretni. Félve kezdtem bele, attól tartottam, hogy a kisgyerek főszereplő, Naru, borzasztóan fog irritálni, de szerencsére nem így történt. Sőt, nagyon megkedveltem a kiscsajt! Jobb, mint némelyik felnőtt karakterem, komolyan... A főszereplő páros egyszerűen imádni való, s az összes többi karakterét szerettem. A maga kis egyszerűségével, bájával belopta magát a szívembe. Mert tényleg egy borzasztóan egyszerű anime, olyan, ami bármikor, bárhol megtörténhet, de talán ez teszi még szebbé: nincsenek benne varázslatos lények, hihetetlen elemek. Az ember ezáltal teljesen beleélheti magát. A szereplők hétköznapi emberek, olyanok, akikkel bármikor találkozhat az ember az utcán.
Tényleg nagyszerű kis szösszenet, kikapcsolódásnak, szórakozásnak kiváló!
12. Hamatora
Egy újabb őrült, zavaros, csavaros anime. Az első évad igazán pörgős volt, csak úgy faltam a részeket, de a második évadra valahogy csökkent a lelkesedésem, és a történet is kezdett erőltetetté válni... ezért se került fel a listámra.
A grafikája hihetetlenül egyedi és tetszetős, a karakterei az őrültség határán táncolnak, mégis abszolút szerethetőek, a történet összetett, de a (második évad) végére a kérdéseink többségére választ kaphatunk. A vége pedig igazán ütős lett, emiatt is sajnálom nagyon, hogy a második évad ennyire alul teljesítette az elvárásaimat.
Amit még szeretnék kiemelni, az a zene. Az első évad ending és a második évad opening ütős párost alkot - legalábbis számomra, egyszerűen imádom mind a kettőt.
11. Bleach
A világ egyik leghíresebb shounen animéje, ami a maga idejében hatalmas áttörésnek számított, de sajnos mára a manga eléggé színvonalon alul teljesít... Ettől függetlenül egy alap darab a Bleach. Egy hihetetlenül jól összerakott világ, rohadt jó karakterek, ütős harcok. A főszereplő, Ichigo az egyik legjobb, akivel találkoztam, hihetetlenül önzetlen, kitart a barátaiért, a társaiért, egyszerűen nem tudtam nem szeretni. Sőt, elég kevés karakter van, akit nem tudtam nem szeretni (Orihime... kb. ennyi). A legnagyobb problémája a sok filler, amik hihetetlenül unalmasak, szóval akit nem zavar, hogy ki kell hagynia "pár" részt (kb. az anime 48%-át), az fillerek nélkül nézze.
A harcok tényleg hihetetlenül jók, az egyik leghíresebb Ulquiorra és Ichigo harca, amit több mint százezren láttak indavideón (anime témában a legnézettebb!).
Ezen kívül Ichigo karakterfejlődése és erőnövekedése is nagyon jó, tényleg rengeteget fejlődik a személyisége és az ereje egyaránt.
Lehet szeretni, utálni, én minden hibájával együtt imádtam, bár sokat szenvedtem a végignézésével, de megérte.
Ennyi voltam mára, az első tízzel hamarosan jelentkezek...
Ahogy ígértem, itt a folytatás:
22. 07-Ghost
Egyike a legelső animéknek, amit láttam, s rögtön beleszerettem. Miután végignéztem, a mangáját is elkezdtem, azt elolvasva pedig csak egy valamire tudtam gondolni: FOLYTATÁST. MOST. Mivel ez a 25 rész a mangának csak az első 25 fejezetét dolgozza fel (a 100-ból), így nagyon befejezetlen lett, ráadásul nem is túl eseménydús, mivel ezek a részek inkább csak a karakterek bemutatását szolgálják. Ettől függetlenül egy vicces anime, megható jelenetekkel, és szerethető karakterekkel. Akinek elnyerte a tetszését, mindenképpen olvassa el a mangát!
21. Wolf's Rain
A Wolf's Rain az első anime, amit japánul néztem végig. Egy igazi kaland volt számomra, s igazán neki köszönhetem, hogy megszerettem az animéket. Azóta is méltó helye van a szívemben, és mindig boldogan gondolok vissza rá. Az utolsó részeit pedig rendesen végigsírtam, hihetetlenül drámai, komoly súllyal rendelkező történet ez.
20. Accel World
Amennyire vegyes érzésekkel vágtam bele, annyira megszerettem. Nagyon bejött az "Accel World", szívesen kipróbálnám én is. A főszereplő se nevezhető szokványosnak, de hihetetlenül aranyos. Azonban aki miatt igazán megkedveltem a sorozatot, az a főhősnő, Kuroyukihime. Kevés ilyen szimpatikus, kedves, önzetlen női karakterrel találkoztam sajnos, mint ő.
Érdekesség: Az Accel World light novelt a Sword Art Online szerzője írta.
(Megmondom őszintén, nekem az AW sokkal jobban tetszett, mint a SAO).
19. Ao no Exorcist
Komolyan mondom, írni fogok egy másik bejegyzést "olyan animék, amik mindenképpen megérdemlik a folytatást", mert rengeteg van. És sajnos ez a nagyszerű shounen is egy közölük. Nagyon jó karakterek, poénok, grafika, zene, és nem utolsósorban... történet. Emelem kalapom a készítők előtt, mert tényleg a képernyő elé ragasztott. Rin pedig néha a szokásos shounen főhősnek tűnik, de több annál. Az utolsó részek pedig kifejezetten ütősre sikeredtek, tényleg azt hittem, hogy a körmömet is lerágom.
18. Devil Survivor 2 The Animation
Megmondom őszintén, ez az anime igazából nem lenne kedvenc. Ami miatt mégis, az az, hogy I.M.Á.D.O.M. a fehér hajú karaktereket és Junichi Suwabét. Amiben pedig ez a kettő egyszerre is megvalósul, az mindenképpen esélyes arra, hogy kedvenc legyen. De ami miatt tényleg az lett, ráadásul ahhoz képest egész jó helyen is van, az a vége. Nem zokogtam rajta, de elpityeredtem a végén.
Túl sok karakter és túl kevés idő, hogy megismerjük őket, ettől függetlenül szerethetőek, tetszetős grafika, rohadt jó ending, furcsa, de lezárt történet, kisebb-nagyobb csavarokkal. Nem tökéletes darab, sőt, igencsak távol áll tőle, de én mégis szeretem.
17. Ao Haru Ride
Egy nagyon kellemes shoujo, szeretni való karakterekkel, szép grafikával, csodálatos zenével. Rabul ejtett és elvarázsolt. Főleg a zene, ami az AMV alatt is szól. Bár maga a dal nem olyan szomorú, olyan jelenetek alá tették be, amiken általában sírtam. Annyira kedves és megható, sajnálom, hogy nincs folytatása, pedig ha minden igaz, Japánban is bejött a népnek. Bár az a bosszantó, "tipikus shoujo-vonás" benne van: a szereplők kerülgetik egymást, mint macska a forró kását, de ettől függetlenül hétről hétre vártam a részeit. A főszereplő leányzó is aranyos volt, nem küldtem el melegebb éghajlatra, ahogy a többi karaktert se. Na jó, néha igen, amikor hülyeséget csináltak. Shoujo rajongóknak kötelező, de mások is bátran belevághatnak, szerintem nem fognak csalódni benne, mert tényleg szeretni való kis darab.
