Egy szerencsétlenül szerencsés nap

Sziasztok!:)
A mai nap elég paradox volt, egyszerre volt szerencsés és szerencsétlen.
Elsősorban azért volt szerencsés, mert nem kellett iskolába menni.
Másodsorban azért volt szerencsés, mert lejött Domi (továbbiakban Onna, Krumpli, Pote).
Harmadsorban pedig azért, mert megtanultam levestésztát főzni xdDDDDD
Bővebben:
Reggel felkeltem, örültem, hogy nincs iskola, de annak nem, hogy azt a nyomorúságos Gullivert kéne olvasnom. Így hát megkértem Onnát, tolja le a pofáját, úgyis fogszabályzáson volt (igaz, hogy még csak a gumit rakták fel, így hallgathattam, hogy: "gumit rágok... rágtál már gumit? Tudod, milyen szar?"), úgyis csak unatkozott volna otthon, meg nem csinált volna semmit, így legalább volt egy kis értelme a délelőttjének. Na, beleegyezett, kimentem a buszmegállóba, ahova kb. 15-20 perc késéssel megkérkezett a busznak csúfolt valami, de utána vígan ballagtunk haza. Itthon aztán az alap ökörködésen és naplopáson kívül hasznos elfoglaltságokat is találtunk magunknak: megéheztünk, és elkészítettük táplálékunkat (itt megemlíteném, hogy egyikünk rosszabb a konyhában, mint a másik).
Először tízórainak forró csokit csináltunk, amiben már egész profinak mondhatom magam, bár ez a mostani alkalom rosszabb volt, mint az első készítésem. Ahogy forró csokit kéne csinálni: valami recept, igazi csokival, tejjel, akármivel. Ahogy én csinálom: víz + mikró + forrócsokipor meg amit még találok otthon (fahéj, tejszínhab, döglöttegér, szóval ilyen kis ínyencségek). Ahogy most csináltam: mivel Krumplival pofáztam a készítése közben, nem igazán figyeltem oda, mit csinálok. Beraktam az első poharat a mikróba, minden szuper, beraktam a másodikat is, közben fahéjat kerestem a szekrényben.... egész fahéj... egész fahéj... HOL VAN ŐRÖLT FAHÉJ? Ja, megvan. Lejárt a mikró, Pote kinyitja, hogy kivegye....
- Te... ebbe vagy nem öntöttél vizet, vagy elpárolgott.
Mondom, nem igaz, nem lehetek olyan istentelenül hülye, hogy egy üres poharat tegyek be a mikróba... de, olyan istentelenül hülye vagyok. Hmm, kezdjük elölről.
Na, szuper, csak a pohár repedt meg, de nem baj, így is eggyel több van, mint kellene, nem is tört össze, szóval nincs gond. Megcsináltam a két pohár forró csokit, ülnék le... és sikeresen ráülök a terítő szélére, magamra borítva egy kis forrócsokit is. A székre legalább nem ment, a nadrágomra és pólómra annál inkább. Nem baj, csere. Na, miután sikeresen leültem és Dominika is kiröhögte magát, megittuk a forró csokit. Azonban a két pulya megéhezett. Mi van itthon? Rizs és csirke... Ááá, szuper lenne, ha a rizs elég lenne két személyre. Van még leves is. De nincs tészta. Tudod mit, Onna? Főzzünk tésztát, és melegítsünk levest. Probléma: egyikünk se csinálta még. Na, gyakorikérdések, aha, aha, jó lesz ez. Domi jobb ötletnek látta a zacskós levest, de elszántam magam, hogy igenis főzünk tésztát. Ha elrontjuk, akkor megyünk a boltba zacskós levesért.
Na, engedem a vizet egy lábasba, nézem, nézi Onna is. Hmm, szerintem ez elég. Szerintem is. Oké, tűzhelyre fel. Só. Mennyit? Egy csipetnyit. Kiskanállal kicsi adagot beleszórok, Pote mondja: mééééééééééééééééééééééééég... csipetnyiről volt szó, nem? Méééééééééééééééééééééég. Oké, akkor még. Mééééééééééééééééééééég... nem, ennyi elég lesz. Oké, hozom az olajat. Mennyit? Öntsél bele valamennyit. Oké. Mééééééééééééééééééééég.... Sok lesz, nem? Méééééééééééééééééééééééééég.... jóvanakkó, még. Utólag belegondolva, lehet, kicsit sok lett... Na, akkor forraljuk fel. Csak nem akar forrni... Krumpli megszólal:
- Teeeeeeeeeeeee, nem melegítés után kellett volna belerakni a sáút és az olajat?
- Most hogy mondod, lehet.....
Na, most mi legyen? Rakjuk át a nagyobb akármire. Oké. Nem akar begyulladni.... Onna vállalja, hogy gyufával meggyújtja, csak engedjem a gázt. Lefogégniakezed, megfogszhalni, hagyjukígy... Nem, így lesz. Oké. Próbáltam összeszedni magam, Pote meggyújtja a gyufát, megnyitom a gázt, óvatosan odatartja a gyufát... belobban az a vacak, Dorka pedig úgy megijedt ettől, hogy elengedte a gázt. Oké, kezdjük elölről. Éééééén nem, éééééén nem merem. Végül csak sikerült. Felforrt, minden szuper, elkészült a tészta, ketten (!!!) leszűrtük, egyedül soha nem fogunk tudni főzni, de nem baj, sikerült megfőznünk a tésztát. Következzen a leves. Leszedtük a zsírt, majd a hússal teli, kocsonyás állagú leveselőzményből próbáltuk kiszedni az ehető részeket, közben nagyon szépen és tehetségesen bambázva. Onna nem bírta nézni, megszólal:
- Hát, belőlünk se lesz Aldi háziasszony....
Nembaj, sikerült megmelegíteni a levest, a tészta is ehető volt, a leves is, szuperek vagyunk... Csináljunk tejbegrízt. Jó, felraktuk a tejet, közben megkotyvasztottam a hozzávalókat: 4 kanál gríz, 2 kanál cukor, 6 kanál gríz, 3 kanál cukor... keverés... öntsünk hozzá egy kis fahéjat, kakaót, nutellát.... Forrni kezd a tej, nekem eszembe jut egy cikk, amit reggel olvastam (13. pont), így gondoltuk, teszteljük. Domi nem hiszi el, hogy működik. Na, csak figyelj! A képen látható módon ráraktam a fakanalat a lábasra, jön fel a tej, eléri a fakanalat, megáll... IGEN, SIKERÜLT... aztán továbbmegy. Aztarohadt.... Domi villámgyorsan elzárja a gázt, én mondom, neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee, ezt főzni kell tovább, hozzáadni a kotyvalékot, satöbbi... Te, a tej odaéghet? Ja. Akkor ez odaégett. Leállítottunk mindent, átszűrtük a tejet, lábas alja fekete, hm, ez vicces, inkább kevergessük a tejet... Jó, kotyvalék bele, minden szép és jó, kész a kaja. Kotyvalékot tányérba helyezzük, aztán eldöntjük, nutellával esszük. Hogy ez milyen rohadt finom lett, el se lehet képzelni, amíg meg nem kóstolod *.* Aki még nem próbálta, az tegye meg mindenképpen.
Na, tekintve, hogy a lábas alját feketére festettük, kárpótlásul ki és bepakoltuk, majd elindítottuk a mosogatógépet... Onnának lassan mennie is kellett, kikísértem a buszmegállóba, a busz csak 5-10 percet késett, ő útjára indult, én meg hazajöttem tanulni...
Ennyi voltam mára, sziasztok!:)
(Hamarosan jelentkezni fogok újabb sulis szösszenetekkel is)

Törióra szösszenetek 2

Sziasztok!:) Domi szülinapja miatt úgy döntöttem, megint írok pár töriórás szösszenetet, mert összegyűlt pár.

Dolgozatot írunk, Dani:
- Ha történelemórán írok, akkor történelmet írok?
Brigi: Istenem, az agyam lesorjadt!

Brigi káromkodik, tanár: Brigi, a népies kifejezéseit tartsa meg magának.

Tanár diktál: Vetésforgó, vetésforgó, vetésforgó, vetésforgó.
Biztos beakadt a lemez...

Másik Dani köszön a tanárnak: Áldást, békességet!
Tanár: Orvos mikor látta magát?

Tanár: Ugorgyunk tovább... Felvilágosult abszolutizmus?
Dóri: Az én vagyok.

Dani tőlem: Te mióta vagy balkezes?
Én: Mióta tudok írni...

Tanár diktál: A *blablabla* B *blablabla* Hármas
Bella: De ez a C lesz, nem a hármas.
Tanár: Nem, ez a hármas. Római hármas. Nem, hármas. Azt tetszenek írni, hogy hármas, azt tetszenek írni, hogy hármas.
Megint beakadt a lemez.... De még jó, hogy én nem úgy írom a vázlatot, ahogy ő diktálja, mert akkor már rég megőrültem volna, hogy mit kell aláhúzni, mit kell számozni, vonalazni, krumplizni, akármi...

Tanár felszólít valakit: Dani!
Dani: Melyik?
Tanár: Maga.
Dani: Én?
Nem, én...

Tanár: Az egyik fogalmazás az volt....
Fogalom az a fogalmazás.

Tanár: A gőzmozdony nem attól indul el, hogy ránéznek.
Pedig már azt hittem:c

Napi bölcsesség a tanár részéről: Változások érhetik, de csapások sose történjenek magukkal. Bár ezek az élet velejárói.

Brigi felel, egész jól megy neki, azonban egyszer csak elakad. A tanár próbál segíteni neki:
- Melyik iparból indult?
- Hát... a gőzmozdony.
???

Tanár beszélne, de Brigi és Bella is ezt csinálja. Tanár megelégeli:
- Brigi, mondhatom?
- Igen.
- Kösz.

Dani: Tanár úr, lehet egy kérdésem?
Petra és én fennhangon: Nem.

Tanár: Valaki hallott már erről a fogalomról?
Mindenki: Nem.
Jó lesz így leérettségizni...

Tanár: A bevétel is izgalmas a kincstárnak.

Dani: Az egyik az abszolút királyi hatalom.
Tanár: Mind a kettő az.

Tanár magyaráz: Ki az a hülye nemes...

Tanár Brigire és Bellára: A két hölgy következő órától ne üljön már egymás mellett, mert ártalmasak egymásra.

Tanár: Jártak már Franciaországban, Versailles-ban?
Mi: Nem.
Tanár: Na, akkor jussanak el oda!
Fizeti is?

Dani: Lehet, hogy hülyeséget fogok mondani...
Petra és én: Biztos...

Gabox: Mert ebolás vagy, azért.
Oké, ez meggyőzött.

Tanár kérdezi, kinek az idejében lett Horvátország és Magyarország perszonáluniós kapcsolatban.
Ákos: Nagy László?
Tanár: Nagy László? Nagy László nem is volt, ő egy kézilabdázó...
(I. László... majdnem)

Tanár: Lehet rövidíteni: Em ó.
Osztály röhög: Emo!

Tanár bejön a terembe: Ezek ilyen magyar ablakok. Se kinyitni nem lehet őket, se bezárni. Magyar uniós ablakok.

Tanár újabb bölcsessége: Ez attól függ, ki hogy hordja a cipőit. Az én cipőm magukra nagy, a maguk cipője rám kicsi.

Brigi az alsóházáról: Ez egy helység?

Tanár diktál: "Kimondja a Habsburg-ház nőági örökösödését."
Brigi: Nőági... Nő Ági... Ági!
És röhög.

Tanár: Nádor.
Bence: Sz. Nándor.
Tanár: Igen, osztálytársuk volt Nándor.