16, Chihayafuru
15. Yu-Gi-Oh! Duel Monsters
Biztos mindenki úgy gondolja, hogy "ah, ő már látta anno, amikor adták a TV-ben" (tisztelet a kivételnek!). Nos, azoknak csalódást kell okoznom, ugyanis a magyar TV csak az első 48 részt fordította le (a 224-ből), ráadásul azt is az agyoncenzúrázott, lebutított 4Kids változatban tették meg. Szóval aki nem látta japánul, az mindenképpen nézze meg, teljesen más a történet, komolyan mondom.
Hihetetlenül nagy kedvencem, minden hibájával együtt. Az utolsó évad volt számomra az egész anime fénypontja, amit vegyes érzésekkel néztem: be akarom fejezni. De mégsem. Az utolsó 4 részt pedig végigsírtam.
Ráadásul ez az egyetlen anime, amit többször is láttam: anno, magyarul, aztán megnéztem angolul, s végül japánul is, illetve ott volt a YGOTAS, a "kurtított paródiasorozat", ami az amerikai verzió bakijait emeli ki, s annak a szinkronhangjaival dolgozik.
Ha már szinkron: a YGO az egyetlen anime, aminek élveztem az angol szinkronját, sőt, voltak olyan hangok, akiket az amerikai verzióban jobban kedveltem, mint a japánban. Szóval aki szereti, mind a két verzióban megnézheti, de természetesen a japán az alap.
Amit még szeretnék kiemelni, az az OST és a szereplők. Sajnos az amerikai verzióban az eredeti japán zenéket teljes egészében kivágták, pedig az anime fénypontját adták a jobbnál jobb zenék. Szereplők közül pedig Kaibát emelném ki, és a jobbnál jobb szinkronhangjait. Még egy ilyen egocentrikus, lenéző karakter NINCS, a szinkronszínészei pedig egyszerűen magyarul, angolul és japánul is annyira illenek hozzá, hogy arra nincsenek szavak.
Jó, ugrok tovább, mert a YGO-ról tényleg ódákat tudnék zengeni.
14. D.Gray-man
Az egyik legjobb shounen, amit láttam, és ez is megérdemelne egy folytatást. Sajnos a manga sokáig szünetelt, ezért valószínűleg ezért se volt, de én bízok benne, hogy egyszer még láthatom Allent... Hihetetlenül jó anime, a történet, a szereplők, a zenék egyaránt adják a színvonalat. Kevés karakter volt, akit nem bírtam, akit különösen utáltam, az Lenalee volt, de a shounenek női szereplői sose lopták be magukat a szívembe, és azért Lenalee még nem is volt annyira borzalmas, mint társai. De az összes többi karaktert imádom, élükön természetesen Allennel (fehér.haj. FEHÉR HAJ), aki az egyik legjobb férfi szereplő, akivel találkoztam shounenekben. Na jó, megmondom őszintén, szinte mindet imádom, kivéve Erent, de ő egy másik történet...
13. Barakamon
A legaranyosabb, legszórakoztatóbb anime, amit láttam, s amit egyszerűen nem lehet nem szeretni. Félve kezdtem bele, attól tartottam, hogy a kisgyerek főszereplő, Naru, borzasztóan fog irritálni, de szerencsére nem így történt. Sőt, nagyon megkedveltem a kiscsajt! Jobb, mint némelyik felnőtt karakterem, komolyan... A főszereplő páros egyszerűen imádni való, s az összes többi karakterét szerettem. A maga kis egyszerűségével, bájával belopta magát a szívembe. Mert tényleg egy borzasztóan egyszerű anime, olyan, ami bármikor, bárhol megtörténhet, de talán ez teszi még szebbé: nincsenek benne varázslatos lények, hihetetlen elemek. Az ember ezáltal teljesen beleélheti magát. A szereplők hétköznapi emberek, olyanok, akikkel bármikor találkozhat az ember az utcán.
Tényleg nagyszerű kis szösszenet, kikapcsolódásnak, szórakozásnak kiváló!
12. Hamatora
Egy újabb őrült, zavaros, csavaros anime. Az első évad igazán pörgős volt, csak úgy faltam a részeket, de a második évadra valahogy csökkent a lelkesedésem, és a történet is kezdett erőltetetté válni... ezért se került fel a listámra.
A grafikája hihetetlenül egyedi és tetszetős, a karakterei az őrültség határán táncolnak, mégis abszolút szerethetőek, a történet összetett, de a (második évad) végére a kérdéseink többségére választ kaphatunk. A vége pedig igazán ütős lett, emiatt is sajnálom nagyon, hogy a második évad ennyire alul teljesítette az elvárásaimat.
Amit még szeretnék kiemelni, az a zene. Az első évad ending és a második évad opening ütős párost alkot - legalábbis számomra, egyszerűen imádom mind a kettőt.
11. Bleach
A világ egyik leghíresebb shounen animéje, ami a maga idejében hatalmas áttörésnek számított, de sajnos mára a manga eléggé színvonalon alul teljesít... Ettől függetlenül egy alap darab a Bleach. Egy hihetetlenül jól összerakott világ, rohadt jó karakterek, ütős harcok. A főszereplő, Ichigo az egyik legjobb, akivel találkoztam, hihetetlenül önzetlen, kitart a barátaiért, a társaiért, egyszerűen nem tudtam nem szeretni. Sőt, elég kevés karakter van, akit nem tudtam nem szeretni (Orihime... kb. ennyi). A legnagyobb problémája a sok filler, amik hihetetlenül unalmasak, szóval akit nem zavar, hogy ki kell hagynia "pár" részt (kb. az anime 48%-át), az fillerek nélkül nézze.
A harcok tényleg hihetetlenül jók, az egyik leghíresebb Ulquiorra és Ichigo harca, amit több mint százezren láttak indavideón (anime témában a legnézettebb!).
Ezen kívül Ichigo karakterfejlődése és erőnövekedése is nagyon jó, tényleg rengeteget fejlődik a személyisége és az ereje egyaránt.
Lehet szeretni, utálni, én minden hibájával együtt imádtam, bár sokat szenvedtem a végignézésével, de megérte.
Ennyi voltam mára, az első tízzel hamarosan jelentkezek...
2015. május 2., szombat
A kedvenc animéim (33-23)
Sziasztok:)
Ezen a borongós szombat délutánon úgy döntöttem, leírom a (jelenlegi) kedvenc animéimet.