Tanár utalásokat tesz arra, hogy következő órán ő lesz az igazgató helyett földrajzon.
Bella: De ugye szabad óra lesz?
Tanár: Igen, szabad lesz ott lenni.
Végül nem ő volt...

Tanár felszólítja Danit az egyik témával kapcsolatban, aki felolvassa a választ a könyvből.
Tanár: Rövidebben meg tudja fogalmazni azt, amit elmondott?
Dani: Nem.

Bence óra előtt: Én vagy építészmérnök leszek, vagy stylist.
Brigi: Én vagy kozmetikus, vagy körmös.
Gabox: Az építészmérnök és a stylist aztán rohadtul összefügg...
Bence: Hát, Brigi... Szép nem vagy, úgyhogy legyél körmös.
Kedvesség lvl Bence.

Előző nap nem volt tanár, reménykedtünk, hogy aznap sincs. De Bence bejön:
- Itt van Kalitka.
Brigi:
- Hogy kerül ide?

Tanár és az ablak: Gondolkozzanak róla, míg én kinyitom ezt a csodát...

Tanár: Lányok, hölgyek és urak.

Nem tudunk válaszolni a tanár kérdéseire, aki kifakad:
- Hát az isten áldja meg magát, akkor nyissák ki azt a nyomorult könyvet!

Tanár Bellának: Maga is mindenütt van, csak itt nem.
Bella: De itt vagyok.
Tanár: Itt nem van.... szép magyaros kifejezés.... itt nincs... bocs.
Magyartanár is...

Tanár Bencének, aki visszatért a tüdőgyulladásából: Maga, Bence, még pihenjen, napszúrást kap, mert hülyeséget mond.

Tanár Bellának: Tudom, hogy nem nagy élmény, de inkább minket nézzen.

Tanár: A szentesítés mit jelent?
Bence: A cél szentesíti az eszközt.
Tanár: Igen, Machiavelli, de én most nem erre gondoltam.

Tanár: Brigi, maga politikus lesz, úgy tud mellébeszélni.
(Vagy körmös... vagy kozmetikus...)

Tanár: Mély értékkel jöttek ma iskolába... olyan méllyel, hogy ki kell azt ásni.

Ákos: 5,8%
Tanár: Majdnem 6.

Tanár: Ma a Szovjetunió, illetve Oroszország, vagyis Ukrajna.
Azért nem mindegy...

Tanár: Római kettes...
Brigi kijavítja: Római négyes.
Tanár: Elnézést, félrebeszélünk.

Tanár: Nagyon fontos... közben hagy dumáljak.
Oké.

Ennyi voltam mára, sziasztok^^

Törióra szösszenetek

Sziasztok!:)
A töritanárunk egy eléggé érdekes ember, az osztályunk szintén érdekes, így az órák felettébb érdekesen szoktak eltelni. Ha valami érdekes dolog történik, előszeretettel felírom, hogy megoszthassam veletek, illetve unalmasabb napokon is fel tudom dobni magamat, ha olvasgatom őket. Íme, amiket szeptember óta serényen összegyűjtöttem... Jó olvasást:

"A reformáció hazánkban is gyorsan terjed. Ezt elősegítette a mohácsi..."
Brigi: Y?
Tanár: Jó lesz i is...
"A Habsburgok hazánkban mindvégig..."
Brigi: Ügyvédi?
Na, erre még a tanár se tudott mit válaszolni.

Tanár: Miről szól a Szigeti veszedelem?
Brigi: Egy szigetről...
Tanár: Bella?
Bella: Nincs több hozzáfűznivalóm.

40 körül Bella feláll:
- Kimehetek a mosdóba? - közben indul az ajtó felé.
- 5 perc van... - tanár nem tudja befejezni a mondatot, mert Bella félbeszakítja:
- 2 is elég lesz... - majd szépen kisétál a teremből, a tanár pedig döbbenten néz rá, majd ránk.

"Ahhoz, hogy terveit megvalósítsa, nádorrá..."
Brigi: Nátóvá?
Tanár: Nádorrá...
Brigi: Nádorá?
Majd a tanár felírta a táblára a "nádor" szót.

Tanár egy téli hadjárat időpontját szerette volna megtudni, és azt, hogy ki uralkodása alatt zajlott le.
Bence: Ez nem az, ami Rómánál volt? Amikor az egyik irányból kellett volna támadniuk, de a másikból mentek?
Mire leesett, hogy Bence a thermopülai csatáról beszél... A tanár Hunyadi János téli hadjáratára gondolt... majdnem Róma, és majdnem Hunyadi...

Tanár: Nem kell semmit leírni, csak tudják!
Köszönöm...

"Petneházy Dávid"
Brigi: János?
Igaz, hogy a tanár halkan és érthetetlenül beszél, de azért nem ennyire...

"Szalánkemeni csata"
Brigi: Szalontai?

Tanár diktál, Bella kérdezi:
- Új sorba?
- Igen, ebbe a sorba...
Jó...

"Karlócai béke"
Brigi: Karcócai?
(Kezdem úgy érezni, hogy Brigi süket)

Nincsen tanár, se helyettes. Osztály csendben elfoglalja magát a portával szembeni teremben:
Bella meg Csaba verekszik egy a Csaba telefonján lévő kép miatt. Bella könyörög, hogy Csaba ne küldje el a képet, rúg, karmol, harap, mindent csinál, hogy megszerezze a telefont. Csaba kénytelen tovább adni a telefont az egyik Daninak. Bella:
- Dani, ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?
Dani nem akart ebbe belemerülni, így inkább átadta a telefont a másik Daninak. Bella nyúlna a telefonért, de Dani nem akarja odaadni. Bella:
- Most őszintén: Ki volt kedvesebb veled egészen eddig? Csaba mindig csak köcsögösködik veled.
Csaba nem hagyja magát:
- Aha... nem tudom, hogy ki rakta bele ma a kapucnidba a zsepit...
Bella ártatlanul:
- Az véletlen volt.
Csaba:
- Aha, persze...
Ákos odament, elvette a telefont, hogy megnézze a képet, így Bella vele verekedett érte. Közben elvették Bella telefonját is... Majd végül valahogy visszakerült Csabához a telefonja, Bella nyúl érte, tör, zúz, Csaba ül békésen, eltartja a telefont, Bella megjegyzi:
- Hallod, már nem tudom, hova nyúlkálok...
(hát, mi, döbbent közönség, se tudtuk...)
Eközben Bence is elvette Brigi telefonját, Brigi engedte is meg nem is, aztán amikor Bence a képeket kezdte nézegetni, Brigi kiakadt:
- Ne, Bence, kérlek, magánképek vannak rajta!
Ezután Brigi megragadta Bence kezét, és levetődött a földre, Bence pedig döbbenten állt felette, és nézte, ahogy Brigi a földön vonaglik. Ebben a pillanatban a szomszédos teremből bejött egy tanár a portással az oldalán. Az ártatlan pislogás és mosolygás már nem segített rajtunk, így hát legalább a röhögést próbáltuk visszafojtani. A tanár kérdezi:
- Kivel van órátok?
Bence nyugodtan válaszol:
- K. András.
- És? - néz szét a tanár.
- És nincs itt - válaszol Bence.
- Kinek kéne bejönni órára?
- Tanár úrnak. De nincs itt.
Végül annyiban otthagytak minket, hogy maradjunk csendben (35 körül volt, helyettes tanárt felesleges lett volna keríteni).

Másik nap, továbbra sincs tanár, továbbra sincs helyettes. Valamivel csendesebben zajlik az élet. Gabox filozofálgat:
- Most fog kitörni a harmadik világháború. Az oroszok elfoglalják Ukrajnát, Magyarországot és Bosznia-Hercegovinát.
Csaba (nem a telefonért verekedős, hanem a másik Csabánk) közbeszól:
- Azt se tudják, hogy létezik Magyarország. Ahogy átmennek rajtunk, akkor fogják felfedezni, hogy "...sszameg, itt van egy ország".

Végül csak visszatért a tanár.
Bence: Jobban tetszik lenni?
A tanár szerint elménk teletömése fontosabb, mint az ő egészségi állapota, de Bence nem hagyta magát:
- Múlt héten rosszabbul tetszett lenni?

"Thököly Imrét fogja feleségül venni..."
A tanár is hibázhat.

Tanár: Nem kell írni, csak amit mondok!
Még mindig jobb, mint az, hogy nem kell írni, de tudni kell... Azonban nem sokkal ezután kijelenti:
- Nem kell írni amit mondtam!
Most akkor mi van?

Tanár: Bence, Bellácska, ne udvaroljanak egymásnak!
Bence: De ha tetszik?
Tanár: Akkor udvaroljon szünetben.
Bence: De nem tudom visszafogni az ösztöneimet.
Tanár: Akkor fogja be a száját.

A tanárunk dolgozatírás közben érdekes témákat feszeget:
- Ha vasárnap is iskolába kéne járnunk, az már a szadizmus felsőfoka lenne.
Hát, van benne valami...
- Amikor vettük az Odüsszeiát, kérdéseket tettek fel, hogy biztosan elolvastuk-e. De azok a kérdések... Olyanok voltak, hogy: "Hogy hívták Odüsszeusz kutyáját?" Hát ki figyel arra? Azt hittem, arcon marom magam...
Én is így voltam, csak én azért akartam arcon marni magam, mert én dolgozatot írtam, ő meg eközben magával beszélgetett... de azért Petra kérdése mindent vitt nálam:
- Volt kutyája?

Önállóan fel kellett dolgoznunk az egyik anyagot. Bella és Brigi nem zavartatták magukat, beszélgettek.
Tanár: Bellácska, gondolom, hogy a szarvasmarha exportról beszélnek Brigivel.
Röhögés.
Tanár: De tényleg arról szól... (mármint az anyag) Túl sok marha volt már akkor is az országban.
Vajon itt ránk gondolt?

Tanár: Mi volt a hajdúszabadság?
Ákos: A hajdúk szabadsága.
Tanár: Ez valami zseniális! Én ezért magának Nobel-díjat fogok adni!

Tanár diktál, Bence kérdez:
- Drégely milyen j?
- Helyesen ly, de írhatja j-vel is.

Tanár: Mi a felségsértési per?
Brigi: Hát, ööö.... tessék várni, gondolkodok...
Tanár: Az ritka dolog.

Összefoglaláskor a tanár:
- A következő dolog, amit tanultunk... vagyis tanulnunk kellett volna...

Tanár: Itt az idő, hogy kiverjük a törököket!

Ákos: Wesselényi elipszilonos vé?
Tanár: Igen, duplavé.

Brigi lecseszi Bencét:
- Nem tanultál nyelvtant?
- Te se...

Tanár: Magyarországon milyen rendek vannak?
Bella: Szerzetes...

Tanár diktál: Nem részeg, hanem részek!

Petra: Azt el tetszett már dönteni, hogy a dolgozatban a témát mi választjuk ki, vagy tanár úr?
Tanár: Pofonegyszerű. Az egyik csoport az egyik, a másik a másik témát dolgozza ki.

Bence óra előtt: Miért van az, hogy a tanári pályára csak idiótákat választanak?

Alcím: A Nagy Enciklopédia.
Bence: Ez is egy ilyen ember?
Tanár: Furcsa ember lenne...

Ákos cetlit ír, de úgy gondolja, nem tudott semmit. Beadja a lapot, tanár gyorsan átfut rajta:
- Látja Ákos, mennyit írt?
- Hááát....
- A végén még történész lesz magából.

Tanár próbál rávezetni minket arra a szóra, hogy "törvény":
- Mi írja elő, hogy maguk most nem a parkban sétálgatnak a kedvesükkel, pedig szívesebben tennék, hanem itt ülnek, és hallgatják, milyen hülyeségeket mondok?

Tanár: Angliában...
Bence: ... angolul beszélnek.