33. Boku wa Tomodachi ga Sukunai
Adott egy szerencsétlen srác, akit mindenki bűnözőnek néz a suliban, egy húg, aki megszállott anime-fan, két lány, akik szöges ellentétei egymásnak, ráadásul ki nem állhatják a másikat, egy őrült tudós, egy fiú, aki lány... vagy egy lány, aki fiú?, illetve egy gyerek apáca. Mi kerekedett ebből? Életem egyik legszórakoztatóbb ecchi animéje! Imádnivaló szereplők, kellemes grafika és zene, jó poénok, egy csipetnyi perverzitással és meztelenséggel fűszerezve... Ráadásul története is van, s mondanivalója is: a barátok fontossága.
32. Durarara!!
Egy őrült, zavaros anime, amire oda kell figyelni.Egyszerűen minden apróságnak oka van, s olyan csavarosan van felépítve, hogy nem nehéz elveszíteni a fejünket... A történet végére aztán a legtöbb szál kibogozódik, de nem kell aggódni, van folytatása, s lesz is még, ahol remélhetőleg már tényleg minden kérdésünkre választ kaphatunk. Ettől függetlenül egy kerek, egész történet, talán egy-két dolog miatt lehet az embernek hiányérzete (amiket a második évadban sem magyaráztak meg, de biztos vagyok benne, hogy a folytatásokban már tényleg minden kiderül).
31. Boku wa Tomodachi ga Sukunai Next
A megérdemelt folytatás, aminek a végén még sírtam is. Megmondom őszintén, szerintem kicsit gyengébb lett, mint az első évad, de a vége annyira átjött, hogy nem volt szívem nem a kedvencek közé tenni. Remélem, várható még folytatás, mert tényleg szeretni való sorozat.
30. Chihayafuru 2
Egy csodálatos anime, ami egy csodálatos kártyajátékról, sportról szól: a karutáról. Egyszerűen beleszerettem, elvesztem benne, magával ragadott, és amikor véget ért, csak egy valamit akartam: folytatást. Most rögtön!
29. No.6
Az első shounen-ai, amivel találkoztam, s egyike a "legelső" animéimnek, s azóta is az egyik kedvencem. A története és a karakterei magával ragadóak. A poszt-apokaliptikus világ is teljesen átjön, a karakterek cselekedetei is logikusnak mondhatóak, a vége pedig igazán drámai. Shion és Nezumi kapcsolata pedig egyszerűen imádni való, pedig szinte nem is történik közöttük semmi. Azok, akik ódzkodnak a fiúszerelemtől, nyugodtan belevághatnak, úgy gondolom, mert tényleg csak egy-két olyan jelenet van, amin felszaladhat a szemöldökük. Akik viszont a shounen-ai miatt vágnak bele, azokat lehet, hogy csalódás fogja érni. Leginkább azoknak ajánlanám, akik most ismerkednek a műfajjal, de még nem akarnak egy durvábba belekezdeni.
28. K
Az anime, amire nyugodtan kijelenthetem, hogy a legszebb grafikával rendelkezik, pedig láttam már más, ilyen téren kiemelkedő alkotásokat is. Szerethető karakterek, 10 rész humor, egy kis (bár szerintem felesleges) ecchi, és 2 rész dráma. Utolsó részre a sírósabbak zsepit készítsenek, de úgy gondolom, bárkit, aki egy kicsit is megszerette a karaktereket, megrázhat a történet vége. De nem kell aggódni, lesz folytatása is, illetve van egy film is, K: Missing Kings címmel, ami a két évad közötti átvezetőt szolgálja. Bár megmondom őszintén, nekem tökéletes volt az a lezárás, úgyhogy ajánlom, hogy jó második évadot készítsenek, mert különben durci leszek!
27. Mirai Nikki TV
Ezen a borongós szombat délutánon úgy döntöttem, leírom a (jelenlegi) kedvenc animéimet.
33. Boku wa Tomodachi ga Sukunai
Adott egy szerencsétlen srác, akit mindenki bűnözőnek néz a suliban, egy húg, aki megszállott anime-fan, két lány, akik szöges ellentétei egymásnak, ráadásul ki nem állhatják a másikat, egy őrült tudós, egy fiú, aki lány... vagy egy lány, aki fiú?, illetve egy gyerek apáca. Mi kerekedett ebből? Életem egyik legszórakoztatóbb ecchi animéje! Imádnivaló szereplők, kellemes grafika és zene, jó poénok, egy csipetnyi perverzitással és meztelenséggel fűszerezve... Ráadásul története is van, s mondanivalója is: a barátok fontossága.
32. Durarara!!
Egy őrült, zavaros anime, amire oda kell figyelni.Egyszerűen minden apróságnak oka van, s olyan csavarosan van felépítve, hogy nem nehéz elveszíteni a fejünket... A történet végére aztán a legtöbb szál kibogozódik, de nem kell aggódni, van folytatása, s lesz is még, ahol remélhetőleg már tényleg minden kérdésünkre választ kaphatunk. Ettől függetlenül egy kerek, egész történet, talán egy-két dolog miatt lehet az embernek hiányérzete (amiket a második évadban sem magyaráztak meg, de biztos vagyok benne, hogy a folytatásokban már tényleg minden kiderül).
31. Boku wa Tomodachi ga Sukunai Next
A megérdemelt folytatás, aminek a végén még sírtam is. Megmondom őszintén, szerintem kicsit gyengébb lett, mint az első évad, de a vége annyira átjött, hogy nem volt szívem nem a kedvencek közé tenni. Remélem, várható még folytatás, mert tényleg szeretni való sorozat.
30. Chihayafuru 2
Egy csodálatos anime, ami egy csodálatos kártyajátékról, sportról szól: a karutáról. Egyszerűen beleszerettem, elvesztem benne, magával ragadott, és amikor véget ért, csak egy valamit akartam: folytatást. Most rögtön!
29. No.6
Az első shounen-ai, amivel találkoztam, s egyike a "legelső" animéimnek, s azóta is az egyik kedvencem. A története és a karakterei magával ragadóak. A poszt-apokaliptikus világ is teljesen átjön, a karakterek cselekedetei is logikusnak mondhatóak, a vége pedig igazán drámai. Shion és Nezumi kapcsolata pedig egyszerűen imádni való, pedig szinte nem is történik közöttük semmi. Azok, akik ódzkodnak a fiúszerelemtől, nyugodtan belevághatnak, úgy gondolom, mert tényleg csak egy-két olyan jelenet van, amin felszaladhat a szemöldökük. Akik viszont a shounen-ai miatt vágnak bele, azokat lehet, hogy csalódás fogja érni. Leginkább azoknak ajánlanám, akik most ismerkednek a műfajjal, de még nem akarnak egy durvábba belekezdeni.
28. K
Az anime, amire nyugodtan kijelenthetem, hogy a legszebb grafikával rendelkezik, pedig láttam már más, ilyen téren kiemelkedő alkotásokat is. Szerethető karakterek, 10 rész humor, egy kis (bár szerintem felesleges) ecchi, és 2 rész dráma. Utolsó részre a sírósabbak zsepit készítsenek, de úgy gondolom, bárkit, aki egy kicsit is megszerette a karaktereket, megrázhat a történet vége. De nem kell aggódni, lesz folytatása is, illetve van egy film is, K: Missing Kings címmel, ami a két évad közötti átvezetőt szolgálja. Bár megmondom őszintén, nekem tökéletes volt az a lezárás, úgyhogy ajánlom, hogy jó második évadot készítsenek, mert különben durci leszek!