Óra előtt Kinga Daninak:
- Most melegem van, menj innen!
Gabox pedig Bencének:
- Te egy kamuféreg vagy.

Tanár néha nem tudja, hogy tegez minket vagy magáz:
- Figyelj csak... figyeljenek csak!

Tanár: Csaba mondja nekem, Ákos is besegít majd a mezőgazdaságba.
Na, most ennek fussunk neki még egyszer...

Ákos: Megszűnik az Urál.
Tanár: Urál? Az egy hegység.
Ákos: UGAR.
Tanár: Na, az nem ugyanaz! Földrajzból nem lehet valami penge...

Tanár: Ne dumáljunk már!
Én ezt dolgozat közben kérem...

Tanár: A fényes elszigeteltség hogy van angolul?
Bence: Shadow.
Gabox: Az az árnyék, te hülye.

Tanár diktál: "A másik uralkodó, aki az ország felemelkedésében fontos szerepet játszik, II. Katalin volt." Írhattunk volna azt is, hogy fejlődésében, de így fejedelmibben hangzik.

Ennyi voltam mára, sziasztok:)

Matekóra szösszenetek

Sziasztok:)
Matekon szinte mindig történik valami érdekesség. Ebben az évben fel is írtam nem egy ilyen kis szösszenetet. Ezeket osztom most meg veletek is.
Mikor elkezdtük a négyzetgyökös egyenleteket, rájöttünk, hogy rohadt hosszú. A felénél megjegyezte Bella:
- De ez hosszú!
Erre Bence:
- Megmutatom én, mi a hosszú...
Nem sokkal utána a tanár szólalt meg:
- A kérdés: Mit kaptam most?
Én hitetlenkedve néztem a számok tengerét, majd fennhangon megjegyeztem Petrának:
- Jó kérdés.
A végeredmény az lett, hogy mínusz egy egyenlő nullával. A tanár:
- Mi ez?
Nézzük, Bence megszólal:
- Egy hiányos másodfokú egyenlet!
Tanár döbbenten:
- Hol itt a másodfokú egyenlet?
- Ezért hiányos...

Egyik órán Briginek feltűnt, hogy Bella és Csaba egymás mellett ülnek, közvetlenül az orra előtt. Felkiált óra közepén:
- Múlt órán is egymás mellett ültetek?
- Igen - válaszolta Bella nyugodtan.
- Akkor én hol voltam?
- Jó kérdés... - jegyezte meg a tanár.

Brigi ment volna a táblához megoldani egy egyenletet:
- Megyek én az elsőhöz! - ordítja, fel sem nézve.
- Nem, mert én már itt vagyok! - válaszolta Bence a tábla előtt állva.
Lehet, Brigivel jobban jártunk volna, mert Bence körülbelül az elején elrontotta az egészet. Mikor végzett, Ákos fel is hívta erre a figyelmet. Tanár szörnyülködve nézi, hogy mit csinált Bence, aki azonban próbálta menteni a menthetőt:
- Ez a Bence-tétel!

Dolgozat, Brigi feladja:
- Nem érdekel! Leszek műkörmös!
- Brigi, a műkörmösnek is le kell érettségiznie... - válaszolta a tanár.
- Nem baj, átmegyek egyessel!
- Azzal pont nem mész át...

Brigi az egyik egyenlet megoldását magyarázza, majd a végén megjegyzi:
- Ezt most logikáztam ki, miközben beszéltem!
A tanár teljes nyugalommal:
- Ehhez nagy logika kellett...
Ugyanezen az órán, oldunk egy rohadt hosszú egyenletet, Brigi megkérdezi:
- Ilyet kell tudni?
- Nem, azért csináljuk, mert nem lesz rá szükséged soha a büdös világon! - válaszolta Ákos indulatosan.
- De hol fogjuk használni?
- Az érettségin - válaszolta a tanár.
- Egy műkörmösnek miért kell ez?
- Hogyha valaki egy derékszögű háromszög alakú körmöt akar csináltatni, akkor ki tudd számolni, mennyi anyag kell - válaszolta Bence.
Továbbra is ez az óra, Bence többször is a teremben lévő törölközővel törölte le a táblát, a tanár figyelmeztetései ellenére. Magyarázata:
- Mindig a törölközőhöz nyúlik az ujjam!
Bence, miután végzett az egyenlettel, odament a tanárhoz, hogy kérjen színes krétát, amivel bekarikázhatja a megoldást:
- Tetszik adni egy színest?
- Aha... - válaszolta a tanár elgondolkodva, a következő pillanatban azonban felébred - Minek kell neked színes?
- Karikázni... - mondta Bence, miközben válogatta a krétákat - ez nem jó... ez se... piros nincs?
- Még válogat... - jegyezte meg a tanár felháborodva.
Bence továbbra is oldja az egyenletet, Brigi megjegyzi:
- Ebben a feladatban rendesen leizzadok...
Bella:
- Már abban is, ahogy nézed Bencét, ugye?
Az egyenlet olyan hosszú volt, hogy az egész táblán az szerepelt. Bence, abban a pillanatban, hogy végzett, behajtotta a táblát, mire a tanár:
- Bence, lapozd már ki a táblát...
Bence, miközben haladt a helye felé, megkérdezte a tanárt:
- Tetszik tudni, hogy kijött az iOS 8?
- Azt mondják, az szar - jegyezte meg Brigi.
- Samsungon nyilván nem fut - válaszolta Bence, utalva arra, hogy Briginek Samsung telefonja van.
- Mi a jó benne? - kérdezte Brigi.
- Az, hogy SKH! - válaszolta Bence.
- Sajtos kenyér hagymával? - röhögött Brigi.
Erre én összenéztem Petrával, és próbáltunk nem hangosan röhögni a szituáción.

Bence, matek előtt, teljesen elkeseredve:
- Ha nekem idén nem lesz jó a matek, akkor stylist leszek vagy modell. Ezt a két lehetőséget látom magam előtt...