27. Mirai Nikki TV
Egy brutálisan jó anime. Őrült karakterek (itt tényleg nincs olyan, aki normális lenne), s közöttük is a legőrültebb, a világ yandere-hercegnője: Gasai Yuno, a meg nem értett lány, aki csak szeretni akart valakit. De azt nagyon. Csavarosan felépített mű, bár ez először nem látszik, s egészen addig nem is gondoltam, hogy mekkora csavar van benne, amíg be nem következett, de akkor hatalmasat ütött! Megmondom őszintén, nem nagyon volt kedvenc karakterem (Yunót, Minenét és Akisét leszámítva), Yukiterut egyenesen utáltam, s kicsit se sajnáltam a történet végén. Rengeteg fő karakterrel dolgozik, de mindannyian kapnak háttértörténetet, így meg tudjuk őket ismerni egy kicsit, bár úgy gondolom, igazán nem nőhetnek a szívünkhöz, kivéve azok, akik tényleges főszerepet nem kapnak, vagy azok, akik kicsit drámaibb történettel nem rendelkeznek.
A Mirai Nikki: Redial című OVA ad mangahű lezárást a történetnek, ezért akit érdekel, mindenképpen nézze meg!
26. Another
Szintén egy brutális anime, sok szereplővel, rengeteg vérrel, és egy hatalmas rejtéllyel. Nagyon jó horror, kellően borongós hangulattal, szép grafikával. Kerek, egész, lezárt történet. Sajnos ez az anime is elég sok karakterrel dolgozik, akiknek a megismeréséhez 12 rész túl kevés, így itt is csak a legfőbb karaktereket lehet megszeretni, de velük nem volt panaszom. Kivételesen se a főszereplő lány, se a fiú nem kergetett az őrületbe, még annak is szurkoltam, hogy legyen közöttük valami... Számomra a legnagyobb pozitívum Mei volt. Az animét akkor láttam, amikor elég nehezen jöttem ki az osztálytársaimmal, és látva, hogy Mei is hasonlókat él át, csak ő sokkal durvább formában, illetve az, hogy őt ez cseppet sem érdekelte, adott erőt nekem is. Az utolsó csavar pedig igazán ütősre sikeredett, mindenkire gondoltam azzal kapcsolatban, hogy ki lehet a "halott", csak arra nem, aki...
25. Angel Beats!
Az egyik legszívszorítóbb anime, amit valaha láttam, s ez volt az az anime, aminek köszönhetően újra elkezdtem élvezni az animéket (az Air című mű ugyanis teljesen elvette minden lelkesedésemet). Egy csodálatos kaland volt, 10 rész vígjáték, ahol a hasadat fogod a nevetéstől, és 2 rész dráma, ahol alig bírod visszatartani a könnyeidet (nekem nem is sikerült). Valószínűleg ez felépítés is hozzájárult ahhoz, hogy a vége hatalmas katarzis legyen számomra. A sok karakter sajnos itt se került rendesen bemutatásra, a főbb szereplőket leszámítva. Aki a legtöbb háttértörténettel rendelkezik, az természetesen a főszereplő. S az ő története is igazán szívszorító. Egy ilyen önzetlen fiú ennyi szenvedést átélt az életben... s ezek folytatódnak még a halála után is. Már a gondolattól is gombócot érzek a torkomban.
Aki egy nagyszerű drámára vágyik, annak örömmel ajánlom!
24. Soul Eater
Az egyik legelborultabb anime, amit láttam. Hihetetlenül szórakoztató, s grafikája annyira egyedi, hogy 1000 közül is fel lehet ismerni. Karakterei egytől egyig őrültek, ugyanakkor nagyon szerethetőek is. S ez az egyetlen anime sorozat, aminél a magyar szinkron majdhogynem túlszárnyalja a japánt, szóval érdemes magyarul (is) nézni, mert tényleg nagyon jól sikerült szinkron. Ez az anime is igazán megérdemelne egy folytatást, de sajnos csak egy spin-off sorozatot kapott (Soul Eater NOT!), új karakterekkel (a régiek csak mellékszereplő szinten bukkannak fel), új grafikával, ami sajnos feleannyira se jellegzetes, mint az eredeti. Ez addig nem is baj, amíg fel nem bukkannak a régi szereplők, mert tőlük teljesen szokatlan ez a stílus.
23. Hetalia
Egy igazán bolond sorozat, melynek főszereplői a világ országai, megáldva lakóik tulajdonságaival. Ez az anime szerettette meg velem a történelmet, s a földrajzot is (bár utóbbit a mostani földrajztanárunk megutáltatta velem), szóval tanulni vágyóknak is érdemes belekezdeniük, ha túl tudják tenni magukat az őrültségeken. Karakterei szerethetőek, egyszerűen nincs olyan, akit kevésbé szeretnék, mint a másikat, de leginkább Oroszország, Poroszország, Japán és Németország nőtt a szívemhez. Ráadásul rengeteg érdekesség is található benne az adott országokkal kapcsolatban. Kikapcsolódásnak, unaloműzésnek kiváló, részei 5 percesek, de annyira egyedi és szeretni való, hogy vagy szeretni lehet, vagy nem. A kettő között szerintem nincs átmenet.
Mára ennyi voltam, még jelentkezek a maradék 22 animével!:)
2015. április 30., csütörtök
Szerintem: 2015 tavaszi szezon - az első részek alapján
Sziasztok:)
Új szezon, új animék, s én is követek párat. Ezekről szeretnék egy kis véleményt írni:)
Dungeon ni Deai wo Motomeru no wa Machigatteiru no Darou ka (DanMachi):
- a világot egy olyan faj uralja, aki ellen az embereknek látszólag alig van esélye - nem uralja itt MÉG senki. Míg a Shingekiben az óriások már valóban uralják az embereket, az Owari no Seraphban a vámpírok még csak világuralomra TÖRNEK.
- a főhöst gyerekkori trauma éri családtagja elvesztése miatt - más animében is van ilyen, de míg a Shingekiben "csak" Eren anyja hal meg, itt Yu-kunnak az egész "családja" (ráadásul nem is a valódi családja).
Új szezon, új animék, s én is követek párat. Ezekről szeretnék egy kis véleményt írni:)
Dungeon ni Deai wo Motomeru no wa Machigatteiru no Darou ka (DanMachi):
Úgy kezdtem bele, hogy sokan dicsérték, így gondoltam, biztos jó lesz. Szeretem is az ilyen fantasy világban játszódó darabokat, főleg, mivel ez "valóságként" van beállítva, nem pedig egy játék (mint pl. Sword Art Online). Egész jól kezdett, de aztán olyan kapkodóssá vált a történet. Grafika nekem annyira nem jött be, a szinkronhangok tetszetősek, a szereplők az openinggel és az endinggel együtt elmennek. Eddig 10/7
Kekkai Sensen:
Az anime, ami olyan, mint a Durarara!! és a Hamatora, csak még elborultabb. Bár eddig a történet nem nagyon halad sehova, de nézeti magát, jópofa, lehet rajta röhögni, a szereplők nagyon jók, a zene, az opening és az ending pedig különösen jó és fülbemászó. A szezon egyik pozitív csalódása, pontozás még elválik, eddig 8-9 között mozog, attól függ, mit kezdenek a történettel.