Egyik órán Gábor leszakította a függönyt, mikor be akarta húzni. Következő óra:
- Tanárnő, hátraülhetek?
- Csak a függönyt hagyjuk békén!

Órán:
- Tanárnő, lehet enni?
- Persze, szünetben!

Bence egyik órán felállt, és elkezdte kinyitni az összes ablakot, kihúzta a fényáteresztő függönyöket, de a sötétítőket nem.
Tanár:
- Minek húzod ki a függönyt?
- Hogy jöjjön be a levegő.
- Akkor a sötétítőket miért nem húzod ki?
- Mert az árnyékol, nem süt be a nap, és így nem melegszik fel a tanterem.
- De akkor a lyukacsos függöny nem oszt, nem szoroz!
- De, akkor nem jön be a levegő.
- Gábor megoldotta, hogy legyen levegőnk... - jegyezte meg Gabox, utalva a függönyleszakításra.

- Na, Gábor figyel! - örült meg a tanár.
- Köszönöm... - mondta Gabox.
- Nem te Gábor.

Brigi csendben ült órán, látszott, hogy baja van.
- Brigi, te amúgy beteg vagy, hogy ilyen csendben vagy? - kérdezte tőle Bence.
- Majd elmondom mindenkinek, mi bajom van: kiírom facebookra... - nem írta ki.

Tanár:
- Egész nap csak szaladgálok, mint fing a fürdőben...

Tanár próbál bevezetni a kombinatorika rejtelmeibe:
- Például kiválasztom Pistit és Istvánt... ja, az ugyan az.
Bence:
- Akkor válasszuk ki Máriát és Marit!

Bence telefonozott és rágózott órán. Tanár rászólt:
- Bence! Telefon, rágó!
- Tessék választani.
- Mind a kettő.
Bence ki akarta dobni, de a kuka fedelén felfedezett egy másik rágót:
- Ki rakja ide a rágót? - tűnődött - Biztos az infótanár, hogy az óra után tudja tovább rágni. Én is iderakhatom?
- NEM!

Bence próbálja használni a digitáblát, de nem akar működni. Bence nyomja, üti, mindent csinál. Tanár aggódva:
- Mindjárt eltörik az ujja.
Bence magabiztosan:
- Vagy a tábla!

Szintén kombinatorika, Brigi nem érti. Tanár próbál magyarázni:
- Neked mindegy, hogy egy 20000 forintos vagy egy 200 forintos könyvet kapsz?
- Hát, nekem mindegy...

Bella az egyik dobókockás feladatnál:
- De ha nullát dobunk...
- Dobókockával nem dobunk nullát.
- Ja, tényleg...

Brigi oldja a táblánál a feladatot, ami így szól: "Nyikhajfalván kétezer-ötszáz ember él, akik 20 betűs abc-t használnak. Bizonyítsuk be, hogy biztosan van közöttük olyan, akiknek azonos a monogramjuk! (A monogramok kétbetűsek)"
Brigi emészti a feladatot, majd nekiáll megoldani.
Tanár ránk nézett:
- Kíváncsi vagyok, hogy ebből mit hoz ki...
Mire visszanézett:
- Brigi, ez micsoda? - kérdezte döbbenten.
- De tanárnő, ilyen hülyeséget minek írnak bele? Ez akkora buziság!
Nézzük, amit szenved, mindjárt sír, nem érti, miért van benne, hogy "kétezer-ötszáz".
- De ez ide minek? - bök rá.
- Mert szükségünk van rá a feladatban.
Végül csak sikerült kiszámítania...

Tanár megint próbálja elmagyarázni Briginek a feladatot, utal az alsós évekre, amikor először tanultunk kombinatorikát.
Brigi:
- Én már akkor is hülye voltam belőle!

Brigi oldja a feladatot a táblánál, a variációkat vesszük. Brigi olvassa, mi a feladat, majd kételkedve megkérdezi:
- De ez variáció?
Bence:
- Brigi, olvasd el a címet, és megtudod...

Brigi továbbra is feladatot old:
- Ez ismétlés nélküli... - kezdi.
- Ez tiszta sor, mert egy ember nem tud egyszerre három helyen állni - válaszolja a tanár.

Brigi:
- Na, számoljátok ki! Ja, nem, ezt én is ki tudom számolni... inkább mégis számoljátok ki,

Brigi oldja a feladatot, tanár kijavítja, mire Brigi felháborodottan:
- De én ezt mondtam!
Tanár kérdezi tőlünk:
- Mondott ilyet?
Rázzuk a fejünket, Bella védelmébe veszi Brigit:
- Én hallottam!
Tanár:
- Mit mondott?
- Mit mondtál? - kérdezte Bella Brigit, aki végül elkeseredett, hogy senki se figyelt rá...

Benézted, mint a 10.c a hajdúszoboszlói vasútállomást...