Ore Monogatari!!:
Az egyik legjobb shoujo, amit láttam, már most kijelentem, pedig csak az első 3 részt láttam belőle. Hihetetlenül aranyos, vicces, szeretni való, a szereplőket pedig egyszerűen imádom! Engem megvett kilóra. A grafika a már megszokott shoujo-stílusban tündöklik (csillognak a szemek, rózsaszín szalagok, virágok, és egyebek repkednek a szereplők körül, pirulás van ezerrel). De ami megvett, az az, hogy nem egy tipikus shoujo, amiben a szereplők 10, 15, 20, 100, 3834874 részen/fejezeten át kerülgetik egymást, mint a forró kását, illetve nem megy át a történet szerelmi háromszögbe. Ráadásul a főhős se az a tipikus szépfiú, viszont arany szíve van, amivel egyszerűen belopta magát az én szívembe is. A legjobb barátja viszont már "tipikus szépfiú", első részek alapján a rideg, bunkó fajtából, de NEM. Legalább akkora szíve van, mint a főszereplőnek. A lányka pedig imádnivaló. 10/10, tényleg megvett.
Owari no Seraph:
A szezon másik nagy meglepetése. Talán a szezon egyik legjobb kezdése volt, bár sokan a Shingeki no Kyojinhez hasonlítják, szerintem abszolút nem hasonlít egymásra a két anime.
Érvek és ellenérvek:
- az emberiség a pusztulás szélén - ezerhatszázhuszonnyolc anime van, ami erről szól.- a világot egy olyan faj uralja, aki ellen az embereknek látszólag alig van esélye - nem uralja itt MÉG senki. Míg a Shingekiben az óriások már valóban uralják az embereket, az Owari no Seraphban a vámpírok még csak világuralomra TÖRNEK.
- a főhöst gyerekkori trauma éri családtagja elvesztése miatt - más animében is van ilyen, de míg a Shingekiben "csak" Eren anyja hal meg, itt Yu-kunnak az egész "családja" (ráadásul nem is a valódi családja).
- a főhös felesküszik, hogy elpusztítja az embereket elnyomó faj minden egyes tagját - jó, ez egyezik.
Na, a kis kitérő után, de ez már nagyon kikívánkozott belőlem, elnézést: Yu-kun egy tipikus shounen főhős, sőt, még azoknál is tipikusabb, a legirritálóbb fajtából (lásd: Eren Jaeger), de MÉG nem utálom, mert azért leverik őt (mondjuk Erent is leverték lol... kedvenc részem volt... jó, nagyon utáltam a gyereket, elnézést). Ettől függetlenül a szereplők többsége szimpatikus (Shinoa, Guren, 'Báthory Feri' és Mika az élen), a történet tetszik, nem unom a részeket, grafika néhol kiemelkedően jó, néhol elég silány, de a kedvencem: A ZENE. Az endinget már most rongyosra hallgattam, mi lesz itt, ha kijön az album? Szóval nekem a szezonból ez lett a kedvenc, pedig semmi kiemelkedő nincs benne, és kedvencek közé se fog menni, de 9 pontot előreláthatóan megérdemel. Bár lesz második évad is, szóval ez az évadot akár a szereplők bemutatására is felhasználhatják, nagyobb cselekménymozgás nélkül.
Plastic Memories:
A szezon drámafaktora, az első része meg is siratott. A következő részek viszont már a szereplők bemutatásával mennek, szóval a történet leülni látszik, de aztán végül csak újra beindul. Vannak benne jó poénok, de remélem, hamarosan jön a drámázás is, mert ki vagyok éhezve az ilyen darabokra. Kedvenc nem hiszem, hogy lesz belőle, de kellemes kikapcsolódás. A grafika kellemes, én 8 pontot adnék rá egyelőre.
Shokugeki no Souma:
Két szó: NAGYON PERVERZ. De tényleg. Nem zavarnak a perverz animék, de ez azért kiakaszt, hogy az étel áll a perverzitás középpontjában. Ettől függetlenül tényleg szórakoztató, az ételek pedig képernyőn keresztül is vonzóak... egészen addig, amíg meg nem tudom, miből készülnek (nagyon válogatós vagyok). Kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből, mert kb. kéthetente merek egy részt megnézni. Értékelni még nem tudom, sajnálom.
Yamada-kun to 7nin no Majo TV:
A szezon másik perverz, beteg animéje, mégse akasztott ki annyira, mint szegény Souma. Szórakoztató, nézeti magát, grafikailag is rendben, az opening nagyon jó, a karakterek jópofák, a cselekmény meg ütős. Aki nem bírja az azonos neműek közötti csókot, az ne kezdjen bele! Nem yaoi, yuri, shounen-ai vagy shoujo-ai, egyszerűen csak így hozta a történet, hogy meg kellett történnie ezeknek a dolgoknak. Ráadásul úgy látszik, hamarosan kiderülnek, hogy kik/mik is ezek a "boszorkányok"... Van egy olyan érzésem, hogy a szezon meglepetése lesz számomra, így értékelni még nem akarom.
2015. április 12., vasárnap
Barátság, szerelem, szecesszió - képekben
Sziasztok!:)
És íme Zenta, Szabadka, illetve a Palicsi-tó képekben, remélem tetszeni fognak:
És íme Zenta, Szabadka, illetve a Palicsi-tó képekben, remélem tetszeni fognak:
A Palicsi-tó
A zentai csata emlékére
1696 kilométerre Szentpétervártól, 9141 kilométerre Tokiótól...
... illetve 1640 kilométerre Moszkvától, 213 kilométerre Debrecentől, légvonalban
A Szent Antal-templom
Jázmin alkotott:D
Zenta madártávlatból
Jázmin nagyon alkotott:D
Kísérleteztünk
Szabadka, Városháza...
... ami egy szecessziós épület
A zsinagóga...
... ami ugyancsak egy szecessziós épület
Falfestmény az iskola étkezőjében
A hatalmas szabadkai Városháza
2015. április 11., szombat
Barátság, szerelem, szecesszió és depresszió
FIGYELMEZTETÉS: Hosszú bejegyzés következik!
Sziasztok!
Szerdán Zentára, Szerbiába utaztunk, és ma értünk vissza. Célunk a Nyírség és a Délvidék földrajzának, környezetterheltségének kutatása volt, csoportokra oszlottunk, és minden csoportnak külön feladata volt: voltak a "szelesek", akik a légszennyezettséget, hőmérsékletet, légnyomást, szélerősséget, stb. mértek, voltak a "földesek", akik a föld összetételét, hőmérsékletét, stb. vizsgálták, és voltunk mi, a "vizesek", akik szívtak.
A méréseket Zentán, illetve a Palicsi-tónál végeztük, és Nyíregyházán, illetve a Sóstónál fogjuk ezt folytatni körülbelül egy hónap múlva.
És a történet hivatalos háttere itt véget is ér, s következik, hogy mi történt pontosan.
Előzetes program, háttérismeret, miegyéb kipipálva, "szerdán reggel nyolc órakor találkozó az iskolában, negyed kilenckor indulás" - írta a 'forrás' (ahogy az igazgató mondja). Helyette azonban: háromnegyed nyolc-nyolc között összegyűlt a nép, nyolc után megérkezett az igazgató és az igazgatóhelyettes is, negyedre átballagtunk az udvarra a buszhoz, igazgató és igazgatóhelyettes még elintéz pár papírmunkát. Jó, nem probléma, fagyoskodunk a buszban. Végül fél óra múlva már jött a türelmetlenkedés:
- Holnapra odaérünk?
- Kössük el a buszt, és induljunk!
- Nézzük a sárga kukát, ha megmozdul, gáz van - és néztük.
Végül egy óra múlva, a kötelező fotózást letudva (az esőben) elindultunk.
Érkezés 17:00 körül lett volna, egy órás késéssel, egy órás várakozással a határon, sikeresen megérkeztünk egy órával hamarabb. Varázslat.
Út közben azért unatkoztunk néha, én előszeretettel néztem az épületeket, és ami tetszett, annál eldöntöttük Szandival, hogy beköltözünk oda. Valamilyen épület, én:
- Vegyük meg!
- Mi ez? - kérdezte Szandi.
- Nem tudom, költözzünk ide.
Pihenő a benzinkútnál, Dani elkezdi: Itt a szökőkút... mindenki néz, miről beszél? Hol van szökőkút? Pár másodperc múlva leesik neki mit mondott: Benzinkút.
Majdnem.
Na, megérkezünk: iskola, nadon cép, 3 emelet, a kollégiumban vagyunk elszállásolva, ami a 3. emeleten van. Jujdenagyonjó, akkor cipekedjünk!
Elfoglaljuk a szállást, négyen voltunk egy ötfős szobában, tökéletes, nézelődünk, pakolászunk. Vacsora. Két virsli. Meg kenyér. Ízetlen tea. Hmmm, nem baj, van még szendvics.
Városnézés, ismerkedés, csapatosztás, mindenki-reméli-hogy-jó-barátságok-fognak-kialakulni, Balázs megtalálja nem létező ikertestvérét. Üdvözlőparti: menjen mindenki oda, ahova akar. Jó. Bevásárolunk, visszamegyünk a szállásra, beszélgetünk, kártyázunk, az egyik üres szobát kialakítjuk "wifi-szobának", mert ott lehet a legjobban fogni az infóterem wifijét, ráadásul csak a miénk. Négyfős csapatunk kezd összerázódni, lassan a neveket is megtanuljuk.
Kicsit később Dorka elmegy zuhanyozni, mikor visszatér, Szandi azzal a hírrel fogadja, hogy le lettünk cseszve, mert "mért-nem-mentünk-a-Tisza-partra-inni". Szandi tökéletes válasza: Ajándékot néztünk, elvesztettük a csapatot, majd megyünk máskor (=soha). Na, jön a hír: az egyik srácot annyira leitatták, hogy szó szerint felrángatták. *Vastaps*
Másnap aztán elkezdődött a "munka", ami azt jelentette, hogy kb. 3 órán keresztül ültünk a kémiateremben, beszélgettünk, és vártuk, hogy foglalkozzanak velünk, ami nem történt meg, mert a tanárok a földesekkel voltak elfoglalva. Néha odavetettek valami feladatot nekünk, kb. hármat megoldottunk a tizenhatból (három.óra.alatt).
Délután folytatni kellett volna, de a nép elment kosarazni, így ez elmaradt (hurrá!).
Este karaoke. Jó, megy a halál. Végül csak letoltuk a pofánkat, a társaság jobbik felével egy jó partit csaptunk... egészen addig, amíg meg nem érkezett a Részeg Társaság. Legalább 6 üveg pia, olyan alkoholszaggal, hogy attól be lehet rúgni. Beálltak énekelni (=ordítani), körbeadták a piát, invitáltak minket is... és Dorka kiborult.
Olyan rettegés és remegés jött rám, hogy szó szerint kimenekültem a teremből, fel a wifi-szoba menedékébe. Felmásztam az ágyra, kuporgok, mellém kuporodik Jázmin, nyugtatgat. Lassan megnyugszom... egészen addig, amíg be nem ront egy részeg és egy józan gyerek. Részeg gyerek le akar minket vinni énekelni, táncolni, inni, szórakozni, Dorka remeg, Jázmin remeg, Szandi hátrahúzódik, Dávid vágná ki, józan gyerek próbálja kivinni. Végül csak sikerült kirángatni. Szandi és Dávid beültek az ajtó elé, hogy ne tudjanak betörni, Dorka annyira kiakad, hogy zokogni kezd. Végül megint megnyugszok, lemegyünk a földszintre, oda csak nem mennek le... dehogynem, elbújtunk, amíg el nem haltak a hangok, végül a tanáriban húztuk meg magunkat, hogy kártyázzunk. Takarodókor aztán visszamentünk, s aludtunk a kényelmetlen ágyakon.
Másnap végre elvégeztük a kísérleteket, elmentünk a Palicsi-tóhoz és Szabadkára, este búcsúbuli: társaság ment berúgni, mi pedig próbáltuk összerakni a karaokét. Nem sikerült. Visszatértek. Nekik sikerült. Inkább mentünk wifizni. Ott aztán Dorka fogta magát, és elaludt, többiek eközben kártyáztak, csótánnyal játszottak, majd éjfél körül felébresztettek, hogy menjek a szobánkba aludni.
Reggel összepakoltunk, bevásároltunk, és indultunk is haza.
Most pedig következzen a címmagyarázat:
Barátság: Az üdvözlőpartin szinte mindenki megemlítette, hogy nagyon reméli, hogy jó barátságok fognak kialakulni. Az elején még komolyan gondolták, a végére azonban elviccelték. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy pár ember tényleg jó barátságokat kötött. Én is - még ha nem is a zentaiakkal, és főképp a barátság megerősítését szolgálta ez.
Szerelem: Igazgató úr továbbfűzte a történetet: Ne csak barátság legyen, hanem szerelem is... hogy ez sikerült, vagy sem, az más kérdés.
Szecesszió: Csilla néni, az egyik tanár többször is megemlítette a híres szecessziós épületeket, de senki se tudta, mi az, viszont a szó az tetszett. Végül csak sikerült valahogy elmagyarázni, de a szecesszió olyan szállóigévé vált, mint a barátság.