Sziasztok!:)
Év elején Ildikónéni előadta, hogy a nyolcadikról megmaradt kb. 150 ezer forintot szeretné felhasználni egy csak az osztály nyolcosztályos felét érintő kirándulásra. Mondta, hogy egy hétvégét szeretne rááldozni, és kérdezte, hova menjünk. Én felajánlottam, hogy menjünk Hajdúszoboszlóra, úgyis régen voltam már ott (két éve:D), Ildikónéni mondta, hogy jáú, akkor menjünk. Ez a hétvége szeptember 27-28. volt. A 17 főből mentünk tízen, de nem is volt olyan nagy baj, hogy csak annyian voltunk, kellemes kis családias hangulat volt a kirándulás alatt.
Szombat délelőtt találkoztunk a vasútállomáson, majd felszálltunk a vonatra, és indultunk Hajdúszoboszlóra. Én a fél utat azzal töltöttem, hogy képeket küldözgettem a vonatról, meg beszélgettem, arra ocsúdtam fel, hogy Debrecennél járunk. Mögöttem ült Ildikónéni és Zsuzsanéni (kísérőtanár), rájuk néztem, hogy szedelőzködnek-e már. Semmi. Mondom, akkor nincs baj, még van idő Hajdúszoboszlóig, mert tudtam, hogy Debrecen után jön, csak arra nem emlékeztem, hogy rögtön, vagy van még köztük egy állomás. Osztálytársam megjegyezte, hogy még kb. 5 perc, és ott leszünk, mondom, akkor oké, még ráérünk. Nem mondtak be semmit, szóval mindenki abban a hitben volt, hogy van még időnk. Fél percen belül megállt a vonat. Hol a pokolban vagyunk? Kinézek az ablakon, hogy megnézzem, nem látom az állomás tábláját. Írok Petrának, hogy hol vagyunk, ő a helymeghatározó használatát javasolta. Hátranéztem, Ildikónéniék beszélgettek, és a felszállókat mustrálták. Mondom, akkor csak nem Hajdúszoboszlón vagyunk, szóltak volna, hogy le kell szállni, nem? Egy néni odament Ildikónénihez, és kijelentette, hogy ő ott ül. Ildikónéni a jegyeket vizsgálta, igen, minden egyezett, így kijelentette:
- Biztos kétszer adták el!
Végszóra elindult a vonat, én rosszat sejtve tapadtam a vonat ablakára... a következő pillanatban pedig azt láttam, hogy a "Hajdúszoboszló" felirat elsuhan a szemem előtt. Sokk, lefagyott a Windows, újraindítás.
- Ildikónéniiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.... - fordulok hátra.
- Igen, Dorka?
- Itt kellett volna leszállni....
Ofő döbbenten felnéz:
- Ne szívassál!
A következő pillanatban aztán ő is rádöbbent, hogy nagyon csúnyán benézték az utat.
Felállunk, mostmilesz, húzzukmegavészféket, megbüntetakalauz...
- Püspökladány következik ... - hallatszott a bemondóból.
Anyád, bezzeg Hajdúszoboszlót nem mondtad be...
Letelepedtünk a maradék ülésre, és röhögve elmeséltem Petrának az esetet, írtam egy e-mailt apának is. Az a húsz perc Püspökladányig eltelt, leszálltunk, szétnéztük.
- Járt már valaki Püspökladányban?
Nem, senki. Hát, most legalább a vasútállomást láthatjuk.
Hajdúszoboszló felé a vonat fél óra múlva fog jönni, jobb ötlet híján átsétáltunk a büfés részre, Ildikónéniék ittak egy kávét, mi pedig beszélgettünk, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk. A következő pillanatban aztán megjelent egy biciklis férfi, gyerekkel a háta mögött. Neki háttal állt Ákos, előtte két táska és Brigi bőröndje, vele szemben Ildikónéni, két oldalt pedig a többiek. A férfi megállt, fél lábbal leszállt a bicikliről, ofő szólt Ákosnak, hogy menjen arrébb. Ákos arrébb lépett, táskák továbbra is az út közepén. Ildikónéni elhúzta Brigi bőröndjét, Ákos pedig a két hátizsákot. A pasi lassan tovább indult, megtett három lépést, hátranézett, megállt, majd a következő pillanatban, fél lábbal a földön elkezdett ordítani. Szidta Ákost, kérdezte, hogy min röhög (meg se szólalt), Ákos mondta, hogy ő nem csinált semmit, erre a férfi már készült megfordulni. Ofő beugrott Ákos és a férfi közé, Zsuzsanéni is előrelépett, hatszázszor bocsánatot kért, majd a férfi végezetül, káromkodva továbbment.
Ákos csak állt, nézett, kérdezte:
- Most mi van?
- Majdnem megvertek - válaszoltuk enyhe sokkban.
- És?
Ja, jó, ha neked nem baj, nekem se:D
- Úgyse vert volna meg... - jegyezte még meg Ákos.
- Sose tudhatod - válaszolta Ildikónéni.
Végül megérkezett a vonat is, és egy órás késéssel elértük Hajdúszoboszlót. Én vezettem a társaságot a szállásra, ami rendezett és tiszta volt, egy problémám volt vele, hogy kicsi volt, illetve hogy nem volt jó kaja.
Délután várost néztünk, visszafele Dórival vettünk könyvet, majd pihentünk. Ötkor volt vacsora, mert hatkor mentünk az éjszakai fürdőzésre.
Lementünk az étkezőbe, pár percet vártunk, mikor meghozták a levest: kelkáposztaleves. Dorka ránéz, megállapítja, hogy fúj, lefotózza, elküldi a képet Petrának, Petra is megállapítja, hogy fúj, majd Dorka szépen nézi, ahogy a többiek több-kevesebb sikerrel esznek belőle. A tanárok megették, én még a kanalamat se tettem bele. Mikor Ildikónéni megjegyezte, hogy legalább kóstoljam meg, én teljes nyugalommal válaszoltam:
- Feleslegesen nem koszolom be a kanalat.
Csaba annyit evett belőle, mint én, csak ő belerakta a kanalát a levesbe. A pincérnő pedig nagyon csúnya, szúrós pillantásokat vetett rám...
A második elméletileg sertésoldalas volt spagettivel, gyakorlatilag: hús, azon valami szósz, azon gomba, mellette spagettitészta. Én megettem a tésztát, és ez volt a vacsorám...
A strand jó volt, szép volt, mindent kipróbáltunk, amit lehetett, szaunáztunk is, teljesen megérte a pénzt, sokat beszélgettem Dórival is. Mi voltunk az utolsók, akik elhagyták a terepet háromnegyed tíz körül. Mikor visszamentünk a szállásra, Dórival megbeszéltük, hogy megvárjuk az éjfélt, mert Dóri anyukájának másnap volt a születésnapja, és fel akarta köszönteni.
Éjfél, Dóri:
- Legyek olyan köcsög, hogy felébresszem anyámat?
- Ha én fent maradtam veled, akkor fel is ébreszted... - válaszoltam morcosan, álmosan.
Felköszöntötte, majd aludtunk. Kicsit hűvös volt az éjszaka, mert a szálláson nem volt fűtés, de túléltük.
Másnap, a vacsorához képest ehetőbb reggeli után aztán elindultunk a vasútállomásra, hogy engem felrakjanak egy vonatra, mert míg az osztály és a tanárok beugrottak Debrecenbe, addig én hazamentem, mert nem is volt kedvem plázázni, meg tanulni is kellett. Nem bántam meg, mivel a Páva nevű vonattal mentem, ami valami hihetetlenül szép, jó és kényelmes volt. Eldöntöttem, hogy az a kedvenc vonatom, nagyon tetszett. Hazaértem, aztán mentem tanulni, a többiek pedig 5 órával később érkeztek meg, addigra pedig már be is fejeztem a házimat is...