Depresszió: Zentán sétálgatva, unatkozva, hát- és lábfájások közepette dalt (vagy verset, nevezzük, ahogy akarjuk) írtunk a Petróleum lámpa című örökzöld sláger refrénjének dallamára... és még másnap is kiegészítettük további versszakokkal:
Depressziós lámpa
Nincsen neki lángja
Depressziós málna
Kirohadt az ága
Depressziós láma
Kifolyt már a nyála
Depressziós páva
Mert eltörött a szárnya
Depressziós bába
Szétfoszlott az álma
(Neki nem lesz babája)
Depressziós lányka
Elhagyta a párja
Depressziós párna
Mert nincs neki ágya
Depressziós sáska
Letörött a lába
Depressziós lárva
Nem kelt ki a bábja
Depressziós táska
Nincs neki cipzárja
Egyéb változatok még:
Depressziós Dorka
Mert fáj az ő torka
A depressziós táska
Értelmetlen márka
Depressziós népünk
Örülünk, hogy élünk
Depressziós Szandi
Mert meg akart halni
A szecesszió hatására:
Szecessziós lámpa
Érdekes a formája
Mert szecessziós
Szecessziós járda
Nincsen neki párja
Nagyon perverzeknek és elvetemülteknek:
Depressziós depresszió
Depressziós szecesszió
Szecessziós depresszió
Kaja:
Szerda vacsora: Virsli
Csütörtök reggeli: szendvicsnek, mézes illetve dzsemes kenyérnek való
Csütörtök ebéd: Valamilyen leves, amiben tarhonya volt, hideg, ízetlen hús, hideg sült krumpli
Csütörtök vacsora: pljeskavica - antipatikus és túlságosan borsos volt, ettől függetlenül, ha jó lett volna, meg jól nézett volna ki, akkor biztos jobban ízlett volna...
Péntek reggeli: a csütörtöki reggeli
Ebéd: ??? (hideg tészta, rágós hús, nyakon öntve zafttal - kenyeret tunkoltam, meg valamilyen leves)
Vacsora: bundás kenyér. BUNDÁS.KENYÉR
Szombat reggeli: ami csütörtökön meg pénteken
Szösszenetek:
Igazgató: Dorka, miért nem eszi meg a levest? Nagyon finom.
Én: Nagyon válogatós vagyok.
- Ó, mindent meg kell enni. És az a négy hasáb burgonya a tányérján?
- Azt Jázminnak ajánlottam fel.
Szandi: Van már net?
Én: Micsoda?
Szandi: Van. Már. Net?
Én: Jaaa, azt értettem: van málnád?
Szandi a periódusos rendszerre: órarend
"Ha én internetet dugnék, akkor olyan helyre dugnék..." ne folytassuk
Karaoke, Jázmin az Ao Haru Ride (アオハライド) openinget énekelte. Dávid az anime japán címére:
- Te el tudod azt énekelni, hogy pé plusz per egyenlő?
Szandi karaoke közben Danira: Nem látom a fejét... ja, de.
Szandi: Dorka, van lyukad?
Konnektorra gondolt...
"+18", obszcén szavak:
Anett: Rajzoltam Bobónak egy szívet.
Bobó: Köszi.
Anett: Meg egy faszt is.
Dalátírás 2.0:
Nézz mélyen a zsebembe,
Tedd a kezed a bal szemembe
Hajolj bele a labamba,
Dúdold bele, hogy hajamba.
Igazgató: Csilla néni úgy vezet, mint egy férfi.
Képeket holnap rakok ki:3
Sziasztok!
Szerdán Zentára, Szerbiába utaztunk, és ma értünk vissza. Célunk a Nyírség és a Délvidék földrajzának, környezetterheltségének kutatása volt, csoportokra oszlottunk, és minden csoportnak külön feladata volt: voltak a "szelesek", akik a légszennyezettséget, hőmérsékletet, légnyomást, szélerősséget, stb. mértek, voltak a "földesek", akik a föld összetételét, hőmérsékletét, stb. vizsgálták, és voltunk mi, a "vizesek", akik szívtak.
A méréseket Zentán, illetve a Palicsi-tónál végeztük, és Nyíregyházán, illetve a Sóstónál fogjuk ezt folytatni körülbelül egy hónap múlva.
És a történet hivatalos háttere itt véget is ér, s következik, hogy mi történt pontosan.
Előzetes program, háttérismeret, miegyéb kipipálva, "szerdán reggel nyolc órakor találkozó az iskolában, negyed kilenckor indulás" - írta a 'forrás' (ahogy az igazgató mondja). Helyette azonban: háromnegyed nyolc-nyolc között összegyűlt a nép, nyolc után megérkezett az igazgató és az igazgatóhelyettes is, negyedre átballagtunk az udvarra a buszhoz, igazgató és igazgatóhelyettes még elintéz pár papírmunkát. Jó, nem probléma, fagyoskodunk a buszban. Végül fél óra múlva már jött a türelmetlenkedés:
- Holnapra odaérünk?
- Kössük el a buszt, és induljunk!
- Nézzük a sárga kukát, ha megmozdul, gáz van - és néztük.
Végül egy óra múlva, a kötelező fotózást letudva (az esőben) elindultunk.
Érkezés 17:00 körül lett volna, egy órás késéssel, egy órás várakozással a határon, sikeresen megérkeztünk egy órával hamarabb. Varázslat.
Út közben azért unatkoztunk néha, én előszeretettel néztem az épületeket, és ami tetszett, annál eldöntöttük Szandival, hogy beköltözünk oda. Valamilyen épület, én:
- Vegyük meg!
- Mi ez? - kérdezte Szandi.
- Nem tudom, költözzünk ide.
Pihenő a benzinkútnál, Dani elkezdi: Itt a szökőkút... mindenki néz, miről beszél? Hol van szökőkút? Pár másodperc múlva leesik neki mit mondott: Benzinkút.
Majdnem.
Na, megérkezünk: iskola, nadon cép, 3 emelet, a kollégiumban vagyunk elszállásolva, ami a 3. emeleten van. Jujdenagyonjó, akkor cipekedjünk!
Elfoglaljuk a szállást, négyen voltunk egy ötfős szobában, tökéletes, nézelődünk, pakolászunk. Vacsora. Két virsli. Meg kenyér. Ízetlen tea. Hmmm, nem baj, van még szendvics.
Városnézés, ismerkedés, csapatosztás, mindenki-reméli-hogy-jó-barátságok-fognak-kialakulni, Balázs megtalálja nem létező ikertestvérét. Üdvözlőparti: menjen mindenki oda, ahova akar. Jó. Bevásárolunk, visszamegyünk a szállásra, beszélgetünk, kártyázunk, az egyik üres szobát kialakítjuk "wifi-szobának", mert ott lehet a legjobban fogni az infóterem wifijét, ráadásul csak a miénk. Négyfős csapatunk kezd összerázódni, lassan a neveket is megtanuljuk.
Kicsit később Dorka elmegy zuhanyozni, mikor visszatér, Szandi azzal a hírrel fogadja, hogy le lettünk cseszve, mert "mért-nem-mentünk-a-Tisza-partra-inni". Szandi tökéletes válasza: Ajándékot néztünk, elvesztettük a csapatot, majd megyünk máskor (=soha). Na, jön a hír: az egyik srácot annyira leitatták, hogy szó szerint felrángatták. *Vastaps*
Másnap aztán elkezdődött a "munka", ami azt jelentette, hogy kb. 3 órán keresztül ültünk a kémiateremben, beszélgettünk, és vártuk, hogy foglalkozzanak velünk, ami nem történt meg, mert a tanárok a földesekkel voltak elfoglalva. Néha odavetettek valami feladatot nekünk, kb. hármat megoldottunk a tizenhatból (három.óra.alatt).
Délután folytatni kellett volna, de a nép elment kosarazni, így ez elmaradt (hurrá!).
Este karaoke. Jó, megy a halál. Végül csak letoltuk a pofánkat, a társaság jobbik felével egy jó partit csaptunk... egészen addig, amíg meg nem érkezett a Részeg Társaság. Legalább 6 üveg pia, olyan alkoholszaggal, hogy attól be lehet rúgni. Beálltak énekelni (=ordítani), körbeadták a piát, invitáltak minket is... és Dorka kiborult.
Olyan rettegés és remegés jött rám, hogy szó szerint kimenekültem a teremből, fel a wifi-szoba menedékébe. Felmásztam az ágyra, kuporgok, mellém kuporodik Jázmin, nyugtatgat. Lassan megnyugszom... egészen addig, amíg be nem ront egy részeg és egy józan gyerek. Részeg gyerek le akar minket vinni énekelni, táncolni, inni, szórakozni, Dorka remeg, Jázmin remeg, Szandi hátrahúzódik, Dávid vágná ki, józan gyerek próbálja kivinni. Végül csak sikerült kirángatni. Szandi és Dávid beültek az ajtó elé, hogy ne tudjanak betörni, Dorka annyira kiakad, hogy zokogni kezd. Végül megint megnyugszok, lemegyünk a földszintre, oda csak nem mennek le... dehogynem, elbújtunk, amíg el nem haltak a hangok, végül a tanáriban húztuk meg magunkat, hogy kártyázzunk. Takarodókor aztán visszamentünk, s aludtunk a kényelmetlen ágyakon.
Másnap végre elvégeztük a kísérleteket, elmentünk a Palicsi-tóhoz és Szabadkára, este búcsúbuli: társaság ment berúgni, mi pedig próbáltuk összerakni a karaokét. Nem sikerült. Visszatértek. Nekik sikerült. Inkább mentünk wifizni. Ott aztán Dorka fogta magát, és elaludt, többiek eközben kártyáztak, csótánnyal játszottak, majd éjfél körül felébresztettek, hogy menjek a szobánkba aludni.
Reggel összepakoltunk, bevásároltunk, és indultunk is haza.
Most pedig következzen a címmagyarázat:
Barátság: Az üdvözlőpartin szinte mindenki megemlítette, hogy nagyon reméli, hogy jó barátságok fognak kialakulni. Az elején még komolyan gondolták, a végére azonban elviccelték. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy pár ember tényleg jó barátságokat kötött. Én is - még ha nem is a zentaiakkal, és főképp a barátság megerősítését szolgálta ez.
Szerelem: Igazgató úr továbbfűzte a történetet: Ne csak barátság legyen, hanem szerelem is... hogy ez sikerült, vagy sem, az más kérdés.
Szecesszió: Csilla néni, az egyik tanár többször is megemlítette a híres szecessziós épületeket, de senki se tudta, mi az, viszont a szó az tetszett. Végül csak sikerült valahogy elmagyarázni, de a szecesszió olyan szállóigévé vált, mint a barátság.
Depresszió: Zentán sétálgatva, unatkozva, hát- és lábfájások közepette dalt (vagy verset, nevezzük, ahogy akarjuk) írtunk a Petróleum lámpa című örökzöld sláger refrénjének dallamára... és még másnap is kiegészítettük további versszakokkal:
Depressziós lámpa
Nincsen neki lángja
Depressziós málna
Kirohadt az ága
Depressziós láma
Kifolyt már a nyála
Depressziós páva
Mert eltörött a szárnya
Depressziós bába
Szétfoszlott az álma
(Neki nem lesz babája)
Depressziós lányka
Elhagyta a párja
Depressziós párna
Mert nincs neki ágya
Depressziós sáska
Letörött a lába
Depressziós lárva
Nem kelt ki a bábja
Depressziós táska
Nincs neki cipzárja
Egyéb változatok még:
Depressziós Dorka
Mert fáj az ő torka
A depressziós táska
Értelmetlen márka
Depressziós népünk
Örülünk, hogy élünk
Depressziós Szandi
Mert meg akart halni
A szecesszió hatására:
Szecessziós lámpa
Érdekes a formája
Mert szecessziós
Szecessziós járda
Nincsen neki párja
Nagyon perverzeknek és elvetemülteknek:
Depressziós depresszió
Depressziós szecesszió
Szecessziós depresszió
Kaja:
Szerda vacsora: Virsli
Csütörtök reggeli: szendvicsnek, mézes illetve dzsemes kenyérnek való
Csütörtök ebéd: Valamilyen leves, amiben tarhonya volt, hideg, ízetlen hús, hideg sült krumpli
Csütörtök vacsora: pljeskavica - antipatikus és túlságosan borsos volt, ettől függetlenül, ha jó lett volna, meg jól nézett volna ki, akkor biztos jobban ízlett volna...
Péntek reggeli: a csütörtöki reggeli
Ebéd: ??? (hideg tészta, rágós hús, nyakon öntve zafttal - kenyeret tunkoltam, meg valamilyen leves)
Vacsora: bundás kenyér. BUNDÁS.KENYÉR
Szombat reggeli: ami csütörtökön meg pénteken
Szösszenetek:
Igazgató: Dorka, miért nem eszi meg a levest? Nagyon finom.
Én: Nagyon válogatós vagyok.
- Ó, mindent meg kell enni. És az a négy hasáb burgonya a tányérján?
- Azt Jázminnak ajánlottam fel.
Szandi: Van már net?
Én: Micsoda?
Szandi: Van. Már. Net?
Én: Jaaa, azt értettem: van málnád?
Szandi a periódusos rendszerre: órarend
"Ha én internetet dugnék, akkor olyan helyre dugnék..." ne folytassuk
Karaoke, Jázmin az Ao Haru Ride (アオハライド) openinget énekelte. Dávid az anime japán címére:
- Te el tudod azt énekelni, hogy pé plusz per egyenlő?
Szandi karaoke közben Danira: Nem látom a fejét... ja, de.
Szandi: Dorka, van lyukad?
Konnektorra gondolt...
"+18", obszcén szavak:
Anett: Rajzoltam Bobónak egy szívet.
Bobó: Köszi.
Anett: Meg egy faszt is.
Dalátírás 2.0:
Nézz mélyen a zsebembe,
Tedd a kezed a bal szemembe
Hajolj bele a labamba,
Dúdold bele, hogy hajamba.
Igazgató: Csilla néni úgy vezet, mint egy férfi.
Képeket holnap rakok ki:3
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)