Visszaemlékezés egy régi, kínos beszélgetésre

Sziasztok:)
A napokban eszembe jutott az alábbi eset, ami még tavaly év vége felé történt meg:
Petra hiányzott, én meg unalmamban és jobb ötlet híján japánul írtam matek előtti szünetben. Brigi ül, nézi, szinte már hallottam, ahogy kattognak a fogaskerekek az agyában. Következő pillanatban megszólal:
- Ezek orosz betűk?
Próbáltam nem lefejelni az asztalt, miközben válaszoltam:
- Nem, ezek japán betűk - a kanji, hiragana és katakana rejtelmeibe nem akartam belemerülni, szóval letudtam ennyivel.
- TUDSZ JAPÁNUL?
- Nem, csak hobbi - majd, hogy megnyugtassam, írtam neki oroszul is, így legalább volt viszonyítási alapja.
Pár órával később, töri órán folytattam unaloműző tevékenységemet. Bence, ül, nézi. Érzem, hogy ebből egy újabb érdekes párbeszéd fog születni. Nem tévedtem.
- Ezek orosz betűk?
Kikerekedett szemekkel ránéztem, azért Bencétől több értelmet vártam. Még ha azt mondja, kínai, azt még megértem. De az orosz és a japán miben hasonlít? Semmiben.
- Nem, ez japán - válaszoltam enyhe iróniával és szarkazmussal a hangomban.
- TUDSZ JAPÁNUL? - ordítja, hogy az egész osztály jól hallja.
Nádasdi felnéz:
- Ki tud japánul?
- Ki tud németül? Vagy mi van? - jött be végszóra Brigi is.
Mindenki ránéz egy tipikus "Brigi, nem lehetsz ennyire szőke" tekintettel.
- Senki nem beszélt németről - válaszolta Bence.
- Én, japánul, egy nagyon keveset - mentegetőztem rögtön.
- Hogy van japánul az, hogy "Szia!"? - kérdezte Nádasdi.
- Konnichiwa - válaszoltam szememet forgatva.
- Ja, tényleg. Akkor hogy van az, hogy "Tegnap délután elvittem a kutyámat sétálni?"
- Mondtam, hogy csak egy kicsit tudok! - nevettem zavartan.
Végül leszálltak róla. Töri órán aztán Bence felém fordult:
- Dooooorkaaaaaaa - kezdte szempilláit rebegtetve.
- Mivan? - kérdeztem.
- Hooogy van kínaiuuul az, hogy szeretleeeeeeeeek? - kérdezte, romantikus pillantásokat vetve felém.
A kezemre támaszkodtam, és szempillát rebegtetve, hozzá hasonlóan kényeskedve válaszoltam:
- Benceeeeeee.... Nem tudok kínaiuuuul.
Fogaskerekek gőzerővel dolgozna, fatal error, agykisülés, beégés lvl 100.
- Akkor japánul - javította ki magát rögtön.
Azért remélem érezte a törődést és a szeretet a hangomban, amivel válaszoltam neki:3

Egy magyardolgozat, ami ellen minden összeesküdött

Sziasztok!:)
Imádom a magyartanárunk, mert rohadt jól leadja az anyagot, élvezetesek az órái, szórakoztató, és ha ő is úgy akarja, nagyon jól lehet vele beszélgetni. Egy valamit nem szeretek vele kapcsolatban: a dolgozatokat.
Általában olyan dolgozatokat állít össze, amiket vagy tudod, vagy nem, és vagy éppen be tudod fejezni, vagy bele se tudsz szagolni.
A mostani dolgozat úgy lett volna, hogy dupla órán megírjuk, másfél óra: egy kétoldalas dolgozat plusz másfél oldalas esszé. Pont be lehet fejezni, ha gondolkodás nélkül, rögtön megcsinálod. Azonban, előző héten szólt a tanár, hogy aznap, magyar órára tetűvizsgálatra vagyunk kiírva, de nem kell aggódni, megoldja. Eljött a dolgozat napja, kérdezzük, hogy mi van a tetűvizsgálat. A tanár megnyugtat minket:
- Nem kell aggódni, nyugodtan írhatjátok, elintéztem, hogy ne ma legyen.
Hát jó, írjuk a dolgozatot, eltelik fél óra, pont néztem is, hogy most érnénk vissza a vizsgálatról, mire annyit hallunk, hogy szól a csengő. Tűzjelző. Tűzriadó. Mindenki felnéz a tanárra:
- Tanárnő, most mit csináljunk?
Dúlva-fúlva felkel, mondja, hogy nincs mit csinálni, ha tűzriadó, akkor menni kell, és ha menni kell, akkor megyünk. Valószínűleg mi voltunk az utolsó osztály, aki elhagyta az iskolát.
Tíz perc mínusz a dolgozatból. Na, itt Dorka beindította az ujjait, és ezerrel körmölt mindent, ami eszébe jutott. Végeztem is, az esszét úgy összecsaptam, mint a jó ég, pedig rohadt jól kezdtem, egy oldalt írtam meg 5 perc alatt, kicsengő után. Remélem a legjobbakat, de rohadtul félek tőle. Ha nem lett volna tűzriadó, röhögve befejeztem volna... Remélhetőleg a tanár is így gondolja.